A Koncsisztagerinc élrajza keletről
1. Koncsiszta főorma. - 2. Koncsiszta I. északi mellékorma.
- 3. Koncsiszta II. északi mellékorma. - 4. Déli Koncsisztacsorba.
- 5. Déli Koncsisztatorony. - 6. Középső Koncsisztacsorba.
- 7. Északi Koncsisztatorony. - 8. Heléntorony. - 9. Északi Koncsisztacsorba.
- 10. Kis Koncsiszta déli orma. - 11. Kis Koncsiszta főorma.
- 12. Jegestavi torony. - 13. Franztorony. - 14. Jegestavi hágó.
A Jegestavi csúcsból délre kiágazó, hatalmas tömegű hegyvonulat
a Koncsiszta csoportja. Az egész csoportnak csúcspontja,
a tulajdonképeni Koncsiszta, messze délre van előretolva.
Ennek hosszan elnyúlt északi gerincében még több tekintélyes
torony emelkedik. Ezek, a Jegestavi hágóból (északról) kiindulva:
a kétormú Kis Koncsiszta (ennek északi gerincében
a jelentéktelen Franztorony és Jegestavi torony), a
háromágú Északi Koncsisztatorony (ennek szabadabban álló
északi ága a Heléntorony) és a Déli Koncsisztatorony;
utóbbi után a Koncsisztának két északi előorma következik,
amelyektől délre emelkedik az egész
csoportból kimagasló Koncsiszta főcsúcsa. Ez két közel
egymagasságú tömbből áll, amelyeket csupán néhány méter mély
bemetszés választ el egymástól. A déli csúcstömb a tetején egy
sajátos, gombaalakú sziklaképződményt visel; ez az ú. n. Jármay
asztal.
A Koncsiszta vonulata keleti oldalán, a Batizfalvi katlanba
mindenütt meredeken szakad le. Nyugat felé északi gerince csak
északi részében képez meredek falakat, itt, ahol azok közvetlenül az
Omladékvölgy legfelsőbb katlanából emelkednek ki, míg a tulajdonképeni
Koncsiszta tömege menedékesebb, törmelékborította
lejtőkkel ereszkedik alá a Lukahágó széles törmelékfennsíkjára,
ahonnan e csúcs a legkönnyebben elérhető tátrai ormok közé
tartozik.
Kilátása igen tág s csoportosítása is gyönyörű.
A Koncsiszta első ismert megmászója: Münnich Sándor 1874 körül.
1. A Lukahágóról (nyugatról).
Igen könnyű, de fárásztó és egyhangú útvonal.
Télen: (megjegyzés nélkül)
A hágónak az omladékvölgyi Jegestó felé letörő északi peremétől még rövid ideig délnek tartunk a hágó széles fennsíkján, míg a Koncsiszta csúcsától ide lehúzódó omladéklejtő aljába érünk. Itt balra rátérünk az omladéklejtőre (széles, sekély törmelékszakadék), amely egyenesen felvisz a főcsúcsig. Vagy pedig a törmelékszakadékot balról kisérő, összehányt tömbökből álló, széles, menedékes háton fel, amely fentebb bordává alakulva a főcsúcs északi csúcstömbjére visz (a Lukahágóról 11/2 ó.).
[A főcsúcs északi csúcstömbjével egymagasságú déli csúcstömb, a körülbelül 7 m magas Jármay asztal megmászása nem egész könnyű. - A két csúcstömböt elválasztó csorbából a Jármay asztal északnyugati oldalának támaszkodó, embermagasságú sziklahasábra kapaszkodunk. Erre felállva, kezünkkel elérjük az asztal tetőlapjának élét, amelyen szabadon felhúzódunk.]
2. Déli gerinc (a Batizfalvi tótól).
Igen könnyű, fárasztó és egyhangú útvonal.
Télen: Az 1-nél kevésbbé célszerű.
A Batizfalvi tótól (97. fej. 9) törmeléken felmegyünk a Koncsiszta déli gerincének végső nyúlványát képező széles hátra. Tovább ennek emelkedését követjük (köves-füves terep), míg elérjük a sziklássá váló gerinc első kiemelkedését. Innen mintegy negyed óráig követjük még a keskenyedő sziklagerincet, azután kissé lebocsátkozunk a nyugati oldalba s folyton kevéssel a gerinc magaslata alatt haladva, az összehányt tömbökből álló hegyoldalban áttraverzálunk ahhoz a sekély omladékszakadékhoz, amely a Lukahágóról a csúcsra vezet (lásd 1 alatt). A szakadékot legfelsőbb részében érjük el s omladékán csakhamar feljutunk a főcsúcsra (a Batizfalvi tótól 21/2 ó.).
3. Keleti fal (a Batizfalvi katlanból).
A többhelyt is jól járható falban alábbi két útvonal vezet fel:
1. Egyenest a csúcsra.
A Batizfalvi tótól (97. fej. 9) a völgykatlanban befelé,
a Koncsiszta széles keleti falvonulata alá. Beszállás kissé balra a
főcsúcs esésvonalától, ahol a Batizfalvi katlanból egy fűvel átnőtt törmelékkúp a
legmagasabban nyúlik fel á fal sziklái alá. E törmelékkúp legmagasabb pontjáról
- a hegyfal és a balról hozzátámaszkodó sziklakulissza között - kb. 25
méter hosszú
kéményszerű folyosó húzódik rézsút. balra fel, amelybe több kőtömb szorult
bele.
