|
Természttudós, néprajzkutató, Amerika és Délkelet-Ázsia utazója.
Apja, Xántus Ignác Széchenyi István magántitkára volt. Jogi tanulmányait
Pécsett végezte, de Pesten tett ügyvédi vizsgát 1847-ben. Az 1848-as
forradalam idején nemzetőrnek állt, részt vett a pákozdi csatában.
1849 februárjában elfogták, a világosi fegyverletétel után a császári
hadseregbe sorozták. Sikerült megszöknie. Londonba ment, ahol másfél évet
töltött, de a kilátástalanság tovább űzte Amerikába. A "korlátlan
lehetőségek hazájában" élete igen változatos volt, sok megpróbáltatást
kellett elviselnie. Itt vált elismert természetrajzi gyűjtővé.
Gyűjteményéből a Magyar Nemzeti Múzeumnak is küldött anyagot. Küldeményei és
itthon megjelent publikációi elismeréséül az MTA levelező tagjává választotta.
1861 novemberében hazatért Magyarországra, de a kedvezőtlen polgári
körülmények miatt már a következő évben újból Amerikába utazott, ahol hadnagyi
rangban lépett vissza a hadseregbe. Utóbb Mexikó egyik kikötővárosába
(Manzanillo) nevezték ki konzulnak. 1864 júliusában végleg visszaköltözött
Magyarországra. Részt vett az állatkert szervezésében, és annak megnyitásától
(1866) igazgatója volt.
1868-ban állásáról lemondva csatlakozatt az Osztrák-Magyar Kelet-ázsiai Expedícióhoz. 1872-ben a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának őrévé (1893-ban igazgató-őrévé) nevezték ki. A Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója volt, 1890-ben alelnökké is megálasztották. 1892-ben a Néprajzi Társaságnak is az elnöke lett. - 1873-ban megnősült, de fél év után elvált. 1886-ban ismét megnősült. Elborult elmével halt meg.
Amerikai utazásai:
1852. június közepén érkezett New Yorkba. Egy darabig itt próbált
megélhetést találni, majd a vadnyugaton szecsencsét keresők egyik nagy
gyülekezőhelyére, Saint Louisba ment, és fél évig alkalmi munkával itt kereste
a kenyerét. Később sikerült bejutnia egy vasútépítő társaság terepfelmérő
expedíciójába. Hazaküldött levelei nem nyújtanak megbízható támpontot arról,
hol is járt valójában, de az biztos, hogy akkora utat, amekkoráról említést
tesz, semmiképp sem járt be. (A leveteket nem közlésre szánta, csupán otthoni
rokonai szórakoztatására.) A következő év márciusában New Orleansba ment, ahol
több mint egy évig időzött. Szerencsés időpontot választott, ebben a városban a
híres utazók valósággal egymásnak adták a kilincset.
Pál württenbergi herceg fogadta kísérőjéül, de ebből végül csak rövid
utazgatás lett Texasban, valamint a Mexikói-öböl szigetein. Mivel nem tudott
csatlakozni a kontinens belsejébe induló expedíciók
egyikéhez sem, elhatározta, hogy farmernak áll. A magyar emigránsok alapította
Új Budán (ma: Davis City, Iowa) akart letelepedni. 1854. augusztus közepén
érkezett ide. Rövid idő múltán összekülönbözött a település egyik vezetőjével,
Madarász Lászlóval (aki 1848-1849-ben az Országos Honvédelmi Bizottmányban a
rendőri ügyek felelőse volt), és 1855. augusztusában visszatért Saint Louisba,
ahol belépett az amerikai hadseregbe. Egységét egy Kansas Citytől Ny-ra fekvő,
határmenti erődbe, Fort Rileybe vezényelték.
