A Batizfalvi- és Kacsavölgy között húzódó gerincben emelkedik a hasogatott tarajú, rendkívül vad Batizfalvi csúcs. A Kacsavölgyből feltörő északi fala, de főleg a Batizfalvi völgy hátterében emelkedő sima, táblás déli fala a legnagyobbszerű alpin látványok közé tartoznak. Kelet felé a Hátsó Gerlahfalvi csúcstól a Batizfalvi horhos, nyugat felé a Kacsavölgyi csúcstól a Kacsavölgyi csorba választja el. Két, közel egymagasságú orma van, amelyek közül a keleti a főorom. Megmászása a szokásos útón mérsékelten nehéz; a többi útirányok mind nagyszerű mászótúrák.
Első megmászók: K. Jurzyca, Galko J. vezetővel 1900 június 13-án.

Batizfalvi csúcs délkeletről.
(100. fej. 1 és 3)
1. Nyugati orom. - 2. Főorom.

1. Délkeletről (a Batizfalvi völgyből).
Kissé nehéz, elég érdekes mászás. A Batizfalvi csúcs szokásos útja.
Télen: Nagyszerű, nehéz túra.

A Batizfalvi tótól (97. fej. 9) a Gerlahfalvi csúcs sziklafalainak mentén északi irányban, a Gerlahfalvi csúcs és a Kápolna közötti emelkedő völgyutcában omladékon felmegyünk a völgykatlan északkeleti (hátsó) sarkában fekvő legfelsőbb völgyterraszra (13/4 ó.; a tótól ide úgy is juthatunk, hogy a völgy baloldalán a Jegestavi csúcs alatti katlanba megyünk s onnan jobbra - a Kápolna mögötti meredek omladékos horpadásban felmegyünk a felső platóra). A Batizfalvi csúcs irányában tartva, keresztezzük a tágas platót nyugati pereméig (honnan meredeken ereszkedik alá a mélyebben fekvő nyugati völgymedencéhez). Innen - jobbra a Batizfalvi csúcs tulajdonképeni faltömegétől - egy törmelékkúp csúcsosodik magasan fel a sziklák alá. E törmelékkúpon fel. A törmelékkúp tetejéről egy sekély folyosó indul ki, amely a falak közt a Batizfalvi csúcs keleti gerincének ama pontja felé húzódik fel, ahol a gerinc nagy letörése az alsó vízszintes gerincszakaszba megy át. E folyosót - amilyet balról a meredek hegyfal, jobbról pedig egy gyengén előlépő borda fog közre - közel a végéig követjük. Innen (egy feltűnő sziklafog alatt) a folyosó meredek baloldalt falán - a beléje vágódó keskeny hasadék segélyével, majd felette füves padokon kissé balra tartva - felkapaszkodunk az imént elhagyott folyosóval párhuzamosan, de nálánál magasabban futó másik folyosóhoz, amely jobbra csakhamar felvisz a keleti gerincre, ezt közvetlenül a nagy felszökés tövében fekvő csorbában érve el. A csorbából a gerincnek embermagasságú lépcsőjén fel, azután füves padon kitérünk a gerinc déli oldalába, amelyben rézsút balra emelkedve, egy odúhoz jutunk. Ebből jobbra egy nagy sima táblán fel, amelyet ferde repedés hasít végig. A tábla felett ismét kijutunk a keleti gerinc magaslatára (a nagy letörés felett). Innen végig követjük a gerinc magaslatát - ahol szükséges, ott kissé kitérünk a kacsavölgyi oldalba - s magas, táblás gerinclépcsőkön feljutunk a csúcsra (a beszállástól 40 p.).

