1904. szeptember 23-án tettem le a hivatali esküt dr. Ottrubay Károly, az aradi törvényszék akkori elnöke kezébe, s október 1-jével aljegyzővé, 1908. január 1-jével bírósági jegyzővé neveztettem ki.
A járásbíróság és törvényszék minden ágazatában dolgoztam, és gyakorlatot szereztem. Az aradi járásbíróság büntető osztályán dr. Váry Albert - későbbi koronaügyész-helyettes - a polgári osztályon Babó István, a járásbíróság vezető bírája mellett dolgoztam, míg a törvényszék telekkönyvi osztályán Aknay Andor, a kereskedelmi és váltóosztályon dr. Heller Mór törvényszéki bíró mellett. Ez utóbbi különösen meg volt velem elégedve, mert kényelmes ember lévén, örömére szolgált, hogy az ügyosztály minden ügydarabját napról napra, hátralék nélkül feldolgoztam, s a nehéz cégbírósági teendőket is elláttam. Sokáig dolgoztam a törvényszéki büntető és polgári tanácsában mint tanácsjegyző, s három évig mint elnöki titkár a törvényszék és a hozzátartozó nyolc járásbíróság adminsztrálásával járó teendőket végeztem. Ez utóbbival különösen szívesen foglalkoztam. Az eljárás alapos tanulmányozásával több intézkedést tudtam javasolni, amelyek az eljárást megrövidítették mind az érdekelt felek, mind a bírósági alkalmazottak javára. Javaslatomat a táblai elnök is elfogadta. Csakhamar annyira kiismertem magam, hogy dr. Fábián Lajos törvényszéki elnök részére nem hagytam írrásbeli munkát, mindent készen, elreferálva vittem be hozzá aláírás végett, még a véleményezés végett leküldött törvénytervezetekre készített elaboratumokat is. Kérdezte is egyszer, hogyan tudom annyira eltalálni az ő véleményét és elgondolását, hogy előterjesztéseimet mindig változtatás nélkül alaírhatta.
Dr. Fábián Lajos törvényszéki elnök - Fábián Gábor, a városunkban élt kiváló író és műfordító fia - elsőrangú ember volt. Mind a polgári, mind a büntető ügyszakban elsőrangú jogász volt, amit alkalmam volt megállapítani, mert ő volt a polgári rendes perek elbírálására hivatott hetenkénti ülés elnöke, s ezen ülésnek én voltam az állandó jegyzője. Az esküdtszéki tárgyalásokat mintaszerűen folytatta le. Puritán gondolkodású és magatartású ember volt, aki mindenkinek a tiszteletét kiérdemelte. Nagyszerű társalgó volt, aki gyakran kijött az én szobámba élvezetes előadásokat tartott a múlt eseményeiről és saját életéről. Bíráit elég távol tartotta magától. Hozzám nagyon ragaszkodott. A háború ideje alatt - amikor már rég bíró voltam - egy ízben megkérdezte édesapámat, nem féltékeny reá, mert ő jobban szeret engem, mint ahogy ő szerethet. Pedig önérzetből soha nem mentem túl vele szemben a köteles udvariasságon. Amikor még mellette dolgoztam, szó volt arról, hogy a megye megválaszt árvaszéki elnöknek, ami fizetés dolgában részemről nagy ugrás lett volna. Nem engedte ezt az ajánlatot elfogadni azzal, hogy ez a szürke állás nem nekem való. Egy más alkalomra Szakolczay Lajos aradi ügyész szólított fel, menjek át hozzá az ügyészséghez, ő garantálja, hogy az első megüresedő alügyészi állásra engem fognak kinevezni. Dr. Fábián Lajos nem engedett el maga mellől; igaz, hogy nekem sem volt kedvem a közvádlói tiszthez.
Amikor a bírói vizsgára mentem, előbb ő maga is megvizsgáztatott. Látta, hogy alaposan fel vagyok készülve, azon tanácsot adta: "Jegyző úr, látom, hogy lelkiismeretesen elkészült. De én azt a tanácsot adom, bármennyire is meg legyen győződve az eléje kerülő esetekben, hogy valamit biztosan tud, a törvények esetenként való alkalmazásánál sohase mulassza el, hogy még egyszer elolvassa a törvény rendelkezéseit, s meg fogja látni, hogy mindig talál azokban valamit, amit addig nem vett észre."
Megfogadtam e tanácsot, s a saját tapasztalatomból győződtem meg arról, mennyire igaza volt. Az ő nemes és tiszteletreméltó egyéniségére mindig szeretettel emlékszem vissza.
