A Papiruszcsúcs a délnyugati gerincében emelkedő három Papirusztoronnyal egy csipkézett tarajú hegytömeget képez. Délnyugati gerince a Stolarczykhágóhoz ereszkedik, amely a Zöldtavi csúcstól választja el, míg a tőle északra fekvő Vöröstavi csúcstól a Feketetavi hágó választja el. A csúcsból keletre - a Zöldtó felé - törmelékkel borított hegyhát ugrik elő, amely a Nagy és Kis Papiruszvölgyet választja el egymástól és szemben nézve (a Zöldtó felől), a csúcshoz támaszkodó előkúpnak látszik.
Első megmászói : A. és K. Englisch, id. Hunsdorfer J. vezetővel 1898 július 24-én.

1. Keleti gerinc (a Nagy Papiruszvölgyből).
Könnyű; érdekes útvonal.
Télen: (megjegyzés nélkül).

Papiruszcsúcs délről (a Nagy Papiruszvölgy felől).
1. Stolarczykhágó. - 2. Papirusztornyok. - 3. Papiruszcsúcs.
(10. fej. 1 és 2)

A Zöldtótól a Nagy Papiruszvölgybe (13. fej. 2) s ebben végig fel a völgy zárlatáig (2 ó.). A Papiruszcsúcsból kelet felé (a Zöldtó irányában) felül törmelékkel fedett széles hát ugrik elő, amely a Nagy Papiruszvölgybe többé-kevésbbé meredek oldalfalakkal törik le. Kissé jobbra a csúcs esésvonalától (egy sötét sziklahasadék szájánál) kiindulva, a völgy törmelékéről egy keskeny párkány vezet jobbra ki a falletöréseken át az említett hát felé. A beszállásul vagy e párkányt használjuk, amelyet végül táblás sziklák szakítanak meg s melyeket kereszteznünk kell, vagy pedig a völgyből egyenest abban a sziklás-törmelékes folyosóban mászunk fel (alsó részében egy beszorult tömb által alkotott kis odú, amelyet jobbról megkerülünk), amely a falon át ama ponthoz húzódik fel, ahol a fentemlített párkány jobbra véget ér. A folyosó látszólag kis csorbában végződik, amelyet jobbról egy már alulról látható sziklafog határol. Követve a mellette jobbra a falba kivezető gyeppadot, a fentemlített hátnak törmelékes fennsíkjára jutunk. Felettünk a hát sziklássá válva, meredeken emelkedik a csúcs irányában. Mélyen a hát magaslata alatt, annak innenső (a Nagy Papiruszvölgy felé tekintő) oldalában, magas füves-sziklás lépcsőkön a csúcs irányában rézsútozva emelkedünk, fentebb mindinkább közeledve a hát magaslatához, amely - ahol újból elérjük - ismét széles törmelékplatót alkot. [ide - kis kerülővel, de könnyebben - úgy is juthatunk, ha onnan, ahol - a gyeppad után - a hát törmelékfennsíkját elértük, ezt a Kis Papiruszvölgy felé letörő peremének közeléig keresztezzük, amely oldalon túlnyomóan törmelékes terepben emelkedünk a csúcs felé.] A törmelékplató felett már a legfelsőbb csúcsépület emelkedik, amelyet bordák és vályúk tagolnak. A törmelékplató szélességének középvonalától kissé jobbra fekvő, legkifejezettebb, füves-sziklás vályúban mászunk tovább, egészen a sima, kissé áthajló csúcstömb alá. Ez alatt széles párkányon halra a déli oldalba térünk ki. Ahol a párkány végződik, táblás sziklakockákon a gerine magaslatára mászunk vissza. Egy kis gerincbemetszésen áthaladva, végül éles kőparipa visz át á csúcsra. (A beszállás tól 1 ó.).

