Svéd orvos, botanikus, földrajztudós, geológus. Az uppsalai egyetemen szerzett orvosi diplomát
1806-ban; 1826-tól az uppsalai egyetem botanika tanára majd 1829-1851 között botanika és
orvostudomány tanára. Skandinávia, Finnország, a Kárpátok és az Alpok növényzetének kutatója.
1813. júniusától-októberéig botanikus és egyéb kutatásokat végezett a Magas-Tátrában, az Alacsony-Tátrában, a Nagy- és Kis-Fátrában. A Nyugati- Magas- és Bélai-Tátra sok völgyét járta be, több csúcson is járt: Klin, Rohács, Kriván (kétszer), Lomnici-csúcs, Bolond-Gerő, Mészárszékek, Homlokos, Farcsík. A Tátra lengyel oldalán nem járt, csak körbeutazta.
Több útján Mauksch Tamás kísérte el.
Már egy év múlva kiadta a
Neve megmaradt a Saxifraga wahlenbergii kőtörő, valamint a Furkota-völgyben található Wahlenberg-tavak, a Felkai-völgyben az egyik virágoskert Wahlenberg-kert nevében. A Téry-menedékház falán emléktáblája látható. A Spitsbergákon is van egy Wahlenberg-gleccser és egy Wahlenberg-öböl.
Magáról a Kárpátok régiójáról művében nem éppen a leghízelkedőbben azt írja hogy: "terra inhospitabilis et latronibus et barbaris hominibus plena" (nem vendégszerető táj, tele rablóval és barbárral). Ez a megjegyzése Joseph August Schultes-t , egy másik Tátra-kutatót, szatirikus válaszra késztette: Epistola granulatoria in felicissimum et miraculosum excessum Dni Georgii Wahlenberg, Sueci, ex Ungaria nostra (1915) (Köszönőlevél a svéd Wahlenberg Georg úr csodával határos szerencsés kijutásért Magyarországról).
Irodalom:
Wahlenberg Göran Dr