Az omladékvölgyi Jegestó katlanából a Tátra déli lejtője felé az összeköttetést a Lukahágó közvetíti, amelyet keletről a Koncsiszta, nyugatról pedig a Tupa fognak közre. A Lukahágó nem egy gerincben fekszik, hanem igen nagy terjedelmű törmelékfennsíkot alkot, amely az Omladékvölgy felé letörik, míg délre szelíden ereszkedik a Kis Zúgópatak völgyébe.

1. Az Omladékvölgyből (északról).
Télen: Ha magas a hó, úgy a hó a jobboldali szakadékban egészen a hágó magaslatáig ér fel. A hágó alatti lejtőn a síek lecsatolandók.

A hágó a Jegestó katlana felé két tágas, nyitott szakadékkal ereszkedik alá, amelyeket a hágó alatti lejtő közepén bordaszerűen előugró sziklahát választ el egymástól. A baloldali horpadás nagy kőtáblákból áll, amelyeken víz folyik alá. A jobboldali szakadékban magasan húzódik fel a törmelék, de kevéssel a hágó platójának pereme alatt meredek falban záródik. A hágó erről az oldálról kétféle úton érhető el:

a) A Jegestótól (114. fej. 1.) a jobboldali, törmelékes szakadékban közel a zárófalig emelkedünk s itten a folyosót balról kísérő sziklabordának fordulva, rátérünk arra a keskeny párkányra, amely bal felé kivezet a borda éléhez. Követve a párkányt, a kitett és óvatosságot igénylő sarkon át a borda magaslatára jutunk. A meredekségében mindinkább veszítő borda baloldalán felfelé menve, vére elérjük a Lukahágó törmelékplatóját (a Jegestótól 1 ó.). Általában véve könnyű, csak a rövid mászás a bordán igényel óvatosságot.

b) A Jegestótól a hágó alatti két szakadékot elválasztó, alul fallá szélesedő borda tövébe, ahol ennek homlokfalába legmagasabban nyúlik fel a törmelék. Innen a borda falában rézsút balra emelkedő, eredeti, meredek, lapos vályúban fel a bordának hátára s ennek baloldalán (jobbra a baloldali táblás horpadástól) fel a Lukahágó törmelékplatójára (1 ó.).
Könnyű; az előbbinél biztosabb útvonal.

2. A Batizfalvi tótól (délről).
Semmi nehézség.
Télen: Végig sível. A Koncsiszta déli gerinchátától a Lukahágó platójáig teerjedő szakasz lavinaveszélyes.

A Batizfalvi tótól (97. fej. 9) törméléken felmegyünk a Koncsiszta déli gerincének végső nyúlványát képező széles hátra. Erről a túlsó oldalon a Koncsisztának délnyugati törmelékes lejtőin bekanyarodunk a Lukahágóról aláereszkedő völgybe, amelynek innenső oldalában magasságveszteség nélkül vágunk át a hágó fennsíkjához (a Batizfalvi tótól 13/4 ó.).

3. A Jegestavi hágóról a Lukahágóra.
Szédületmentességet igénylő, helyenkint kissé nehéz útvonal, amely azonban minden magasságveszteség nélküli, rövid összeköttetést képez a két hágó között.

Kevéssel a Jegestavi háló alatt (az omladékvölgyi oldalon) kiindulva, egy eleinte széles, füves-törmelékes párkány húzódik a Koncsisztagerinc nyugati oldalában dél felé. Ezt a párkányt követve, a Jegestavi torony alatt egy sziklafoghoz érünk, amely a párkánynak külső peremén szabadon áll ki a hegyoldalból s igy a hegyfallal kis nyerget alkot, amelyen a párkány átvezet. Átkelve a nyergen, mindjárt utána a párkányt a Jegestavi torony és a Kis Koncsiszta közötti csorbából lehúzódó folyosó szakítja meg: Ezen átkelve, már a Kis Koncsiszta fala alatt állunk. Innentől kezdve - az eddigi párkány folytatása gyanánt - egész párkányrendszer vezet nagyjában vízszintes irányban tovább. Több bordát és szakadékot keresztezve, egy jeléntősebb bordához érünk, amely a Heléntoronyból kiindulva egész a völgyig húzódik alá. Itt a falon végighúzódó párkányok hirtelen megszakadnak. A bordára egy alul áthajló, kb. 10 m magas repedés segélyével felmászunk. Utána a terep törmelékessé válik, amelyen már nem akadunk semmi nehézségre. Eleinte kissé felfelé tartva, végül rézsút lemegyünk a Lukahágóra (1 ó.).