VI. rész
Késmárki-völgy
Késmárki-völgy
A VI. részben használt földrajzi elnevezések magyar-szlovák szótára
Késmárki-völgy
A VI. részben használt földrajzi elnevezések magyar-szlovák szótára
Helyrajz:
A Magas-Tátra legkeletibb völgye, mintegy 7 km hosszú; az alsó része erdős,
a felső része három völgyre oszlik: Elülső-Rézaknák völgye, Fehér-tavi-völgy, Zöld-tavi-völgy.
A Zöld-tavi-völgynek négy kisebb, vad, magashegyi jellegű mellékvölgye van: Vörös-tavi-völgy,
Kis-Papirusz-völgy, Nagy-Papirusz-völgy, Rézpad-katlan.
A Késmárki-völgyet É-ról a Bélai-Tátra, Ny-ról a főgerinc, DNy-ról a Lomnici-masszívum,
míg DK-ről a Késmárki-csúcs - Wéber-csúcs - Nagy-Morgás tömb határolja.
A völgy körül emelkedő főbb csúcsok: Fehér-tavi-csúcs, Karbunkulus-torony, Vörös-tavi-csúcs,
Papirusz-csúcs, Zöld-tavi-csúcs, Fecske-torony, Lomnnici-csúcs, Késmárki-csúcs, Wéber-csúcs.
Szálláslehetőségek:
A Zöld-tó mellett áll a Zöld-tavi ház.
Megközelítés:
A Fehér-tavakhoz Matlárházáról a kék jelzésen a Zsázsa-forrás (1 3/4 óra),
és tovább a volt Késmárki ház helyére (1 3/4 óra).
A Zöld-tóhoz Matlárházáról a kék jeljésen a Zsázsa-forrásig, onnan tovább
a sárgán a Zöld-tóig, összesen 3 1/2 óra.
Tátralomnicról autóbusszal a "Fehérvíz"
nevű megállóig, s onnan végig a sárga jelzésen a Zöld-tóig 2 3/4 óra
Javorinából a kék és zöld jelzésen az elágazásig (1/2 óra). Itt
az erdészház mellett a Javorinka-patak hídján balra Pod Murán rétre,
majd a kék jelzésen a Vaskapu nevű kőkapun a Rézakna-patak partján
az erdőhatárra. A hídon újra balra, a Hátsó-Rézaknák völgye kiterjedt rétjén,
a Holló-kő, Határ-hegy (Sirató) és Bolond Gerő déli lejtőin a Kopa-hágóba
(1 óra). A Kopa-hágóból a piros és kék jelzésen jobbra az Elülső-Kopa-hágóba
és rövid szerpentineken le a volt Késmárki ház helyére (1/4 óra). Innen
a piros jelzésen további 1/2 óra a Zöld-tó.
Fordított irányban a Zöld-tótól a Fehér-tó 3/4 óra.
Átmenet a szomszédos völgyekbe:
A Fehér-tótól a Kopa-hágón át Javorináig a kék úton 2 1/2 óra a menetidő.
A Zöld-tótól piros jelzésen szerpentinezve fel a Magy-Morgás-hágóba
(1 1/2 óra), tovább a Hunfalvi-gödrön át a Kő-pataki-tóig 1/2 óra.
A Zöld-tótól jelzetlen láncos úton a Nagy-Papirusz-völgyben fel, a Téry-horhosba (3 óra),
(az év túlnyomó részében hóval kitöltött folyosó, a jobboldali falon
kampók és lánc) és a túloldalon le a Téry-házhoz 1 1/4 óra.
KARBUNKULUS-TORONY (2137 m)
Egyenesen a Zöld-tó fölött emelkedik a Magas-Tátra egyik legmonumentálisabb sziklatornya, a mondákkal övezett Karbunkulus-torony. A Kék-tavi-toronyból kiágazó mellékgerinc utolsó csúcsa. Az Englisch-csúcs K-i előcsúcsától a Karbunkulus-csorba választja el. Nagyon népszerű a hegymászók körében, közelsége és a Zöld-tó völgyét körülzáró óriási falakra nyíló pazar kilátása miatt.
DÉLKELETI FAL
A Zöld-tó fölé majdnem 600 m-rel magasodó Karbunkulus-torony impozáns DK-k falát fordítja a tó felé. A fal alsó 2/3 része érdektelen, füves és törpefenyővel benőtt fallépcsőkből áll. A felső harmadban lévő fehér táblák átmászása a tátrai hegymászás egyik mérföldköve. A táblák közepén vezető út a Tátra egyik legnehezebb mászóútvonala.
85. ÚT A DK-I FAL KÖZEPÉN, A TÁBLÁKON KERESZTÜL
Extrém nehézségek, VI, A4, 4e; nagyon kitett, pszichikailag és fizikailag igényes út,
objektív veszélyekkel; 16 óra (a második átmászásnál 12 óra).
Megközelítés:
A Zöld-tavi háztól a Zöld-tó mellett, jelzetlen ösvényen a Nagy-Papirusz-völgy vízesése alá.
A patakon átkelve, a sziklapilléren, láncos úton a Nagy-Papirus-völgy alsó küszöbére.
Innen kőgúlás úton, vízszintes fűpadot követünk. A pad nehezebb reszénél, egy falacskán
láncos biztosítás. A fűpad elvezet a Kis-Papirusz-völgy moréna-küszöbére. Még egy keveset
fel a völgyben, majd a völgyfal széle fölött jobbra, a Karbunkulus-torony DNy-i és D-i
falának tövébe (1 1/2 óra).
(A) Beszállás: A Kis-Papirusz-völgyből lefelé tartó harántolás a völgyfalról érkező
folyosón át, a D-i és DK-i fal határa alá, már a Zöld-tó felőli oldalra. Át a folyosón,
a másik oldalra, s jobbra egy széles, füves pilléren fel, 50x50 m-es letört tábla alá.
Itt a tényleges beszállás kb. a tábla felénél. Ferdén balra fel egy piros plafon alá
(az azon való átjutás V), és folyamatosag balra, egy jellegzetes fűpárkányra (1).