2. Déli fal (a Nagy Papiruszvölgyből).
A déli falon át két útirány vezet a csúcsra:

2.1. A Papiruszcsúcs és a Papirusztornyok közötti csorbához.
Nehéz, érdekes túra.

A Papiruszcsúcs és az 1. Papirusztorony közötti csorbából a déli falon át egy kéményszerű folyosó húzódik alá arra a jellegzetes padra, amely a fal tövében kiindulva, rézsút balra a Stolarczykhágóra vezet. A pad kezdetétől keveset balra a folyosó bejáratához. Kezdetben kb. 30 métert a folyosó jobboldalán meredek, de jól tagozott sziklákon és táblákon, majd magában a folyosó aljában fel. Ez csakhamar összeszűkül s egy kifüggő szikatömb zárja el, amelyet balról megkerülve győzünk le. A sziklatömb felett a folyosó egy fent átfüggő, jobbra dűlő kéménybe megy át. Ebben támaszmunkával kb. 6 métert fel, azután a jobboldali táblán át egy keskeny párkányra mászunk ki. A párkányról nehéz felhúzódás a sima falacskán, majd fel a kéményáthajlás feletti beszoruli sziklatömbnél levő jó állósra. A kémény felettünk két ágra szakad. A jobboldati kéményben nehézség nélkül fel az áthajlásig, amely alatt a bordán át a bal kéményhez térünk. Ez egy kellemetlen, törékeny, majd füves kőzetű vályúvá alakul, amely egyenesen az I. Papirusztorony és a Papiruszcsúcs közötti csorbán torkollik. Ebből jobbra fordulva, a meredek gerinctől közvetlenül jobbra felhúzódó horpadásban fel a közeli csúcsra (a beszállástól 11/2 ó.).
(J. Chmielowski, Dr. Z. Klemensiewicz, W. Kulczyński és M. Świerz 1911 VIII. 15.)

2.2. Egyenest a csúcsra.
Nehéz.

A Papiruszsúcs és Papirusztornyok közötti csorbából lehúzódó folyosóban két kötélhosszat fel, azután jobbra ki a szakadékból s egy kötélhosszat középnehezen fel a szakadék jobboldalán levő lépcsőkön. Innen egy kötélhosszat nehezen fel egy kéményig. Ebben 12 m-t igen nehezen fel egy 1/2 m széles párkányra, amelyet jobbra egy bordáig követünk. Ezt ferdén két kötélhosszban keresztezve, újból egy rövid párkányra jutunk. Innen a csúcs felől lehúzódó hasadékot elérendő, bordákon, vályúkon fel, végül magában a hasadékban a gerincre, amelyet közvetlenül jobbra a csúcstól érünk el. (A beszállástól 2 ó.).
(Szaffka T. és Lindner E. 1911 VIII. 18.)

3. A Papirusztornyokon át a Stolarczyhágóba (lemeret a délnyugati gerincen).
Meglehetős nehéz, igen szép és hálás mászótúra.

A Papiruszcsúcsról egy jól lépcsőzött horpadásban le abba a mély gerinccsorbába, amely a csúcsot az I. toronytól elválasztja. A csorbából egy kis gerincbütyköt jobbról megkerülve, vízszintes élen az I. torony faláig, amelyen át balrol egy kémény felvisz az I. torony tetejére. Erről - kissé jobbra tartva - le az I. és II. torony közötti csorbára. Innen még néhány métert tovább lebocsátkozva az északi oldalon, egy ferde párkány felvisz a II. torony falhoz, amelynek meredek lépcsőin felkapaszkodunk a tornyot képező két bütyök közötti résbe. Ebből egy meredek, de hasadozott sziklatáblán a hátsó - magasabbik - bütyökre, majd az alacsonyabbikra. Gyengén lejtve folytatódik mögötte a gerincél, majd hirtelen letörik. Egy sima hasadékban 10 m kötéllebocsátkozás jobbra a gerinc északi oldalában levő padra. Ezen tovább s a II. és III. torony közötti csorba alatt áthaladva, az errefelé erősen áthajló III. torony oldalába térünk s oldalt fel a torony tetején levő kis előtérségre s egy kis falacskán fel a toronyra. Ez túloldalán járhatatlanul letörik. Ezért vissza az előtérségre, honnan a torony mentén jobbra könnyű sziklalépcsőkön tartunk lefelé s a torony mögött végül elérve az itt már egész könnyűvé váló gerincet, ennek lépcsőin le a közeli hágóba (21/4 ó.).
(Dr. A. Martin, id. Franz J. vezetővel 1907 VII. 17.)

4. A Stolarczykhágóból a gerinc megkerülésével.
Könnyű, egyszerű útvonal.

A hágóból a Papirusztornyok felé emelkedő gerincet kb. 20 méternyit követve, egy igen jellegzetes, bár meglehetés keskeny, törmelékes párkány kezdetére akadunk, amely a gerincnek a Javorinai Feketetó felé fordított ÉNy oldalába visz ki. A párkány a hegyoldalban eleinte vízszintesen, majd - a második borda keresztezése után - gyengén lejtve vonul át és ama szakadékban végződik, amely a Papiruszcsúcs és a Papirusztornyok közötti mély gerinccsorbából húzódik alá. E párkány bejárása igen könnyű, csupán az utolsó rész - a lemászás róla a szakadékba - igényes óvatosságot. Ezután a törmelékes szakadékban (vagy ennek baloldali szikláin) fel a csúcs és a tornyok közötti csorbára, amelyből az előbbinek gerince meredeken szökik a magasba. Vagy jobbra a gerinctől egy tágas vályúban egyenest fel a csúcsra, vagy pedig a csorbából - gyengén emelkedve - kitraverzálunk egy a gerincfelszökéstől balra meredeken felhúzódó sekély sziklavályúhoz, amely közvetlenül balra a csúcstól az É gerincre torkollik (30 p.).
(R. Kordys, M. Lerski és J. Maślanka 1911 VIII. 15.).

