A Batizfalvi gerincnek - amely a Batizfalvi csúcstól kelet-nyugati irányban a Jegestavi csúcsig húzódik - mintegy közepén emelkedik az éles metszésű Kacsavölgyi csúcs. Egyike a Tátra ritkábban látogatott csúcsainak, amelyet főként a Batizfalvi gerinc bejárása alkalmával ejtenek útba. A Jegestavi csúccsal ívezett gerinc köti össze, kifejezettebb hágónyílás nélkül. A Batizfalvi csúcstól a keskeny Kacsavölgyi csorba választja el. Az 1:25000 katonai térképnek a Kacsavölgyi csúcsra vonatkozó 2395 m magasságjelzése nyilvánvalóan téves (alacsony), minthogy e csúcs a 2400 méterrel jelzett Jegestavi csúcsnál határozottan néhány méterrel magasabb.
Első megmászója: J. Chmielowski, K. Bachleda vezetővel 1904 október 5-én.

1. Déli fal (a Batizfalvi völgyből.)
Kissé nehéz, elég érdekes és rövid útvonal.
Télen: Biztos és erősen tartó hónál valószínűleg használható útvonal, a felső részben azzal az eltéréssel, hogy a déli oldalban felvezető szakadékban végig felmegyünk a csúcstömb és a keleti gerinc első tornya közötti csorbához.

A Batizfalvi tótól (97. fej. 9) a Batizfalvi katlan baloldalán, Koncsiszta vonulatának falai alatt, bemegyünk a völgykatlan baloldali ágának léghátsóbb zugába, a Kacsavölgyi csúcsnak innen emelkedő déli dala alá.
A Kacsavölgyi csúcs déli falát végigbarázdáló számos szakadék közül az egyik a kockaalakú csúcstömbtől közvetlenül jobbra a közötte és a keleti gerinc első tornya között fekvő csorbából - kiindulva, rézsút jobbra húzódik a falban alá. E szakadékot legalul egy előugró sziklasarkantyú két ágra osztja, amelyekkel a szakadék a fal tövéhez simuló törmeléklejtőre torkollik. Beszállás a jobboldali ágban, amely keskeny, sima közetű vályút alkot. Ennek baloldali szikláin fel. 40-50 méter múlva elérjük azt a helyet, ahol az alsó két szakadékágat elválasztó sarkantyú a falból kiugrik. Itt balra keresztezve a sarkantyú ellaposodó tetőélét, belépünk a mélyebbedő szakadék folytatásába, amely rézsút balra húzódik felfelé. Minthogy a szakadék alját simára csiszolt táblák borítják, mindjárt kimászunk a szakadékot balról határoló bordára és ennek fűátnőtt, érdes, jól lépcsőzött tömbjein kapaszkodunk felfelé. Ahol a borda toronyszerű, meredek felszökésbe megy át, jobbra betérünk az előbb elhagyott szakadékba és ennek aljában, vagy pedig baloldali szikláin emelkedünk tovább. Fentebb a szakadék megnyílik és ellaposodó teknővé tágul. Itt balra elhagyjuk a szakadékot és meredek, fűátnőtt sziklákon egyenest a csúcsfal irányában kapaszkodunk. Közvetlenül ennek legfelsőbb meredek sziklái alatt ferdén balra tartva, a fal sarka mögött egy jobbra dűlő, kb. 15 m hosszú vályúhoz jutunk (ennek hozzánk letörő, alsó meredek lépcsőjét egy 4 m magas repedés segélyével győzzük le), amely a csúcs vízszintes tetőélét a legmagasabb ponttól kb. 10 méterrel jobbra (keletre) éri el. - [Vagy pedig: a falsarok mögött néhány métert lebocsátkozva, egy balra hajló, nagy, táblás szögelléshez jutunk, amely viszont a csúcsponttól közvetlenül balra (nyugatra) éri el a csúcs tetőélét.] (A beszállástól 11/4 ó.).
(J. Chmielowski, K. Bachleda vezetővel 1904 X. 5.)