Arról egy, a táblában megszűnő, rövid pilléren fel. A pillér végénél harántolás jobbra,
tetőáthajlás alá (2+,V).
(B) Át az aláhajláson (A1), és egy beszögellésben klasszikus mászással fel,
lépcsőzetes tetőáthajlások alá (2). A "lépcsőn" előbb jobbra tartva, majd
egyenesen fel (A3,A4), egy jellegtelen blokk mögé, kis párkányra (3,VI, az első közös biztosítóhely).
(C) Innen rövid, jobbra futó beszögellésben egy kis párkányra, melyről újabb,
áthajlő beszögellésben kis plafonok alá (A2,A3). A plafonokon, egyenesen (A4,1e),
óriási megtört tető alá (4). A mintegy 4 m-re kinyúló plafon falánál egy hasadék húzódik,
melyben balra harántolunk (A2), a plafon élére, ahonnan áthajló bevágásban egyenesen
egy tábla keskeny lécére (5+). Onnan egy szögletben fel, nagy ferde padkára (5).
(D)i Innen két falacskán a második óriási, jellegzetes tetőáthajlás alá (V-).
A tető alatt harántolás balra, egy táblás beszögellésig (6). A beszögellés bal oldali
falán fel (7,V), és tovább egy falon át füves rámpára, melyről könnyű sziklákon a csúcsra,
Figyelem! Az első megmászásnál, a terep konfigurációja miatt és a mászók
biztonsága érdekében közbenső standokat hoztak létre; melyeket "+" jellel
jelöltünk a szövegben.
Ivan Chlumský, Pavol Pochylý, 1953.VII.21-22.
DÉLNYUGATI FAL
A Kis-Papirusz-völgyből emelkedik. A fal közepén jellegzetes, mély és sok helyen áthajló kémény húzódik. Ettől jobbra szintén jellegzetes tábla látszik, mely a fal alsó részében hatalmas plafont hoz létre, míg a kéménytől balra óriási letörés és egy mély sziklabeszögellés található. A fal magassága nem egésten 200 m, de nehézségei miatt a "nagy" tátrai falak közé sorolják.
86. ÚT A DNY-I FAL JOBB OLDALÁN
Extrém út, VI, A4; nagyon kitett, az alsó része törékeny, fönt egészen szilárd kőzet; 5 óra.
Megközelítés: Ua. mint a DK-i falnak.
(A) Beszállás a fal jobb oldalán, ahol legmélyebbre lenyúlik a törmelékre.
Jobbra feltűnő repedés húzódik, balra a Dieąka-kémény. Egy sekély, kéményhez
hasonló vályúban fel, nagy, határozott vörös áthajlások alá. Az áthajlások első
törésén át, egyenesen (A2), egy nem túl feltűnő táblára (IV+), egymás fölé
rétegzett áthajlások rendszere alá, melyben bizonytalan, kéményszerű bevágás
húzódik. Itt fel (A2,A4), helyenként szabad mászással (VI), majd rövid harántolás
jobbra egy pilléren keresztül, beszögellésben lévő padkára (1,45 m).
(Ügyeljünk a stand fölött balra lévő régi szögekre!)
(B) A padkáról a táblás beszögéllés élén keresztül jobbra, egy pillérre (V+),
majd azon, bevágások rendszerén fel egy vörös kőből lévő szikla-has alá (2,V+).
A has alatt 12-15 m-es haránrolás balra (V), a beszögellésbe, és abban 5 m-t fel (IV+).
Majd harántolás jobbra, egy falacsákán át, a völgyből is látható, mély kérénybe (IV+).
(C) A kéményben, annak bal oldalán fel, egy nagy plafon és barlangot képező
kőtömbök alá (3). Innen ferdén jobbra, áthajló bevágáson keresztül, jellegzetes,
Y-alakú tábla alá (V). A tábla bal oldalán, egy tömb mögé, az élre (4). A tömbről
rövid harántolás jobbra, s az élen (a Dieąka-kéménytől jobbra), a csúcs alatti
törmelékes rámpára. Tovább jobbra, könnyű sziklákon a csúcsra.
Pavol Pochylý, Jozef Unger-Zrůst, 1967.VIII.24.
87. DIE©KA-KÉMÉNY
Extrém nehézségek, VI, sok szakaszon A2, két helyen A3,A4,5e;
minden tekintetben nagy igényű mászás, helyenként törékeny és nedves kőzet,
objektív veszélyek, az út kulcsa a 3. kötélhossz; 8 óra.
(A) Beszállás fehér sziklákon át a kéménybe az óriási áthajlás esésvonalában.
Abban, elvált tömb mellett (kötélgyűrű, V+), füves padkára,
áthajló sziklák alá. Harántolás balra (V+), az él mögé, és egy táblás bevágásban,
elvált tömbök melletti standra (1,40 m). A standtól balra, az áthajlások enyhébb
részén át (V), jellegtelen folyosóba, melyben (V+,VI,V ) újabb standra, fekete
sziklák mellé (2,1e). Sziklapadkán harántolás jobbra, összetöredezett falacskáig.
Azon a lehető legmagasabbra fel, a bevert szögeken lefelé tartó harántolás balra
egy sziklaél jobb odalán lévő nittig (1e). Áthajláson át, szögelve (A3), újabb
nittig (1e), és tovább új áthajlás alá. Ott trepnis stand, jó szögeken (3).
(B) Harántolás jobbra, sima falacskán át (A2,2e), és egy kis áthajláson keresztül
(V+), fekete, vizes beszögellésbe. Abban fel (A2), a völgyből is látható
főáthajlás alá. Az áthajlás alatt jó hasadék vezet jobbra (VI), egy-nagyobb,
kitett padkára (4,1e), melyen kőtömbök vannak. A padkáról a kéményben (5),
majd egy folyosóban (6) 3 kötélhosszt a csúcs alatti füves karzatra (törmelékes
rámpára). Tovább jobbra, könnyű sziklákon a csúcsra.
Ivan Dieąka, Pavel Dieąka, R. Mock, 1966.VIII.18.
88. LEMENET A RÁMPÁN A KARBUNKULUS-CSORBÁBA
I, 1/4 óra.