5. A Javorinai Feketetó katlanából (nyugatról).
A Papiruszcsúcs legkönnyebb és legegyszerűbb útja.
Télen: (megjegyzés nélkül).

A Javorinai Feketetótól fel a felső völgykatlanba, a Papiruszcsúcs tövéig (9. fej. 2). Innen a Stolarczykhágóhoz felhúzódó tágas szakadékot felemagasságáig követve (11. fej. 2), belőle balra kitérünk a Papiruszcsúcs Ny oldalába ágyalt nagy törmelékterraszra. Erről a Papiruszcsúcs tömegében egy keskeny, de jellegzetes törmelékszakadék húzódik fel a Papiruszcsúcs (bal) és a Papirusztornyok (jobb) közötti csorbához. A mérsékelt meredségű szakadékban nehézség nélkül fel e csorbára. Innen tovább mint 4 alatt, a közeli csúcsra. (A beszállástól 50 p.).

6. Nyugati fal (a Javorinai Feketetó katlanából).
Kissé nehéz.

A Javorinai Feketetótól fel a felső völgykatlanba, a Feketetavi hágó falai alá (9. fej. 2). A hágó alatt heverő tömböktól jobbra fordulva, a Papiruszcsúcs Ny falának tövében fekvő széles terraszra térünk. Ennek kb. közepe táján (ahol kissé ereszkedni kezd) a falnak fordulva egyenesen felfelé tartunk és táblákon és sziklalépcsókán egy - a csúcs esésvonalában fekvő - 5 m magas, függőleges hasadékhoz jutunk. Az érdekes, de nem nehéz hasadék átmászása után lépcsőkón és táblákon egyenest tovább, míg sima fal nem zárja el utunkat. E falat egy meredek hasadék segélyével jobbról megkerüljük, amely egy igen keskeny párkányra juttat. (E helyet kihajló hatalmas kőtuskó teszi felismerhetővé.) A párkányon balra végiglógázkodunk (az útvonal legnehezebb része), azután a falon továbbra is balra emelkedve, az északi gerincre és ezen 3 p. alatt a csúcsra jutunk. (A beszállásttól 11/2 ó.).
(P. Bester, F. és W. Goetel 1908 VIII. 27.)

7. Északi gerinc (a Feketetavi hágóból).
Kissé nehéz és erdekes mászás.

A hágónak átjáróul szolgáló pontjáról gyengén lejtő gerincen a hágó legmélyebb nyílásába s több jelentéktelen tornyocska átmászása után a gerinc magasan felszökő főtornyának tövébe jutunk. Részben a meredek gerincen, részben kissé balra tőle fel a toronyra s ennek elnyúlt tetőétén az utolsóelőtti bütyökig. A torony utolsó bütyke előtt egy füves vályúban balra le a gerinc folytatására. Innen a gerinc egy darabig érdektelen, a füves-omladékos lejtők mindkét oldalon egész a gerinc magaslatáig érnek. Később azonban a gerinc ismét sziklássá válik s mind meredekebben szöki k a magasba. Dacára a gerinc elriasztó meredekségének, ajánlatos szorosan a gerincet követni, amely e részében igen élvezetes és nem könnyű mászást nyújt. Legfelül kissé jobbról a közel vízszintes tetőélre s ezen a csúcsra (1 1/4 ó.) .
(Dr. A. Martin, id. Franz J. vezetővel 1907 VII. 17.)

8. Leereszkedés a Kis Papiruszvölgybe (északkeletre).
Könnyű.

A csúcsról eleinte a Nagy és Kis Papiruszvölgyet elválasztó keleti gerincen megyünk lefelé (lásd 1 utat). Ahol a - felső részében - sziklás gerinc széles füves-törmelékes háttá alakul át, balra fordulunk és egy meredek, helyenként letörő szakadék szájához jutunk, amely a Kis Papiruszvölgybe vezet alá. A szakadéktól jobbkézt eső falakon lebocsátkozva (nem nehéz, helyenként füves padok) a hó fölötti függőleges, sima falhoz jutunk. Itt balra tartva, keskeny párkányon lebocsátkozunk a szakadékba (ahol egy jellegzetes sziklafog áll), amelyet keresztezve, sima táblákra jutunk s ezeken leérünk a völgy hómezőire. (A csúcsról 1/2 ó.).
(P. Bester, F, és W. Goetel 1908 VIII. 27.)