Hegymászó, hegyivezető, fényképész.

Munkát keresve került a Tátrába és több éven keresztül hordárként dolgozott a Téry- és a Hosszú-tavi menedékházban. 1936-1942 között Kacián Jánossal együtt a Téry-menedékház gondnoka volt.

Hegymászással hordári munkája mellett kezdett foglalkozni. Az 1927-1938 években az egyik legjobb és legaktívabb hegymászó volt. Sok új utat mászott a lengyel Motyka Stanisław és Sawicki Jan társaságában, de egyébként nagyon sok magyar, lengyel, szlovák és cseh hegymászó társa volt, többek között Brüll Zoltán, Chwaściński Bolesław, Dąbrowski Zdisław, Stanisławski Wiesław. Új útjai közül:

• Zamarla-torony, DK-fal a Puszta-völgyecskéből, (Glatz R., Hudyma V., Motyka S. és Zamkovszky I., 1935. szeptember 19.),
• Hátsó-Bástya, K-fal a Menguszfalvi-völgyből a fal jobb pillérén, (Dąbrowski Z. és Zamkovszky I., 1934. július 3.),
• Hegyes-torony. DNy-fal a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Brüll Z., Motyka S., Sawicki J. és Zamkovszky I., 1932. július 14.),
• Bibircs, DK-i fal a Blásy-völgyből, a fal bal oldalán egyenesen a csúcsra, (Sawicki J. és Zamkovszky I., 1932. VIII. 27.)
• Liptói-torony, DK-i fal, (Brüll Z. és Zamkovszky I., 1934. VI. 26.)
• Vörös-torony Ny-fal a Nagytarpataki-völgyből,
• Lomnici-csúcs, Ny-i fal, Birkenmajer út útváltozata, (Motyka S., Brüll Z., Sawicki J. és Zamkovszky I., 1932. augusztus 26.)
• Osztra-torony, K-i pillér, a Furkota-völgyből, (Brüll Z., Materny K. és Zamkovszky I., 1933. VII. 24.)
• Hátsó-Barát, DK-fal a Hátsó-Barát-csorbából, (Donáth R., Kürti K., Motyka S. és Zamkovszky I., 1934. augusztus 9.), ez volt egészen a II. világháborúig a legnehezebb mesterséges eszközökkel mászott út,
• Keleti-Villa-csúcs, D-pillér a Sírkertből, (Brüll Z., Hudyma V., Motyka S., és Zamkovszky I., 1936. július 12.)
• Első téli gerincvándorlás a Hegyes-toronytól a Vörös-padig,
• Lomnici-csúcs a Német-létrán és Rézpadokon, első téli megmászás,
• Ganek-karzat, téli próbálkozás.

1942-ben a Kis-Tarpataki-völgyben az erdő felső határán nagy erőfeszítéssel egy privát menedékházat épített és 1942-1948 között vezette. A ház neve Zamkovszky-menedékház volt. 1948-ban a menedékházát elkobozták és Nálepka-kapitány menedékháznak nevezték át.

1949-1950 között a Guhr-menedékház (akkor már Bilík-menedékháznak nevezték) gondnoka volt, de ezután kapitalistának nyilvánították és el kellett hagynia a szeretett Tátráját. Selmecbányára költözött.

A két világháború között a turisták és hegymászók kedvelt személyisége volt. Minden nemzetiségű látogatóval barátkozott, de magyarnak vallotta magát (hasonlóan mint Brüll Zoltán). Több nyelven beszélt, többek között lengyelül is. Az új útjai leírását a Taternik-ba lengyelül írta meg.

A Leghátsó-Jávor-csorba megmászását a Klimek-kéményen a Nieznany Komin, (Taternik 19, 1934-1935., 3. szám) ("Ismeretlen kémény") című cikkben közölte. Társszerzője Brüllel és Motykával a O stuczne ułatwienia wspinaczki, (Taternik, 19, 1934-1935., 3. szám) ("A mesterséges segédeszközökkel való mászásról") cikknek is. E cikk mellett található Motyka általt rajzolt Zamkovszky karikatúra. A zakopane-i Sportklub "Tatry" nevű Hegymászó Szakosztályának tagja volt.

Irodalom:

• Ivan Bohuš: Na každom kroku kameň, Kassa 1966., 140-145. o.

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 1389. o.]
[Dr Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest, Sport kiadó, 1985.]