A csúcsról pár métert K felé, majd az É-i falon végighúzódó törmelékes rámpán a Karbunkulus-csorbába. Onnan jelzetlen szerpentinen le a Vörös-tavi-völgybe, a sárga turistajelzésre, és onnan a Zöld-tóig még 1 óra.
ENGLISCH-CSÚCS (2276 m)
Nem túl jellegzetes csúcs, a Kék-tavi-toronyból K-re kiágazó mellékgerinc első tagja. A Vörös-tavi-csúcstól a Kék-tavi-rés, a Vörös-tavi-púpoktól a Hátsó-Karbunkulus-rés választja el. Hegymászó szempontból a D-i fala érdekes.
DÉLI FAL
A mintegy 200 m-es falat jobbról a DK-i pillér, balról a Kék-tavi-csorbába tartó
folyosó szegélyezi. A nagy bemélyedés, mely a hegylábnál átmegy ferde táblás rámpába,
két részre osztja a falat. Jobbról ferdén fölfelé húzódik a falon egy füves rámpa,
mely a fal 2/5-magasságában végződik. (Ezen a helyen találkozik a Motyka út és
a Sláma út). A rámpa gyors menekülési lehetőséget nyújt. Az Englisch-csúcs D-i fala
a Magas-Tátra az egyik legtovább bevehetetlen fala volt. Sok sikertelen próbálkozás
után, csak 1938-ban sikerült megmászni.
Megközelítés: A 85. sz. útnál leírt módon a Kis-Papirusz-völgybe (1 óra).
A völgyben, a közepén lévő sziklaküszöb alá, s ott jobbra a törmeléken az
Englisch-csúcs D-i falának tövébe (1/2 óra).
89. A DÉLI FAL PILLÉRE
V, kitett út, szilárd kövön, az alsó részen helyenként fű; 3 1/2 óra.
A D-i falat jobbról szegélyező pillér az alsó részén elvész a nyílt falban.
(A) Beszállás a törmelékről, egyenesen a pillér esésvonalában. Törékeny
folyosóban 50 m-t egy széles padkára (rámpa). Tovább 20 m-t balra fel egy,
a pillér bal oldalán levő, nagy, táblás letörés irányába. 4 m-es harántolás egy
törmelékes padkára, a letörés alá. Elvált táblákon 20 m-t fel, majd könnyű
harántolás jobbra a pilléren lévő füves párknyra. Tovább végig a pilléren fel,
a csúcsig.
Jaroslav Sláma és Teodor Mastihuba, 1955. VIII. 19.
90. SLÁMA ÚT A FAL KÖZEPÉN
V, helyenként VI, nagyon kitett út, szilárd kőzet; 6 óra.
(A) Beszállás arról a táblás sziklarámpáról, mely a nagy bemélyedésnél végződik.
Beszögellő hasadékban, a mélyedés jobb szélétől jobbra három kötélhossz
(IV+), könnyebb terepre. Jobbra tőlünk a nagy füves rámpa végén
lévő fűpadka látható (menekülési útvonal). Fölöttünk egy szélesebb, de fönt elkeskenyedő folyosó
húzódik, plafonszerűen rétegzett sziklákkal. A folyosó bal oldalát fehér tábla
alkotja (oda érkezik a Motyka út). A folyosó jobb oldalán, mintegy 25 m-rel
felettünk nagy sziklatönk látszik. A folyosó alján (a Motyka úttal együtt)
a tönkre (biztosítóhely). Tovább ferdén balra a folyosóba, mely fönt elszűkül
és egy áthajlás szakítja meg. 15 m-rel följebb a folyosó legszűkebb helyéhez
érünk. Onnan ferdén balra egy repedéshez, mely itt bevágást alkot. További
15 m-t a bevágásban lévő padkára, jellegzetes áthajlás alá (a Motyka-út itt
harántol jobbra lefelé).
(B) 8 m-es, nagyon kitett harántolás jobbra fölfelé egy áthajló falon,
s szög segítségével át az áthajláson. Egyenesen fel, újabb áthajláshoz,
s annak jobb oldalán egy folyosóba tovább, jó biztosítóhelyig. Innen több
mint egy kötélhosszt a sekély, jelentéktelen mértékben balre hajló folyosóban;
erősen aláhajló, fönt összeszűkülő, 8 m-es kémény alá.
(C) A kéményben fel (VI), egy törmelékes vályúba, könnyebb terepre.
A vályúban elég könnyen kb. 20 m-t egy meredek fal tövébe; azon egy kötélhosszt
egy padkára, s arról néhány könnyebb sziklalépcsőn a csúcsra.
Jaroslav Sláma, Vlastimil Zavřel, 1948.VIII.21.
91. MOTYKA ÚT
V, helyenként VI, nagyon kitett út és szép út; 6 óra.
(A) Beszállás balról, a csúcs esésvonalában, ott, ahol a törmelék legmagasabbra
felkúszik a fal alá. Innen fel egy bevágásban, melynek jobb fala áthajlásokból áll.
Kb. 40 m-re a beszállástól a bevágás, áthajlóvá válik, és jellegét veszti. Nem
követjük ezt az áthajló bevágást a végéig, hanem kimászunk ferdén balra a bordán meredekebb
táblák alatti előnyös padkára. Elég határozott
repedésben, egy táblán, ferdén jobbra, jellegzetes áthajlások alatti
előnyös padkára (biztosítóhely). Innen ferde harántolás jobbra, és egy
széles folyosó jellegsetes falán át, tetőszerűen rétegezett sziklán,
egyenesen fel (itt találkozunk a Sláma úttal). A folyosó alján mintegy
25 m-t fel egy jobb oldalon lévő nagy sziklatönkre (biztosítás). Tovább
ferdén balra a folyosóban, mely összeszűkül és áthajlás szakítja meg.
15 m után a folyosó legszűkebb helyére érünk. Innen ferdén balra egy
repedésben, mely itt bevágást alkot. Tovább 15 m-t a bevágásban lévő
padkára, jellegzetes áthajlás alá (a Sláma út itt visz jobbra fel).
