A Batizfalvi katlan közepébe előretolt, szabadon álló hegyes tornyocska. A völgy felől (délről) nézve magasra nő fel, ellenben hátulról, ahol a legfelsőbb völgyterraszra támaszkodik, igen csekély magassággal bír.
Tetejéről igen érdekes kilátás a Batizfalvi katlant környező hatalmas falakra.
Első megmászója: J. Chmielowski, J. Marusarz vezetővel 1905 július 29-én.

1. Északkeleti gerinc.
Az utolsó rész meglehetős nehéz.
Télen: (megjegyzés nélkül)

A Batizfalvi tótól, mint 100. fej. 1 alatt, fel a Batizfalvi katlannak északkeleti sarkában fekvő legfelsőbb völgyterraszra. A Kápolna e felső platóra - a Batizfalvi horhos irányában - rövid gerincet bocsájt (északkeleti gerinc). A tömbökből álló gerincen könnyen fel a kb. 5 m magas, sima, függélyes csúcsfal alá. Ez alatt néhány lépést jobbra térve, egy alul átfüggő, kitett és meglehetős nehéz kéménykében fel a kettérepesztett oromra. A csúcsfal balról is megkerülhető. (A beszállástól 10 p.)
(J. Chmielowski, J. Marusarz vezetővel, 1905 VII. 29.)

2. Délről.
Nehéz.

A Batizfalvi tótól a völgyben befelé a Kápolna aljába. Beszállás a sziklákba ama kémény tövében, amelyet egy beszorult sziklatömb tesz felismerhetővé. E kéményben 20 métert fel, azután balra, a beszorult tömb fölötti füves térségre. Innen füves párkányon 15 métert jobbra, azután egy falacskán fel s jobbra egy odúhoz (nehéz); innen egy kéményben egyenest fel a két csúcstömb közötti kis csorbára s jobbra fel a főoromra (a beszállástól 25 p.).
(St. Makowski, J. és Z. Rzepecki és A. Sokołowski, 1924 VIII. 25.)