A Jegestavi hágó a Jegestavi csúcs és a Kis Koncsiszta között fekvő legmélyebb és legkifejezettebb hágónyílás. Az Omladékvölgy és Batizfalvi völgy között képez nem egész könnyű, de gyakorlottabbak által nem ritkán használt átjárót.
A hágón elsőízben gróf Łos kelt át, id. J. Wala vezetővel 1860-ban.

1. A Batizfalvi völgyből (délkeletről).
Könnyű és egyszerű útvonal.
Télen: Sível a hágó alatti szakadék bejáratáig.

A Batizfalvi tótól (97. fej. 9) a Batizfalvi katlan baloldalán bemegyünk a katlan baloldali ágának leghátsóbb zúgóba, honnan egy alul széles, felfelé mindinkább keskenyedő, mély s elég meredek szakadék húzódik fel a hágóhoz. A szakadék alját törmelék s a felső részben többnyire hó tölti ki. Ezért célszerűbb, ha itt fent nem magában a szakadékban, hanem az oldalt kísérő sziklákon megyünk, ami akár a Koncsiszta, akár a Jegestavi csúcs oldalán lehetséges. Ajánlatosabb a Koncsiszta oldalán tartani magunkat, ahol a kőzet elég jó s folyton a szakadék közvetlen közelében maradunk (a Batizfalvi tótól 21/4 ó.).

2. Az Omladékvölgyből (északnyugatról).

A Jegestótól (114. fej. 1) felmegyünk a legfelsőbb völgykatlanba, hová a hágónak magas és meglehetős meredek sziklás oldala ereszkedik alá. Innen két, felső részéten egyező út:

a) A felső katlannak mindjárt az elején jobbra fordulunk, ahol egy - a Franztorony és a Jegestavi torony közötti gerinc- csorbából aláhúzódó sekély folyosó kijáratát képező - törmeléknyelv szögellik be a Koncsisztavonulat falába. A törmeléknyelv baloldalán beszállunk a sziklákba s a falak közt gyengén emelkedő jellegzetes füves párkányokon folyton rézsút balra tartva végül ama hószakadékhoz jutunk, amely a Jegestavi hágó esésvonalában húzódik alá a hágó oldalában. (E szakadék nem ér fel a hágóig, hanem a lejtő felemagasságában kiindulva húzódik le a völgybe.) Tovább a szakadékot innenső oldalán kísérő, meredek bordán - többnyire kissé a jobb oldalában tartva magunkat - mászunk egyenesen fel, füves padokon és alacsony, de meredek falacskákon zeg-zúgos irányban kapaszkodva felfelé. Onnantól kezdve, ahol a baloldali hószakadék a falban elvész, felettünk a lejtő meredeksége alábbhagy s az áttekinthetőbbé váló terepben törmelékes padokon, kisebb lépcsőkön, végül egy rövidke folyosóban egyenest a hágó közeli bemetszéséhez tartunk (a Jegestótól 112 ó.). Könnyű mászás, de meglehetósen kitett és bonyolult terep.

b) A felső völgykatlan jobboldalán annak leghátsóbb sarkába megyünk fel, ahol az Omladékvölgyi csorbához felhúzódó hó (törmelék) folyosó kezdődik. Ebben rövid darabig emelkedünk s mielőtt összeszűkülne, jobbra rátérünk a Jegestavi hágó alatti lejtőbe húzódó széles fűpadra. Ezt egy keveset jobbra követjük, majd alacsony falakon, táblás sziklákon zeg-zugban emelkedünk [balra az a) alatt is említett, a lejtő felemagasságából lehúzódó hószakadéktól], míg meredek fal nem állja utunkat. Jobbra fordulva, az itten áthajló falletörésben végződő havas szakadékot keskeny padkán keresztezzük s túlsó oldalán a szakadékot kísérő alacsony sziklabordán átlépve, összetalálkozunk az a) alatt leírt úttal, amelynek felső szakaszát követve, további nehézség nélkül feljutunk a hágóra (a Jegestótól 13/4 ó.).
Az előbbinél kevésbbé meredek és kitett.

3. A Lukahágóról.

Lásd 109. fej. 3.