(B) Lefelé tartó, nagyon kitett 6-8 m-es harántolás az áthajlás alatt,
egy bordán keresztül, kis odúba (az út kulcshelye). Tovább az odú jobb
oldalán lévő táblás bevágásban egyenesen fel. A bevágás egy tompa,
kevésbé meredek bordára vezet, mély folyosó fölé. A bordáról egyenesen
fel, és rövidesen újfent vissza a mélyebb bevágásba, mely följebb áthajló,
és az alján kiszélesedő kéményt alkot.
(C) Fel a kéményben. Nem megyünk az áthajlásig, hanem ferdén balra,
egy 7-8 m-es távolságban lévő teraszra. Onnan rézsútosan jobbra, vissza
a kéménybe, már az áthajlás fölé. A kémény jobb oldali bordáján fel,
annak felszökéséig (biztosítóhely). Innen ferdén balra, széles, sziklás-füves
folyosóban, majd a fölső részen egy bevágásban, kb. 60 m-t a csúcsig.
R. Damec, W. Konarzewski, Stanisław Motyka, ifj. A. Marusarz, 1938.VIII.9.
Télen: Ivan Gálfy, Jozef Stolcz, Ivan Urbanovič, Juraj Weincziller, 1958.IV.3.
92. ÚT A BALOLDALI BEMÉLYEDÉSBEN
VI, A3, nagyon kitett út, helyenként törékeny kőzet; 5 óra.
(A) Beszállás és első három kötélhossz a 91. sz. leírás szerint. A tetőszerűen
rétegzett falon a folyosóba, s ahol a Motyka-út jobbra tér, a nagy sziklatönkre,
ott tovább egyenesen, áthajló bevágásban egy fűpadra.
(B) Innen füves vályúban fel egy tömbökből álló nagy padkára, egy beszögellésbe,
mely áthajlással fedett üreget alkot (4). A tömbökről táblás pilléren fel, egy
határozott szöglet letörése alá, és egy áthajló pilléren keresztül harántolás jobbra,
a szöglet bevágásáig (VI+ ?, V+). A beszögellésben egyenesen fel (A3, A2),
lépcsőzetes áthajlások alá (szabad kövek).
(C) Át az aláhajlásokon, egyenesen, egy kéménybe (szabad mászás, VI). Onnan 3 m-es
harántolás balra (A3), kis falacskán át, egy padkára (5,VI). Enyhén balra hajló táblás
vályúban fel, áthajlással elválasztott széles kémény alá (VI). Az áthajláson keresztül
a rövid kéménybe, s abban fel egy határozott beszögellésben lévő padkára (6,IV).
Innen mintegy 50 m-t egy bevágásban, a csúcstól balra lévő nyeregbe.
Duąan Jágerský, Pavol Pochylý, Jozef Unger-Zrůst, 1967.VIII.8.
93. LEMENET A VÖRÖS-TAVI-VÖLGYBE
I, a leggyorsabb lemenet; 1/2 óra.
A csúcsról bármelyik gerincen le egy keveset, majd É felé, meredek, jól tagolt falon szerpentinezve le a Vörös-tavi-völgybe, majd a sárga jelzésen még 3/4 óra a Zöld-tó.
VÖRÖS-TAVI-CSÚCS (2418 m)
Terjedelmes piramis a főgerincen, a Papirusz-csúcs és a Fehér-tavi-csúcs között. A Vörös-tavi-tornytól a Felső-Karótavi-rés, a Papirusz-csúcstól a Felső-Feketetavi-hágó és a Fekete-tavi-hágó választja el. ÉN-ra a Tarajoson keresztül vezető és a Pázsitoson végződő hoszú gerincet bocsájt ki. DK-i fala nyújt nagyszerű hegymászóterepet.
DÉLKELETI FAL
A kb. 250 m magas fal három részre tagolódik: az alsó része áthajlásokkal díszített
táblákból áll, a középső részen három jellemző torony emelkedik, a felső rész kevésbé
meredek.
Megközelítés: A 85. sz. útnál leírtak szerint a Kis-Papirus-völgybe (1 óra),
ott fel a második küszöbig, aztán balra, a Fekete-tavi-hágóba vezető szerpentinen,
majd arról jobbra a törmeléken, a fal tövébe (összesen 2 3/4 óra).
94. ÚT A JOBBOLDALI TORONYRA
V+, nagyon szép út, szilárd kőzet; 5 óra.
(A) Beszállás a Puąkáą/I/63-as úttól balra, jellegzetes nagy elvált tömb mögött.
Fel a kőtömb tetejére (l,IV). Onnan enyhén jobbra egy beszögellésbe, és abban fel (IV),
majd jobbra egy rövid pillérre, s annak végén egy padkára (2). A padka egy tetőáthajlás
fölött van.
(B) A tető fölött harántolás balra, és táblák, meg kis áthajlások övezetén át
lépcsőzetesen balra, a második jellegzetes plafon alá. Rövid bevágásban arra a helyre,
ahol a plafonon háromszögletes betörás van (3,V+,A1). Ezen a helyen az áthajlás jobban
kinyúlik. Tovább egy lépés jobbra lefelé, és a plafon kettős törésén át egyenesen fel
(A2), majd újabb plafonon át egy párkányra (4,V+).
(C) Innen bevágások rendszerén, táblákon fel (IV,IV+) 5-6 kötélhosszt,
a jobb oldali torony csúcsára. Onnan törmelékes folyosóban a Vöröstavi-csúcsra.
Milan Černý, Pavol Pochylý, Jozef Unger-Zrůst, 1967.VIII.15.
95. ÚT A JOBBOLDALI ÉS A KÖZÉPSŐ TORONY KÖZÖTT
V, kitett, nagyon szép út, szilárd kőzet; 11 óra.
(A) A beszállás helye azonos a 94. sz. útéval, de a mintegy 15 m magasan húzódó padkán
rögtön balra tartunk. A padka végén régi szöget találunk (1). Innen lapos ívű
harántolás balra lefelé, a végén előnytelen rétegződésű sziklákon (fölöttünk kis aláhajlás).
Aztán enyhén fel, ferdén balra húzódó táblára. Pár métert fel egy füves padkára,
ferde kémény sarkához (2).