2. Gerincátmenet a Jegestavi csúcsról (nyugati gerinc).
Élvezetes, kitett, helyenként meglehetős nehéz gerincmászás.

A Jegestavi csúcsról az eleinte vízszintesen húzódó keleti gerincén át az első gerinctoronyra, amely túloldalt letörik. A batizfalvi oldalon egy ferde hasadékban (felülről nem látható, rejtett támpontok) le a torony mögötti törmelékes csorbába. A következő bütyköt a déli oldalon kerüljük meg, a másodikra egyenest felmászhatunk. Éles, vízszintes gerincrészlet után a legmélyebb csorbába jutunk. Az előttünk emelkedő tornyocska gerince fallá szélesedik, amelyet egyenesen átmászunk, majd a batizfalvi oldalon tartva magunkat, a következő tornyot a déli oldalról vesszük be. Ezután kb. 6 m oldalmenet az északi oldalon, majd egy vályúban fel a gerincre. Ez itt egy kis térséget alkot, amely felett meredeken szökik fel a Kacsavölgyi csúcs éles véggerince. Jobbról fel az élre s szorosan ezen fel a csúcsra. A véggerinc felszökése a déli oldalban megkerülhető. (A Jegestavi csúcstól 11/2 ó.)
(Z. Klemensiewicz, R. Kordys és A. Znamięcki, 1907 VIII. 8.)

3. Északi fal (a Kacsavölgyből).
Helyenként meglehetős nehéz, kitett túra.

A Kacsavölgyi csúcsnak pillérszerűen előlépő északi fala messze előugró sarkantyút bocsát ki a Kacsavölgy felső katlanának (114. fej. 2) törmelékébe. Beszállás kissé balra a sarkantyú legmélyebb pontjától. Rövid, táblás vályúban fel a pillérszerű borda hátára, amely a csúcsból kiindulva egyenest lehúzódik. Egyideig a borda magaslatán, majd a jobb oldalában, kitett de nem nehéz sziklalépcsőkön fel. A falnak kb. kétharmad magasságában keresztezve a borda kidomborodó élét, annak bal oldalában tartjuk magunkat, végül kimászunk a csúcs nyugati gerincére, amelyet mintegy 15 méternyire a csúcs alatt érünk el. A gerincen balra a közeli csúcsra. (A beszállástól 23/4 ó.)
(J. Chmielowski, K. Bachleda vezetővel, 1904 X. 5.)

4. Keleti gerinc (lemenet a Kacsavölgyi csorbához).
Meglehetős nehéz; a nyugati gerincnél nehezebb.

A tetőél után ereszkedni kezdő gerinc legfelsőbb részét balról egy rövid vályúban megkerülve, egv padon vissza a gerincre. Füves törékeny kőzeten meredeken le az első gerincfog alá, aztán kifelé hajló táblákon az élen fel az első gerincfogra. Itt mintha kettérepesztették volna a gerincet, amennyiben úgy az innenső, mint a szemben lévő torony falai - amelyek mintegy másfél méternyire közelednek egymáshoz - kb. 7 m magasságban függőlegesen törnek le a közöttük fekvő keskeny, törmelékes csorbához. Az innenső toronynak a csorbához letörő falán kb. 4 métert egyenest lemászunk egy jó állást nyújtó szegélyre, innen átdőlünk a szomszéd torony falára s egy vízszintes finom repedésben ujjaink segélyével felhúzódva, az áthajlás alatt balra egy kevéssé hajlott táblára tolódunk át, amelyről már könnyen megy fel jobbra a torony tetejére. [Igen eredeti, érdekes és nehéz részlet. Könnyebb, ha az első torony falán egészen lemászunk a csorbába, azután pár lépést kitérünk az északi oldalba egy törmelékes hasadékhoz, amely a második torony északi falában oldalt felvisz a torony tetejére.] Erről az élére állított lapon le a III. tuskóalakú toronyhoz, amelyet átmászunk. A IV. tornyot jobbról körüljárva, fel az V. toronyra, amelynek sziklafogait délről kerüljük meg;. Több apró bütyök után balról az utolsó toronyra s északról le a Kacsavölgyi csorbába (1 ó.).
(Z. Klemensiewicz, R. Kordys és A. Znamięcki, 1907 VIII. 8.)