Az ezen időszakban hazaküldött, utóbb megjelent levelei térképező
expedícióról beszélnek, a valóságban azonban egyszerű zsoldoskatonai
szolgálatról volt szó. Xántus helyzete akkor fordult jobbra, mikor az
ezred egyik segédorvosa (maga is jeles zoológus felfigyelt kiváló képessgeire,
és támogatni kezdte vadász, gyűjtő és preparátori tevékenységét.
Xántus hamarosan szakszerűen preparált állatok, növények, magvak tömegét küldte
az Unió tudományos intézményeinek. 1857. februárjában átvezényelték a
Kalifornia állam D-i részén fekvő Fort Tejonba. Közel másfél évet töltött
az erődben, szigorú katonai kötöttségek között, csupán szabad idejében
folytathatta a gyűjtést. A tudományosasan addig földolgozatlan táj-, növény- és
állatvilágát rendkívüli alapossággal tárta fel. Később őt bízták meg azzal,
hogy a Kaliforniai-félsziget D-i csücskén lévő Szt. Lukács-fokon szereljen fel
és irányítson egy tengerkutató állomást. Amerikai gyűjtéseinek hazatelepülése
vetett véget.
Kelet-ázsiai utazása:
Az elsősorban gazdasági és diplomáciai célzatú expedíció 1868. októberében
indult Triesztből. de Xántust csak novemberben jelölték ki az útra, ezért
Szingapúrba utazott, hogy ott csatlakozzék a két hajóhoz. Útközben érintette
Alexandriát, Szuezt, Adent, valamint Ceylont (Srí Lankát), ahol három hetet
időzött és gazdag zoológiai gyűjteményre tett szert. Szingapúrban több hétig
hiába várakozott, ezért előrement Bangkokba, s ott egy hónapig gyűjtött, majd
csatlakozott az expedícióhoz, mely Kína és Japán felé vette útját. A hajók
osztrák tisztikara és az osztrák tudósok igyekeztek az utazást Ausztria
számára kisajátítani, a maroknyi magyar utazó munkája elé akadályokat
gördítettek, ezért Xántus októberben megvált az expedíciótól és a továbbiakban
mint a magyar közoktatási minisztérium önnáló gyűjtője folytatta útját.
Visszatért Hongkongba, majd Makao szigetére, onnan Kantonba és Szingapúrba látogatott.
Rövid időzés után továbbutazott Borneó szigetére, a fejvadász dajákok földjére, ahol nagyszerű
kollekciót állított össze állat és növénypreparátumokból, valamint néprajzilag értékes tárgyakból.
1870. májusában Szingapúrba ment, onnan pedig Jávára, ahol három hónapot töltött gyűjtéssel. 1870.
novemberében érkezett vissza Magyarországra.
Gyűjtéséből értékes anyagot juttatott a Magyar Nemzeti Múzeumnak, itthoni hírnevét azonban könyvei alapozták meg. Leveleit nyomtatásban is megjelentette, és ez korának egyik legnagyobb könyvsikere volt, annak kellenére, hogy nagyobbrészt más amerikai útleírók munkáit dolgozta át, nem is mindig következetesen. Még különösebb, hogy a Kaliforniáról szóló művét évekkel azelőtt írta, mielőtt valóban eljutott erre a területre. Mint természettudományos gyűjtő, a legjobb képességeit kamatozhatta. Nagy jelentőségre tett szert néprajzi gyűjteménye is: az abból rendezett kiállítása lendületet adott a magyarországi néprajztudománynak: megszületett a döntés, hogy az 1873-as bécsi világkiállításon hazánk egyebek mellett néprajzi anyaggal is szerepeljen. Ennek összeszedésében Xántus is részt vett. (Az anyag jelentős része utóbb szétszóródott.) Az utókor emlékezetében Xántus elsősorban mint a két "amerikai könyv" szerzője marad meg. A korabeli sajtóban megjelent cikkei száma meghaladja a kétszázat. Publikációi közül kiemelkednek a Borneóról, Jáváról és Ceylonról írottak.
Munkái:
|