(B) A kéményben fel. A felső harmadánál eltérünk ferdén jobbra fölfelé,
s egy nagy tábla bal szélére jutunk (3). A tábla a falat jellemző három sorban elhelyezkedő
áthajlások alatt terül el. Hosszú harántolás balra egy párkány végéig (4, találkozás a
96. sz. úttal. Itt mód nyílik egy balra fönt elhelyezkedő másik táblán folytatni a mászást).
Ferdén jobbra fel, a tábla közepéig, és egy 10 cm széles párkányon végig jobbra (5, IV+).
(C) Kissé jobbra a tábla élétől, egyenesen fel egy kinyúló tömb alá,
mely az áthajlások középső sorának bal szélét alkotja. Szorosan a tömb mellett balról,
egy kis beszögellésig. Szabad kötélharántolás balra, kis füves folyosóig, s abban fel
egy fűpadkára (6,V). Nyílt falacskán újabb, minden eddiginél nagyobb rétre (7).
(D) Innen ferdén balra húzódik egy áthajlással fedett rámpa. A fűről egy szögletben
fel, sekély odút létrehozó áthajlás alá (az első megmaszás bivakhelye, találkozás a 96. sz. úttal). Tovább kb.
30 m-t nyílt falon rézsút jobbra, egy füves folyosó kezdetéig (8). Abban a jobb oldali
és középső torony közötti fehér folyosóig. Onnan könnyen a csúcsra,
Két ismeretlen hegymászó, 1950.VIII.30-31.
96. ÚT A KÖZÉPSŐ TORONYRA
V+, A4, nagyon kitett és szép út, szilárd kőzet; 8 óra.
A kulcsmegoldás technikai jellegű, a második kötélhosszban.
(A) Beszállás a középső torony esésvonalában, a nagy zöld áthajlástól jobbra. Az első
stand mintegy 15 m magasságban van, egy balra haladó pilléren (1)! Balra az áthajlások
betöréséig, egy párkány szintjére (A4), az áthajlások második szalagja alá.
Harántolás jobbra, egy standhoz (V+), az áthajlásokban vezető kémény alá (2).
A kéményben fel (V), könnyű füves lépésekre (itt találkozunk az innen balra trató a 95. sz. úttal),
és balra, egy tábla melletti standhelyre (3).
(B) A tábla hasadékában balra, az él mögé, s ott direktben fel egy athajlás
mellett (V+), kis folyosóba (4). Abban tovább egy odú melletti párkányra
(5, a 95, sz. út első megmászóinak bivakhelye). Egy pilléren keresztül balra,
és egy aláhajláson át (V), fel egy bevágásba. Abban fel (IV), újabb áthajlás alá.
Az áthajlás alatt harántolás jobbra (V), és egy pilléren át egyenesen fel (6),
majd egy bevágásban egy tábla áthajlása alá. Az áthajlás bal szélén a táblára,
és azon jellegzetes kémény alatti padkára (7). A kéményben fel (8), és további
három kötélhosszal, törmelékes sávra, melyen már könnyen a csúcsra.
Ivan Dieąka, Pavel Dieąka, 1967.VIII.15.
97. ÚT A KÖZÉPSŐ ÉS BALOLDALI TORONY KÖZÖTTI BEVÁGÁSBA
(Wincenty Birkenmajer próbálkozásának útvonala)
V, az áthajlás alatt helyenként szabad kőtömbök; 2 1/2 óra.
(A) Beszállás a két torony között. Egy kis pillér bal oldalán lévő füves vályúban
fel (1). Innen egy repedésben (V), amely két helyen is jobbra taszít (V),
áthajlás alatti nagy tömb alá (2). (Idáig jutottak Birkenmajerék 1930.VII.28-án.)
(B) Balról mászva, a tömbre, majd pár méteres harántolás jobbra, áthajlás
alatt (V). Tovább az áthajláson keresztül, összetöredezett sziklákra, és lépéseken
egy beszögellésben lévő standig (3). A megtört beszögellésben, mely feljebb kéménnyé
alakul (4); majd egy vályúban még 3 kötélhosszt a két torony közti nyeregbe,
törmelékes sávra, s azon mar könnyen a csúcsra.
Ivan Dieąka, Pavel Dieąka, 1969.VIII.3.
98. LEMENET A FEKETETAVI-HÁGÓBA (és a Kis-Papirusz-völgybe)
könnyű lemenet; 1/2 óra.
A csúcsról széles hegyháton 10 perc alatt le a hágóba, s onnan jól látható ösvényén tovább le a Kis-Papirusz-völgybe. Onnan még 1 1/4 óra a Zöld-tóig.
PAPIRUSZ-CSÚCS (2434 m)
Fekete kőzetből felépülő, szép piramis a főgerincen. É-ról a Fekete-tavi-hágó választja el a Vörös-tavi-csúcstól, míg DNy felé a Papirusz-tornyok után a Stolarczyk-hágó bemélyedése találhátó. A csúcsból K-re széles hegyhát ágazik ki, elválasztva a Nagy- és Kis-Papirusz-völgyet egymástól. A legtöbb hegymászó a szilárd kőzetű DK-i falát keresi.
DÉLKELETI-FAL
A mintegy 200 m magas, szép, táblás felépítésű fal az előcsúcsban kulminál,
melyet lapos nyereg választ el a tulajdonképpeni csúcstól. Ebből a nyeregből
füves vályú vezet D-re, a Papirusz-csorba kéményszerű folyosójáig, leválasztva
a DK-i falból a keskeny, hegymászó szempontból érdektelen D-i falat. A DK-i
falat jobbról mély, sötét, 30 m-es kémény határolja. A falat közepén kettéosztja
egy nem túl nagy, jellegzetes, alul éles, följebb ellaposodó pillér.
Megközelítés: A Zöld-tótól balra, jelzetlen úton a Nagy-Papirusza-völgy
vízesése alá. A patakon átkelve, sziklapilléren a Nagy-Papirusz-völgy
alsó szélére (3/4 óra). Az ösvényt követve, a völgy közepén lévő küszöböt balról
kerülve, a morénán fel, a Papirusz-csúcs DK-i falának tövébe,
a Stolarczyk-hágóba vezető sziklarámpához (1 3/4 óra).
