A Koncsiszta hosszú északi gerincében a Kis Koncsiszta és a Koncsiszta tömegei közt két jellegzetes torony emelkedik, ú. m. az előbbivel szomszédos, háromágú Északi Koncsisztatorony és az utóbbival szomszédos, kupolaalakú Déli Koncsisztatorony. Az Északi Koncsisztatoronynak szabadabban álló északi ága a Heléntorony nevet viseli. A Koncsisztatornyokat egymástól, valamint, a gerinc szomszédos kiemelkedéseitől elválasztó csorbák: az Északi Koncsisztacsorba a Kis Koncsiszta és az Északi Koncsisztatorony között, a Középső Koncsisztacsarba a két Koncsisztatorony között és a Déli Koncsisztacsorba a Déli Koncsisztatorony és a Koncsiszta között.
A Koncsisztatornyok nern önálló túracélok; a Koncsiszta északi gerincének bejárásánál ejtik útba.
Mindkét torony első megmászói: K. Kozicziński, Breuer J. vezetővel, 1904 július 27-én.

1. Gerincátmászás északról délre.
Kissé nehéz.

Az Északi Koncsisztacsorbából az Északi Koncsisztatoronynak fordulva, kb. 25 métert kitérünk a batizfalvi oldalba egy meredek hasadék kezdetéhez. A falban rézsút balra felhúzódó hasadékban fel, azután jobbra ki a falba, amelyen át kimászunk az itt fent már nem annyira meredek gerinc élére s ezen egyenesen előlről fel a Heléntoronyra, amely az Északi Koncsisztatorony tömegének északi előtornyocskáját alkotja
(30 p.; H. és L. Kozicziński, id. Hunsdorfer J. és Breuer J. vezetőkkel, 1904 VII. 18).
A Heléntoronyról rövid, de meredek leereszkedés a túloldali kis csorba s a gerincélt követve, ismét fel az Északi Koncsisztatoronyra (20 p.). A csúcstaraj apró bütyökjein végig, végül meredekebben le a tornyot délről határoló, mélyen bemetszett Középső Koncsisztacsorbába. Innen a gerincnek kissé a jobboldalában haladva, fel a Déli Koncsisztatoronyra (30 p.), amelyről szintén jobbra a gerinc mentén bocsátkozunk le a mögötte fekvő Déli Koncsisztacsorbába, amely a Koncsiszta főtömegétől (annak 2. északi előormától) elválasztja (10 p.).

2. Északi Koncsisztatorony nyugatról.
Könnyű.

A Lukáhágóról északi irányban lassú emelkedéssel kitérünk a Koncsisztacsoport északi gerincvonulatának itt még erősen törmelékes nyugati oldalába. A hosszú oldalmenetet addig folytatjuk, míg kiérünk az Északi Koncsisztatorony oldalába, ahhoz a sekély, törmelékes-sziklás folyosóhoz, amely innen az Északi Koncsisztatorony főkiemelkedése és az északi előtornyát képező Héléntorony közötti gerincbemetszéshez húzódik fel. E folyosóban nehézség nélkül fel a csorbára s a gerincen jobbra az Északi Koncsisztatoronyra.

A Koncsisztatornyok melletti gerinccsorbák elérhetők:

I. Északi Koncsisztacsorba

a Batizfalvi-, vagy az Omladékvölgyből: lásd 106: fej. 3 a) és b) alatt.

II. Középső Koncsisztacsorba.

a) A Batizfalvi völgyből.
A Batizfalvi katlan leghátsóbb zugából az Északi Koncsisztatorony alá felhúzódó hatalmas törmelékkúp tetejében fekvő - 106. fej. 3 a) alatt említett - kis törmelékkatlanból kiinduló három szakadék közül a baloldali egyenesen a Középső Koncsisztacsorbára visz fel. E szakadék alul kb. 40^o, felsőbb részében 60-65^o meredek. Alsó része északnak tekint, miért is nyár derekáig hó tölti ki kétharmad magasságáig. Kétharmad magasságában egész keskeny, törékeny kőzetű mederré szűkül. Itt a szakadék szélesebb részéből egy odúszerű fülke mellett jobbról kell leküzdeni egy kb. 8 m magas, áthajlásos lépcsőfokot (nehéz), amely fölött bejutunk a szűk vályú medrébe. Miután ezt kb. 30 méternyire követtük, a jobboldali falon rézsútosan jobbra felfelé törekedve, nehéz oldalmenet visz ki a folyosót határoló borda hátára. (E mögött az Északi Koncsisztatorony oiaalában jó darabig egész könnyű a terep.) Kb. 45 métert kitűnő kőzeten és gyeppárnákon könnyen követjük a borda hátát, míg - kb. 20 méternyire a csorba alatt - ismét betérünk a folyosó medrébe, amelynek törékeny, homokos legfelsőbb részén át elérjük a csorbát. (A beszállástól 3 ó.)
Két nehéz hely kivételével könnyű.
(Grósz A., Lingsch Gy. és Tátray E., 1923 VII. 25.)

b) Az Omladékvölgyből elsősorban a Lukahágóra kell felmennünk (109. fej. 1). A Lukahágóról északi irányban lassú emelkedéssel kitérünk a Koncsisztacsoport északi gerincvonulatának itt még erősen törmelékes nyugati oldalába, míg a Középső Koncsisztacsorbától lehúzódó sekély, törmelékes folyosóhoz érünk, amelyben nehézség nélkül megyünk fel a csorbára.
(Horn K. L., 1910 IX. 16.)

III. Déli Koncsisztacsorba.
a) A Batizfalvi völgyből:
Az a szakadék, amely a Déli Koncsisztacsorbából húzódik le a Batizfalvi völgybe, alul kb. 100 m magas, sima falban letörik. Hogy ennek fölibe kerüljünk, a Déli Koncsisztatorony tövében északra tartunk, míg ra nem térhetünk a torony oldalában balra meredeken emelkedő padrendszerre, amely éppen a szakadéknak említett letörése fölé juttat. A padrendszer felső végéről könnyen traverzálhatunk be a szakadékba, amelyet letörése felett érünk el. Innen a szakadékmedernek legnagyobbrészt homokkal borított sziklás fenekén (nyár derekáig a szakadékban hó) végig fel a csórbára. (A beszállástól 2 ó.)
Könnyű.
(Grósz A. és S. Neumann 1922 VII. 3.)

b) Az Omladékvölgyből elsősorban fel a Lukahágóra (109. fej. 1), amelyről északi irányban lassú emelkedéssel kitérve a Koncsisztacsoport északi gerincvonulatának itt még erősen törmelékes nyugati oldalába, végig füves-törmelkes, enyhehajlású terepben minden nehézség nélkül jutunk fel a Déli Koncsisztacsorbára.
(K. Kozicziński, Breuer J. vezetővel 1904. VII. 27.)