A kéményen át feljutunk a legalsó falletörés feletti füves terepre s
ebben rézsút
jobbra tartva, két borda keresztezése után bejutunk abba a tágas és
hosszú
teknőszerű horpadásba, amely a keleti fal közepén, egyenesen a főcsúcs
irányában húzódik felfelé. Ebben füvön és törmeléken fel. Fent a horpadásból
egy
sziklapillér lép elő, amely a főcsúcs felől ereszkedik alá. Tetszés
szerint balról
vagy jobbról mászva fel a pillér mellett, kb. 50 méter után egy kis
füves térségre
jutunk fel a pillér magaslatán. Innen rövid vályúkban rézsút jobbra
mászva felfelé, a főcsúcstól közvetlenül északra fekvő csorbában érjük el a gerinc
magaslatát. A gerincen balra pár perc alatt a közeli főcsúcsra (a
Batizfalvi tótól
21/2-3 ó.)
Könnyű, egyenest a csúcsra vezető útirány. Ha a felső
részben erősebben jobbra tartunk, úgy még könnyebb.
(Dobrovics J. és Kátai E. 1912 VI. 30.)
2. A nagy párkányon át.
A Batizfalvi tótól a völgykatlan baloldalán mélyen
befelé megyünk, míg kb. a Koncsiszta északi gerincében emelkedő Déli
Koncsisztatorony alatt állunk. Innen nézve egy igen jellegzetes, széles
párkányt pillantunk
meg, amely a sziklafal tövéből kiindulva, jobbról rézsút balra
meglehetős erős
emelkedéssel vonul át a keleti falon s végül a csúcstól messze délre
torkollik
ki a gerincre. Ezt a párkányt követjük. Ahol keresztezi a fal közepén
át a csúcs
felé egyenest felhúzódó tágas horpadást, onnan vagy tovább követjük
a párkányt, míg kijutunk a déli gerincre, amelynek mentén - mint 2 alatt
- elérjük
a csúcsot; vagy pedig a keleti fal 1. útjának felső részén megyünk
egyenesen fel a csúcsra.
Könnyű.
(Dr. T. Chałubiński és társai 1880 körül.)
3A. Az első és második északi mellékorom közötti csorbához.
A Koncsiszta keleti falában jobbról rézsút balra emelkedő - a 3.2 út által
használt - párkányt addig követjük; míg a Koncsiszta első és második északi mellékorma
közötti
csorbából a keleti falban aláhúzódó folyosó tövében állunk. (E folyosó
északra
fekszik a keleti fal közepén egyenest a főcsúcs irányában felhúzódó - a
3.1 út
által követett - teknőszerű horpadástól, amelytől széles borda választja
el.)
A folyosóban 30 métert menve fölfelé, az első táblás harántfal alá
jutunk, amelyet
jobbról körülmászva, fölötte kis öblösödésbe jutunk. Ebben 20 méter
emelkedés
után a következő igen meredek táblás letörés alá érünk. Itt közvetlenül a
táblás
letörés mellett balról 15 méter nehéz mászással a letörés fölé, majd még
további
10 métert balra fel egy kis bordácska élére. E bordácska, amelyre
itt rátérünk,
feljebb ellaposodik, mellette pedig egy keskenyebb vályú
kezdődik, amely a
folyosó baloldalán visz fel. E vályú irányát 6-7 kötélhosszt követjük,
egy terpeszmunkát is adó, törékeny összeszűkülésen át. Ezután egy kéményszerűen
mély újabb vályúösszeszűkülés következik. (A jobboldali a két szomszédos
bemetsződés közül.) Ennek felsőbb részében a baloldali fala átboltosul, ahol
jobbra
kitérünk az összeszűkülésből, mire néhány méter után áttekinthetjük a
folyosó
további folytatását. További 30 métert fel az eddig bejárt vályú
irányában, mire
egy beszorult tömb alatt jobbra kitérünk a folyosó lapos
belsejébe, ahonnan
azonban a tömb felett ismét visszatérünk a vályúba. Kb. két kötélhossz
után a
vályú véget ér és egy jobbról fölfelé jövő élen át, amely az eddik követett
vályút
elzárja, jobbra keveset lemászunk a folyosónak legfelső szakaszába,
amelynek
baloldali fala mentén haladva fölfelé, a Koncsiszta északi
gerincének az első és
második északi mellékorom közötti csorbájára jutunk.
(A beszállástól 21/2 ó.).
Innen - balra fordulva - az északi gerincen tovább a főcsúcsra:
lásd 4 alatt (20 p.).
Általában véve könnyű, egy nehéz hellyel. Törékeny
kőzet.
(Grósz A, és Linsch Gy., 1926 VII. 5.)
4. Északi gerinc (a Jegestavi hágóból).
Hosszú, nagyszerű s igen szép gerinctúra; a Jegestavi
hágótól a Déli Koncsisztatoronyig meglehetős nehéz, azontúl könnyű.
A Jegestavi hágóból a Kis Koncsiszta északi ormára:
106. fej. 1 (2 ó.).
- Erről a déli ormon át le az Északi Koncsisztacsorbába:
106. fej. 3 (1 ó.).
- Innen az Északi és Déli Koncsisztatornyon át a Déli Koncsisztacsorbába:
107. fej. 1 (11/2 ó.).
Az utóbbi csorba után (ettől délre) következő két széles
gerincpúp már a tulajdonképem Koncsiszta tömegéhez tartozik,
mint annak északi mellékormai. Vagy szorosan a gerinc magaslatát
követjük, amelynek bejárása itt már nemi jár különösebb
nehézségekkel, vagy pedig a csorbából gyengén emelkedve, az
előormok nyugati oldalában törmelékes padokon, alacsony lépcsőkön
rézsút átvágunk a főoromhoz (1 ó.; a Jegestavi hágótól
összesen kb. 6 ó.).