99. ÚT A FAL JOBBOLDALÁN LÉVŐ BEMÉLYEDÉSBEN
IV+, nagyon szép út, szilárd kőzet; 2 1/2 óra.
A fal jobb oldalán két bemélyedés is húzódik. A jobb oldalit nagy aláhajlás
zárja le. Utunk a bal oldaliba vezet, közvetlenül a pillér mellett.
(A) Egy fallal megszakított folyosóban fel, annak végéig. A folytatásában
balra fel. 15 m után, a folyosó kisebb megszakadásán át, balra, négyszögletes
áthajlás alá (idáig három kötélhossz).
(B) Az áthajlást közvetlenül balról kerüljük, majd pár métert fel, további
nagy áthajlás alá. Az áthajlás alatt 2 m-es harántolás jobbra, majd egy vályúban
fel, ameddig lehetséges. Innen nehéz lépés balra, és az él mögötti folyosóban
tovább. Egy falacska után néhány tetőszerű áthajlás következik. Ezeket balról
jobbra kerüljük, újabb folyosóig, melynek bal oldalát egy fal alkotja. A falon
fel, mivel a folyosót áthajlás fedi. Tovább már könnyen az előcsúcsra és
a főcsúcsra.
Két ismeretlen hegymászó, 1950.VIII.29.
Télen: Ivan Gálfy, Juraj Weincziller, 1958.IV.2.
100. A FAL PILLÉRE
Az alsó részen V+, föntebb IV, kitett, szép út, szilárd kőzet; 4 óra.
(A) Beszállás a pillér esésvonalában, egy hasadékban, amely kiszélesedik és
eltűnik egy áthajlás alatt. Át az áthajláson (V+), és tovább balra egy
teraszra, erről jól látszik a 101. sz. út. A teraszról, újabb áthajláson át egyenesen,
majd enyhén balra, és táblákon tovább, feltűnő elvált tömbig.
(B) Innen egy táblán harántolás balra, az élre, nem túl szilárd tömbig.
Azon egyenesen át, jól rétegzett sziklákon, füves sávra. A sávról a bal oldalon
fel, elvált tömb mögé, majd tovább már nehézség nélkül, a pillér végén az előcsúcsra,
és a gerincen balra a főcsúcsra.
Milan Mereą, Rudolf Presler, Arno Puąkáą, 1952.VII.10.
101. BALOLDALI BEMÉLYEDÉS
IV, kitett út, szilárd kőzet; 3 óra.
Beszállás a Stolarczyk-hágóba vezető rámpáról, kevéssel jobbra a Papirusz-csorba
kéményétől. A mászás a csúcs esésvonalában, a beszállástól 60 m-re lévő fehér
letörtts irányában visz. A pillértől balra, a falat felosztó bizonytalan bemélyedés
látható, mely kb. 30-re magasban, áthajlással kezdődik. Az áthajlásig:
(A) Vagy: balról rézsútosan emelkedő táblákon.
(B) Vagy: lentről egyenesen, a két, bordával elválasztott repedés közül a jobb oldaliban.
(C) Az áthajlás alatt pár métert a jobb oldali repedés jobb falán, keskeny párkányra.
A párkányon balra, vissza a repedésbe. Röviddel később, elhagyva a repedést, ferdén
balra egy padkára. A padkáról jobbra, nagy bevágásba. A bevágásban 20 m-t, majd az
azt elzáró kis áthajláson, a bal oldali falon még 15 m-t, egy állásra. Innen jobbra,
egy kéményig.
(D) A kéményben, aztán a két repedés közül bármelyikben, áthajlás alatti
mélyedésbe. A bal oldali falacskán füves padkára, majd fel egy bordán, a jobbra
látható hosszúkás teraszra. Onnan 12 m-t jobbra, óriasi bevágás szélére. A balról
húzódó bordán fel egy állásra, és széttört sziklák között enyhén balra, könnyebb terepre.
(E) Följebb a fal, az előcsúcsban végződő táblás pillérré szűkül össze.
Itt vagy balra tartunk az előcsúcs mögötti nyeregbe vezető vályúba;
(F) Vagy jobbra, a pillér tábláin fel az előcsúcsra.
Bolesław Chwa¶ciński, Wiesław Stanisławski, 1929.VIII.29.
Télen: Karel Cerman, Oldřich Kopal, Arno Puąkáą, 1952.III.10.
102. LEMENET A NAGY-PAPIRUSZ-VÖLGYBE
I, a legpraktikusabb lemenet; 1 óra.
A csúcsról, az előcsúcson át K-i gerincre; ott kőgúlás úton le, majd jobbra, a DK-i fal alatti törmelékre. További út a Zöld.tóig 1 1/4 óra.
WÉBER-CSÚCS (2513 m)
A Késmárki-csúcs É-i előcsúcsa, amelytől a Felső-Késmárki-csorba, ÉK-re az Alsó-Késmárki-tarajtól az Alsó-Késmárki-csorba választja el. A Zöld-tavi-völgyből a hosszú, 1000 m-es ÉNy-i él és a 900 m-es É-i fal emelkedik. A falon balról jobbra fölfelé húzódik az ún. Német-létra. Az óriási kiterjedésű É-i fal a tátrai hegymászás egyik legnagyszerűbb sziklaterepe.
ÉSZAKI FAL
A 900 m-es fal két részből áll. A fölső rész romboid alakú; az ÉK-i gerinc,
az ÉNy-i él, a Morgás-hágó szakadéka és a Német-létra keretezi.
A Német-létra törmelékes sávja, mely nyáron is sokáig hó alatt van,
a falon keresztben húzódik, leválasztva a meredekebb alsó részt, melyen
hatalmas kémények és pillérek émelkednek.
Megközelítés: A Zöld-tótól DNy felé a törmeléken fel a fal tövébe (1/2 óra).
103. STANISŁAWSKI-KÉMÉNY
VI-, hatalmas, nagyszabású mászótúra, rössz idő esetén objektív veszélyek; 8 óra.
