Elemi és algimnáziumi iskoláit Iglón végezte, majd a középiskolát a késmárki líceumban fejezte be 1848-ban. Jogtudományi pályára szándékozott lépni, de az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcban belépett a Szepesi önkéntesek zászlóaljába. Részt vett a schwechat-i csatában, az 1849-es tavaszi hadjáratban, harcolt Kápolnánál. Onnét Mezőkövesdre érkezett, ahol honvédhadnagynak nevezték ki, áthelyzték az 51. számú honvédzászlóaljba, amely zászlóaljjal azután a Görgey hadserege által vívott valamennyi csatában részt vett, később főhadnagyi rangban, egészen a világosi fegyverletételig. Ezután Aradon volt hadifogoly és szerencsés véletlen kezébe játszott egy katonai szabad menetjegyet, melynek segítségével visszatérhetett az iglói szülői házba. Iglón nem maradhatott sokáig békében, mert a sorozóbizottság mint közkatonát besorozta majd többhavi szolgálat után az akkori törvény és kormányrendelet szerint 500 forint katonai váltságdíj lefizetése mellett a szolgálatból végleg elbocsájtották.

A bekövetkezett önkényuralom korszakában, miután a pesti egyetemhez beadott felvételi, illetve beiratási kérvénye, mint volt honvédé el nem fogadtatott, átvette idős édesanyjától a földbirtokot. Miután az 1860-as években a haza sorsa javulni kezdett, az 1861 évi iglói városi általános tisztújításnál egyhangúlag városi rendőrkapitányá választották. 1870-ben másodosztályú hodvédszázadossá nevezték ki az újonan szerevezett honvédhadseregben.

1872-ben ő létesítette a Vöröskereszt Egyletnek iglói fiókját és 19 éven keresztül elnöke volt. 1903-ban mint a Szepes-Iglói Takarék- és Hitelintézet igazgatótanácsa elnökét, a nyilvános életben szerzett érdemei elismeréséül, a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntették ki.

Az MKE választmányi tagja (1883-).

Forrás:
[Szepesi Lapok 25 éves megjelenése alkalmából kiadott emlékkönyv, Igló 1908., 87-89. o.]
[Kalmár László, személyes közlés]