Édesapja, Szontagh Dániel, Árva megye főszolgabírója, édesanyja az iglói születésű Szontagh Pentesilea. A három nyelven (magyar, német, szlovák) nevelkedett Szontagh Miklós középiskoláit a sziléziai Teschenben végezte, majd 1868-ban Bécsben orvosi oklevelet szerzett. A diploma megszerzése után Pestre költözött, ahol a Királyi Magyar Természettudományi Társulat újjáalakításában vette ki részét. Közben, 1865-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pozsonyi vándorgyűlésén magyarul értekezett Gömör vármegye északnyugati részének "virányáról". A Természettudományi Közlöny növénytani rovatát 1873-ig vezette. 1872-1876 között Európa több országát bejárva (Németország, Svájc, Franciaország, Olaszország, Törökország, stb.) érdeklődése a magashegyi klimatikus gyógymódok felé fordult. Utazásai során nem hanyagolta el botanikai érdeklődését sem. Élénk levelezést folytatott Kossuth Lajossal, aki többek között szárított piemontei növényeket is küldött neki.

Tátrai letelepedése nem volt véletlen, időközben ugyanis szervezetét tüdővész támadta meg. Az ótátrafüredi vízgyógyintézet vezetését 1873-ban kezdte el. Hamar világossá vált számára az a tény, hogy kicsi, nehéz körülmények között működő fürdőhelyen nem lehetséges a hatékony gyógyítás. 1875-ben kezdte meg Ótátrafüred szomszédságában építeni az első gyógyszanatóriumot, melyben a fő gyógyító faktornak a tátrai levegő és napsugárzás számított, és ezzel együtt megalapította Újtátrafüred települést is. Hivatalosan 1876. jún. 29-én kezdte meg működését az újtátrafüredi hidegvízgyógyintézet. A betegek legtöbbje légzőszervi és emésztési bántalmak miatt kezeltette magát. A fürdőtelepülés 1883-ban új szanatóriummal bővült, mely az akkori Magyarország első, téli időszakban is működő magaslati gyógyhelye volt. Ettől az időszaktól kezdve Basedow-kórban szenvedőket is kezeltek az újtátrafüredi szanatóriumban.

Szerepet vállalt a Magyar Kárpátegyesület létrehozásában és mindvégig a Tátra osztály elnöke maradt. 1877-től a Szepesi Orvos- Gyógyszerész Egylet legaktívabb képviselője. Tagja volt a bécsi császári zoológiai-botanikai társaságnak, a császári geológiai intézetnek és számos természettudományi társaságnak. 1883 és 1885 között Tátravidék címmel hetilapot szerkesztett, melyben számos botanikai, zoológiai, geológiai és turisztikai írás látott napvilágot. Rendszeresen jelentek meg írásai a Vasárnapi Újságban, a Természettudományi Közlönyben és az Orvosi Hetilapban. Az először 1873-ban kiadott Tátrakalauz a kor legmegbízhatóbb tátrai útikalauza volt. Nagy síelő volt és a zergevadászat kedvelője. 127 sítúrát tett a Tátrában, többek között a Gerlachfalvi-csúcs katlanába és a Nagyszalóki-csúcsra is. Viszonylag fiatalon, 56 évesen halt meg, az általa építtetett családi sírboltba temették el. Halála után fia ifj. Szontagh Miklós folytatta apja törekvéseit. Az újtátrafüredi gyógyszanatóriumok ma is Szlovákia egyik legismertebb és legkeresettebb üdülő- és gyógyhelyei közé tartoznak.

Főbb művei:

• Új Tátrafüred éghajlati viszonyai. Tíz év meteorológiai megfigyelés alapján. Igló 1883.,
• Képes Kalauz a Tátraalji fürdőbe és a Magas Tátra hegyvidékére, 10 képpel, egy színes térképpel és két helyi vázlattal, 1885.,
• A Magas Tátra hegyvidéke, különös tekintettel a tátravidéki fürdőkre és nyaralóhelyekre. Újtátrafüred, 1895.,
• Tátrakalauz, Budapest., 1896., hat kiadás, magyar és német változatban
• A Basedow-betegség és sikeres orvoslása Újtátrában 82 eset kapcsán, 1899.,
• Über die Heilung Lungenkranken in der subalpinen Region der Hochgebirge, mit besonderer Bergnahme auf die Heilantalt in Neuschmecks, Igló, 1884.

Forrás:
[Czingel Szilvia, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Budapest, 1997., 783-784. o.]
[Ivan Houdek, Ivan Bohus: Osudy Tatier, Šport kiadó, Pozsony, 1976., 81. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]