(A) Beszállás abból a kis katlanból, ahol a törmelék a legmagasabbra fölkúszik
a falban. 25 m-t a kéményben fel, beszorult kőtömb alá. Kissé jobbra egy törékeny
repedésbe, s abban pár métert könnyebb terepre. Táblás falacskán keresztül egyenesen
fel egy sziklapadkára. Vissza a kéménybe, a abban, vagy egyenesen, vagy kissé jobbról
(könnyebb), egy másik padkára. Tovább a kéményben. Át egy vizes aláhajláson (V),
majd könnyebb lépéseken tovább.
(B) A kémény itt összeszűkül. 30 m-t a kéményben, egy tőle balra lévő padkára.
A padka fölött a kémény függőleges repedéssé módosul. A repedés fölött 15 m-rel
újabb padka húzódik, a kémény pedig kiszélesedik. Állandóan a kémény alján mászunk,
csak az utolsó szakaszon tartunk kissé jobbra, egy áthajlás legyűrése közben
(20 m folyamatosan V). 45 m-t fel, egy óriási áthajlás plafonja alatti törmelékes
padkára.
(C) Itt a kémény kettéágazik. A jobb oldali ága azonban áthajlások fölött kezdődik.
Ott, ahol az áthajlások jobbról táblás falat érintenek, sekély és sima repedés húzódik.
A padkáról a jobb oldali táblás falon pár métert fel, a repedésig, s abban az
áthajlások fölső szélére. Innen balra az áthajlásba (VI-), s a kémény jobb oldali
ágához. A kéményben, nem túl szilárd kőzeten fel, újabb áthajlásig. Az alatt balra,
táblás párkányra, amelyen kissé lefelé tartva, a kémény bal oldali ágához. Hosszú
lépés a kéményben, a bal oldali bordára. A bordán 5 m-t fel egy nagy kőtömbig.
Itt a borda elvész a falban. További 5 m-t a kémény baloldali ágában fel,
törmelékes állásra, ahol a kémény végződik.
(D) Rövid harántolás jobbra, majd ferdén jobbra fel, a falból kiálló legfölső
tömb irányában. A legfölső tömbről 4 m-t vízszintesen jobbra, a kémény jobb oldali
(most már csak egyetlen) ágáig, s abban néhány métert fel (V), a kémény felső végénél
lévő nagy teraszra. Fölöttünk egy vályú vezet, a Német-létrát szegélyező sziklakulisszákig.
(E) A terasz jobb sarkából a mászótárs válláról egy repedésbe, és abban 5 m-t
fel egy, az említett vályúba vezető kéményig. A vályúban, alacsony küszöbökön és
beszorult tömbökön, keresztül 80 m-t egyenesen fel, egy katlanba. Innen több vályú
és kémény indul ki. A leginkább balra lévő kéményben 50 m-t fel, egy, a Német-létra
szélén lévő torony rövid borájára. A bordán addig fel, mígnem arról nehézség nélkül
lejutunk a Német-létrára. Kb. az ÉNy-i él kettős tornya, a Rézpad-torony ÉNy orma
és az 1986 m-es szint magasságban lévő katlan között félúton érjük el a Német-létrát.
(F) A Német-létra fölött, kb. a középvonal mentén, sima áthajlások sávja húzódik.
Beszállás a fölső részbe pár méterrel az áthajlásoktól balra. Sima bevágásban pár
métert egyenesen egy áthajlás alá, melyet egy hasadékban levő szög segítségével gyűrünk le.
Az áthajlás fölött harántolás balra egy kéményig, s abban fel egy padkára. 10 m-t
ferdén balra fel egy padkára, s arról kissé le egy másikra. Annak bal széléről pár
métert egyenesen egy táblás fal határozott repedéséig.
(G) A repedésben balra, egy mohás odúba. Abból harántozás balra (IV) nyílt falon
lévő táblás lépéseken. Ott 5 m-t egyenesen fel (V), majd harántolás balra, végül egy
kevésé hajlott táblán át kis padkára. Egy repedésben egyenest fel, tömbökkel borított
sáv kezdetére. A sávon balra, alkalmas sziklaállásra. Pár métert le, majd vízszintesen
balra, s egy lépésen át mély odúba. Pár métert balra, a sarok mögé, majd meredek
falacskán és egy nagy hasadékban egyenesen fel, nagy törmelékee teraszra.
(H) A falba határozott vályú vésődik be, mely a terasz jobb széléről indul.
A vályúban 60 m-t annak végéig, majd egy párkányon 10 m-t jobbra, egy falmélyedésig.
Ennek alsó szélén egy óriási tömb van. Ettől balra egyenesen fel, majd egy mély kéménytől
jobbra, füves, növényekkel teli lejtőre. A lejtőn, mely egyre meredekebbé válik,
s a végén meredek falacskán át egy vályúig. A vályú irányában nagy törmelékes teraszra,
a fal felső részének legmeredekebb szakaszát jobbról határoló borda, tetejének közelében.
(Innen jobbra ki lehet harántolni az ÉNy-i élre).
(I) A teraszról egy lépésen át, s egy kőtömbön fel, újabb padkára (30 m), majd balra
és újból egyenesen, magas falacskán és kéményen át. Kőtömbök közötti repedésekben a
mélyedés kiszélesedéséig, a jobb oldalra. A mélyedesben kissé balra, labilis kőtömbökből
álló széles sávra. Ezen a sávon balra, csaknem a végéig, majd jobbra egy falig, és elvált
tömb mögötti szűk kéményben fel egy padkára. Négyszögletes tömbön át ferdén jobbra fel,
a második, és tovább jobbra egy falacskán a harmadik padkára. Ez összeszűkül keskeny sávvá,
melyet jobbra követünk.
(J) Ott, ahol ez a sáv párkányba megy át, kis falacskén és egy kőtömbön egyenesen fel.
Kissé jobbra, a negyedik padkára, melyen két állás van. Harántmenet balra fel,
újabb 5 m-es padkára. Harántolás balra, a fal sarka mögé, a hatodik padkára, melyen
toronyhoz hasonló, elvált tömb van. Annak tetejéről lépés balra egy meredek bordára,
majd tovább balra, egy bemélyedésbe. Annak fenekén fel, könnyebb, lépcsőzetes terepre.
