Hegymászó, turistaszervezet tisztségviselője, 1912-1938 között az MKE, később a Karpathenverien egyik legaktívabb tisztségviselője, építész és építészmérnök. Késmárkon lakott.

A hegymászást a késmárki gimnáziumi tanulmányai alatt kezdte tanára Grósz Alfréd vezetésével. Grósz később sok túrán társa is lett. 1922-ig mászott. Új útjai közül:

• Hosszú-tavi-csúcs (Litvor-csúcs), Ny-gerinc a Kacsa-völgyből, (Barcza I., Teschler L. és Zuber O., 1912. június 29.),
• Kis-Jégvölgyi-torony, Ny-teknő a Száraz-völgyből, (Grósz A. és Zuber O., 1912. július 18.),
• Sárkány-fal, új útváltozat,
• Késmárki-csúcs, új útváltozat,
• Nagy-Molnár, új útváltozat,
• Varangyos-tavi-csúcs, Ny-ról a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Grósz A., Palencsár B., Reichart D., Wiegand A. és Zuber O., 1920. október 10.)
• Késmárki-csúcs, lemenet a DK-i szakadékban a Tölcsér-tó katlanába, (Szász R.és Zuber O. 1920. augusztus 20.),
• Hó-csúcs, D-i fal az Öt-tótól, (Hefty Gy. A., Wiegand A. és Zuber O., 1922. július 23.

1913-1938 között több cikke jelent meg magyar és német folyóiratokban turizmusról, hegymászásról, síelésről, természetvédelemről (pl. ellenezte a kötélpálya megépítését a Lomnici-csúcsra).

A II. világháború végén mint német (zipszer) nemzetiségűt a Szovjetunióba hurcolták és ott halt meg hadifogságban.

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 1429. o.]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]
[Schermann Szilárd: "Szögescipők nyomai a Kárpátok bércein", 18. fejezet]