2. Keleti gerinc (a Batizfalvi horhosból).
Kissé nehéz.

Az előbbi útnak változata, a Batizfalvi horhosból kiindulva teljes hosszában bejárni a keleti gerincet. A csorbából követjük a gerinc alsó, vízszintes szakaszát, amelybe a nagy gerincfelszökés alatt - balról feljőve - beletorkollik az 1 út. Tovább mint i alatt a csúcsra (40 p.). Ezen az úton elkerüljük az 1 út alsó, törékenysége miatt kellemetlen részét:
(Kienast F., Breuer J. és Spitzkopf U. P. vezetőkkel, 1907 VIII. 8.)

[A nagy gerincfelszökést az él közelében is átmászhatjuk, csupán a legfelsőbb néhány métert kell balról megkerülni.]

3. Déli fal (a Batizfalvi völgyből).
Igen nehéz, szép és erdekes túra. Az alsó táblákon nagy kitettség; a kéményben törékeny kőzet.

A Batizfalvi csúcs két orma közötti gerinccsorbából az egész déli falon át hatalmas hasadék húzódik függőlegesen alá. Beszállás (az I alatt említett legfelsőbb völgyterrasz nyugati pereméről) a falnak egy kis beszögellésénél, ahová a hasadék legalul torkollik.
A beszögellésből felhúzódó 30 m magas, sekély, táblás vályúban (felső részében egy nehéz lépcső) fel egy széles, lefelé hajló törmeléktérsége, amely kissé emelkedve még kb. 30 métert húzódik balra. A térség jobb sarkából indul ki a fal főkéménye, amely azonban itt még járhatatlan lévén, három kötélhosszat a tőle balra lévé táblákon kell felmászni. A térség jobb végéről rézsút balra emelkedve, eleinte kevésbbé hajlott, majd meredekebbé váló táblákon egy kötélhosszat fel a főkéménytől balra, a vele párhuzamosan húzódó mellékhasadékig. A jobboldali igen nehéz fallépcsőn, majd kissé balra magában a hasadékban támaszmunkával fel, aztán rézsút jobbra emelkedve, a falon fel a főkémény sárkához (jó állás és biztosítás egy kis sziklabütyöknél). Innen néhány lépést balra és a falnak meredek, de jó fonású szikláin kissé jobbra tartva, a főkéményhez fel, amelyet itt egy jó állást nyújtó törmelékfolt szakít meg (Ny felé kényelmes párkány húzódik innen). A baloldalról egy gyengén előlépő bordán át vissza a kéményhez s ebben támaszmunkával (arc jobbra) tovább, végül egy beszorult áthajló kőtömb legyőzésével egy kényelmes törmeléktérségre a kémény mélyében. A kéményben egy darabig könnyen tovább. A következő - beszorult tömbök által alkotott - áthajlást balról megkerülve győzzük le. Mindjárt felette egy újabb áthajlás, amely egy erősen kilógó, lefelé hajló sziklatömbből áll. Ezen támaszmunkával fel (arc jobbra); felette jó állás. Innen még 12-15 métert a kéményben tovább, aztán (vasszeg) - kb. 10 méterrel a kéménynek áthajló vége alatt - a baloldali kéményfalon 3-4 métert fel, majd egy balra ereszkedő, keskeny, táblás szegélyen kb. 4 métert lecsúszva, végül pár métert ismét fel a fal felső peremén fekvő - már a kémény aljából jól észrevehető - kilógó kőtuskóhoz. Innen - már a kéményen kívül - meredek füves lejtőn 30 métert egyenesen fel a fő- és nyugati orom közötti gerinecsorbába. A csorbából jobbra fordulva, a batizfalvi oldalon fehér táblákon fel a gerincre s ezen a közeli főcsúcsra (a beszállástól 3 ó.).
(Dr. Komarnicki Gy. és R. és Votisky Z., 1912 VII. 1.)