Beszorult tömbökből keletkezett áthajláson keresztül pár métert fel, majd tömbökön,
repedésekben és párkányokon, enyhén jobbra ívelve fel. (Balra egy fantasztikus tornyokat
és sziklatűket létrehozó horda húzódik). A bordával párhuzamosan mászunk, majd még inkább
jobbra, a meredek csúcsfal alá. Azon esésvonalban fel a csúcsra.
Első megmászók (a Német-létráig): Bolesław Chwa¶ciński, Wiktor Ostrowski,
Wiesław Stanisławski, 1932.VII.12-13.
A felső részben: Wiesław Stanisławski, Pawel Vogel, 1932.VIII.4.
Télen (alsó rész): Ján Červinka, Jaroslav Mlezák, 1951.XII.24-26.
Teljes fal: Karel Cerman, Arno Puąkáą, 1953.III.19-20.
104. DIRETTISSIMA - ĎURANA ÚT
Nagyon erős V+ (felső határa), nagyon kitett, fizikailag kimerítő út; 20 óra.
(A) Beszállás a Stanisławski-kéménytől balra. A pilléren egyenesen át egy aláhajláson,
tábla alatti tömb mögé. A táblán ferdén jobbra fel (IV+), a végén harántolás balra,
egy kőtömbnél lévő padkára. Onnan balra, kissé le, egy bevágásba, s abban fel egy fehér
tábla alatti standhoz (3). A tábla bal szélén (V+), további standhoz (4,2e).
(Ide érünk a Stanisławski-kéményből is).
Innen enyhén balra, egy határozott repedésbe, és kis aláhajláson keresztül egy
sziklatömbhöz (5,1e). Egy áthajlással lezárt kéményt követünk, az áthajlást jobbról
győzzük le s áthajló repedésben tovább, egy táblán lévő standhelyre (6,1e, itt ágazik
el jobbra az Y jobb szárát alkotó út). Innen enyhén balra egy repedésben, s áthajláson
keresztül újabb tábla alá (7, itt tér el jobbra a szuperdirettissima). Innen:
(B) Vagy: a táblán jobbra s a jobb oldali perem-pilléren fel, a tábla végéig,
majd harántolás balra, egy hasadékkal átvágott pillér alá (V).
(C) Vagy: a standtól kötélharántolás balra (A0), és szögekkel fel a pillér alá (A2).
(D) A hasadékban és a pilléren fel, áthajló fal alatti füves padkára (8,1e).
A falon két kémény húzódik. Előbb a bal oldaliban, majd harántolás jobbra, egy elvált
tömbre, a jobb oldali kéménybe. Abban végig fel (áthajlás). Itt harántolás jobbra,
egy függőleges szögletbe (9,V+). Abban fel, a mászás kulcshelyéül szolgáló falacska
tövében lévő padkára (10). A fal bal oldalán (V+) fel egy áthajlásig, egy szögletbe.
Kötélgyűrű segítségével, fekvő testhelyzetben harántolunk balra egy padkára (11).
Arról könnyű rámpán fel a Német-létrára.
(E) A fal fölső részén Stanisławski útvonalát (103. sz. út FGHIJ) követve, a Wéber-csúcsra.
Ján Ďurana, Karol Hauschke, Jozef Unger-Zrůst, 1963.IX.17-18.
Télen: Ján Ďurana, Pavol Pochylý, Ivan ©pitalský, 1964.III.27-30.
105. SUPERDIRETTISSIMA - POCHYLÝ ÚT
Nagyon erős V+ (felső határa),A3, 4e, rendkívül kitett, kimerítő út; 20 óra.
A 7. standig azonos a direttissima úttal.
(A) A táblán jobbra, és a pilléren fel egy bevágásba; s abban kis tábla bal szélére.
A táblán harántolás jobbra, egy padkára (8). Arról egyenesen, nehezen fel (A1),
egy nagyobb tábla jobb szélén lévő újabb standra (9). A táblán keresztül ferdén balra,
egy szögletbe, melyben (A1) ívelten jobbra, hatalmas tábla tövébe (10).
(B) A táblán egyenesen fel. (A2), újabb tábla jobb szélén lévő bevágás alá.
A bevágásban fel, a tábla feléig, és ott vízszintes harántolás a bal oldalra (11,A3).
Innen jobbra, nehezen fel (A3), át egy aláhajláson, széles bevágásba.
(C) Abban fel (A3) kis pillér alá (12), és balra egy másik pilléren (A1), hatalmas,
nyitott szöglet alá. A jobb falont fel (13,A1) egy padkára, s egy bevágásban enyhén balra,
arra a nagy padkára, ahonnan könnyen juthatunk a közeli Német-létrára.
(D) A felső részben a Stanisławski útnak (103. sz. út FGHIJ) megfelelően a Wéber-csúcsra.
Első megmászás télen: Pavol Pochylý, Jozef Unger-Zrůst, 1967.III.13-19.
Nyáron: Duąan Jágerský, Ondrej Pochylý, 1967.VIII.l4-l5.
106. LEMENET A HUNFALVI-NYEREGBE ÉS A HUNFALVI-GÖDÖRBE
I, a legpraktikusabb lemenet; 1 óra.
(A) A DNy-i gerincen le, a közeli, Felső-Késmárki-csorbába. Innen balra és enyhén
lefelé a Felső-Késmárki-átjáróba (1/4 óra).
(B) Tovább a DK-i gerinoen a Hunfalvi-nyeregbe (1/2 óra).
(C) Onnan balra le a Hunfalvi-gödörbe, s abban a piros turistajelzésig.
(D) A turistajelzés mentén a Nagy-Morgás-hágón a Zöld-tóig még 3/4 óra.
107. LEMENET A NÉMET-LÉTRÁN
II, a leggyorsabb lemenet Zöld-tavi-házig; 1 óra.
(A) A Német-létrából kimelkedő lapos bordán, majd a törmeléken az 1986 m-es
szinten lévő katlanba.
(B) Tovább le az Alsó-Késmárki-taraj falának tövében húzódó szakadék kezdetég.
(C) Ferdén balra le a völgybe, majd a Felső-turistaút (Magisztrálé)
piros jelzésén a Zöld-tóig.
