Elemi és algimnáziumi iskoláit Iglón, a főgimnáziumot Rozsnyón végezte, 1858-ban érettségizett. Tanulmányait ezután az ország akkori egyetlen gazdasági főiskoláján Magyaróváron folytatta és 1860-ban tért vissza Iglóra.

Gazdasági teendői még elég időt engedtek arra, hogy a város közéletében és társadalmában is betöltse helyét és midőn a 1860-as évek elején beköszöntött a "Magyar Világ" és az egészz művelt társadalom rangkülönbség nélkül, mint egy ember kiállott a hazafias küzdőtérre, - lelkesedéssel és áldozatkész odaadással közreműködni tíz éven keresztül letiport nemzeti életünk újjáfejlesztésén, - akkor országszerte felhangzott a jelszó: "A közbizalom elől kitérni senkinek sem szabad és mindenki a közéletben azon helyet tartozik elfoglalni, amelyre őt polgártársainak bizalma szólítja". Ezen jelszó, amelyet későbbi éveiben és mindenkor vallott és követett, oly mélyen bevésődött az alig 20 évet múlt fiatalember szivébe, hogy már 1862-ben ott találjuk a városi közélet kellő közepében, mint a városi képviselőtestület, a szepesi XVI városi kerület törvényhatósági bizottság, a szepesi XVI városi takarékpénztári választmány és majd az evangélikus egyháztanácsnak polgártársai bizalmából megválasztott legfiatalabb tagját.

Az iglói városi képviselőtestületnek 47 éven keresztül tagja, ebből 40 évet az építkezési bizottság elnöki állásában. 1875-től az iglói evangélikus egyház felügyelője. 1862-ben a Szepesi XVI Városi Takarékpénztár választmányi tagjává választotta majd 1876-tól igazgatósági elnöknek.

Az MKE választmányi tagja (1881-), számvizsgáló bizottság tagja (1895-1913).

Forrás:
[Szepesi Lapok 25 éves megjelenése alkalmából kiadott emlékkönyv, Igló 1908., 85-87. o.]
[Kalmár László, személyes közlés]