4. Nyugati gerinc (a Kacsavölgyi csorbából).
Meglehetős nehéz, kitett mászás. Törékeny kőzet.

A csorbából folyton szorosan a meredek élen, amelynek emelkedése a nyugati orom előtti karcsú gerinctornyocskánál ér véget. (A tornyocska előtti csorbánál torkollik a gerincre a balról feljövő 5 út.) A túloldalt meredeken letörő tornyocskáról oldalt balról le a mögötte levő csorbába (nehéz) és a gerincen fel a közeli nyugati oromra (35 p.). Erről - a legfelsőbb részt kissé balról megkerülve - meredek élen le a két orom közötti csorbába, amelyből a batizfalvi oldalon fehér táblákon felkapaszkodunk a gerincre s ezen a főcsúcsra (10 p.).
(Kienast F., Breuer J. és Spitzkopf U. P. vezetőkkel, 1907 VIII. 8.)

[A Batizfalvi gerinc. A nyugati gerincet rendszerint a Jegestavi csúcstól kiinduló gerincvándorlás kapcsán szokták a Batizfalvi csúcsra felmenetül használni. A Jegestavi csúcsról az összekötő gerincen a Kacsavölgyi csúcsra (103. fej. 2), ennek keleti gerincén a Kacsavölgy csorbába (103. fej. 4) s innen a fent 4 alatt ismertetett nyugati gerincen a Batizfalvi csúcsra. E túra - az ú. n. Batizfalvi gerinc - a legszebb tátrai gerincvándorlások közé tartozik.]

Batizfalvi csúcs északi fala..
(100. fej. 5)
A) Nagy sziklasarkantyú. - a) Kis sziklasarkantyú. - B) Kémény. - c) Kis csorba. - D) Torony a nyugati gerincen.

5. Északi fal (a Kacsavölgyből).
Meglehetősen nehéz, kitett s tájilag nagyszerű túra.

A Kacsavölgy felső katlanába juthatunk a Sziléziai háztól a Litvorovyhágón át (95. fej.), a Poprádi tótól a Keleti Vaskapuhágón át (114. fej.), vagy a Halastótól a Poduplaszki völgyön át (114. fej. 2). A Kacsavölgyben omladéklejtőkön fel a Batizfalvi csúcs faltömege alatt fekvő, jellegzetes sziklaszigethez.
A faltömeg nyugati nyúlványát képező nagy sziklasarkantyú, amelyet keskeny hószakadék választ el a Kacsavölgyi csúcstól, balfelé, tehát keletnek egy sokkal kisebb, éles sarkantyút bocsát ki. A sziklaszigetről havon fel a kis sarkantyúhoz, amelynek jobboldali (nyugati) falán kezdjük meg a mászást. Eleinte meglehetős egyenes irányban fel (törékeny kőzet), aztán jobbra fordulunk ama kéményszerű hasadékhoz, amely a nagy sziklasarkantyút a kisebbiktől elválasztja. A függőleges, keskeny kéményben fel (legnehezebb hely). Felette erősen hajló, sima kőlap, amelynek legyőzése után törmelékes párkányon kissé balra térünk s erről egy fallépcsőn felmászva, követjük a kevésbbé meredekké váló sziklaterepben rézsútosan jobbra húzódó, keskeny és táblás hasadékokat, amelyek csakhamar egy kis csorbára juttatnak (a beszállástól 1 ó.). E csorba ama nagy bordán fekszik, amely a fal teljes magasságábán végigvonulva, alul az említett nagy sziklasarkantyúban végződik. lnnen nagyjában a borda irányát követve másszuk át a falat a csúcsgerincig. A mászás meglehetősen egyforma s egymással váltakozó falacskákon, hasádékokban és párkányokon visz zeg-zugos irányban meredeken a magasba. A csorbától számított 2 óra alatt kijutunk a nyugati főgerinc ama csorbájába, amely a nyugati orom mellett álló karcsú toronytól közvetlenül jobbra fekszik. A gerincen balra fordulva, tovább - mint 4 alatt - a csúcsra (a beszállástól kb. 31/2 ó.).
(Z. Klemensiewicz, R. Kordys és J. Maślanka, 1906 VII. 18.)