A háromévi bírósági gyakorlat után azonnal jelentkeztem a bírói vizsga letételére. Vavrik Béla kúriai másodelnökből, Grecsák Károly kúriai bíróból, Varga József koronaügyész-helyettessel és dr. Papp József ügyvédi kamarai titkárból álló bizottságnál vizsgáztam. Varga József már reggel 7 órakor megkezdte a vizsgáztatást, s főleg a büntető-novellát kérdezte. Ez új törvény lévén, arra nagyon elkészültem. Hallottam, amikor a később érkező elnöknek referálta, hogy igen szépen feleltem. Utána Papp Józsefnél vizsgáztam magyar magánjog és polgári perrendtartásból. Mivel nemcsak a rendes, de a különleges kérdéseire is jól feleltem - felhasználva az előző héten az ügyvédi vizsgák hallgatása alkalmával a kérdezési módszerről szerzett tapasztalatomat -, azzal adott át a hitelcsoport cenzorának, Grecsák Károlynak: "a jelölt úr kitűnően el van készülve". Az eredményhirdetéskor Vavrik Béla kúriai másodelnök külön is megdicsért azzal, hogy ha ugyanolyan igyekezettel fogom ellátni bírói tisztemet, mint amilyen igyekezetre és ambícióra vallott a bírói vizsgán tapasztalt készültségem, úgy igen szép karriert jósolhat nekem.
Érthető, hogy erre a vizsgaeredményre belsőleg mindig igen büszke voltam. A bírói vizsgára készülésem idején nagy könnyebbségemre szolgált, hogy annak idején a jog- és államtudományi doktorátusom szigorlatára jól elkészültem, s így az anyag felfrissítése igen könnyen ment.
Szentkereszthy Zsigmond volt az ítélőtáblai elnökünk. Tudtuk róla, hogy az eléje került polgári és büntető perekben alaposan megfigyelte a bírák és jegyzők munkáját, s valósággal osztályozta azokat. Amikor Aradra jött felügyeleti vizsgálatot tartani, minket, aljegyzőket és joggyakornokokat jól megvizsgáztatott. A felügyeleti vizsgálat után leküldte a minősítési táblázatokat azzal, hogy engem a "kiváló" jelzővel látott el.
1911-ben felszólított, hajlandó vagyok-e a nagyhalmágyi járásbíróságnál újonnan rendszeresítendő albírói állásra való kinevezést elfogadni. Bár nem szívesen mentem Arad megye legtávolabbi vidékére, de előmenetelem érdekében igenlő választ adtam. Mint albírói állásra kiválóan alkalmasnak minősített jegyzőt, mind a nagyhalmágyi járásbíróság vezetője, mind az aradi törvényszék s az ítélőtábla jelölő bizottsága első helyen ajánlott kinevezésre, ami meg is történt. Munkakörömet az úrbéri rendezést követő telekkönyvi átalakítási és helyesbítési eljárás lefolytatása képezte, s e végett sok időt töltöttem kis falvakban, mint: Ocs, Ocsisor, Plescutia, Garasa, Halmágycsúcs, Zarándbánya stb. Fárasztó munka volt 4-5 órakor felkelni, kiutazni, s délután vissza, vagy a falvakban kint lakni, de kedvem szerint való munka volt, mert örömömre szolgált az összekuszált, zavaros,15-40 tulajdonost tartalmazó és ezért nehezen áttekinthető telekjegyzőkönyveket szépen rendbe hozni.
Sajnos, Nagyhalmágyon nem kaptunk lakást, s feleségem így a szüleinél maradt, s én minden szombaton délután be- és hétfőn reggel kiutaztam, míg bútorainkat raktárba tettük.
Amikor a telekkönyvi átalakítási munkálatok már befejezés előtt állottak, felkerestem Szentkereszthy Zsigmond táblai elnököt, s hivatkozással arra, hogy nem azért nősültem meg, hogy feleségemtől különválva éljek, kértem áthelyezésemet a radnai járásbíróságra, amelynek területéről több úrbéri ügy befejezés előtt állott, s így befejezvén munkámat a nagyhalmágyi bíróság területén, most ott volt szükség telekkönyvi átalakítási és helyesbítési munkálatokra.
A táblai elnök előterjesztésem mindkét részét igazoltnak fogadta el, s 1912. november 12-én megkaptam áthelyezésemet a radnai járásbírósághoz. Ugyanitt léptem elő VIII. fiz. oszt. járásbíróvá 1913. július 11-én. Amikor ezen minőségemben esküt tettem, dr. Fábián Lajos törvényszéki elnök megismertetett Czárán István budapesti főügyésszel, aki felszólított, menjek el hozzá ügyésznek, s biztosított, hogy 12 éven belül törvényszéki elnök vagyok. Nem vállalkoztam rá, mert lelki berendezkedésemnek nem felelt meg, hogy közvádlói tisztet lássak el, s hivatalból súlyos megbüntetését kérjem mindazoknak, akik a bíróság elé kerültek, sokszor olyan esetben is, amikor meggyőződésemmel ellenkezne. Inkább lemondottam az előttem megcsillant fényes karrierről.
Paulison, Mondorlakon, Maroskapronczán eszközöltem telekkönyvi átalakítási és helyesbítési munkálatokat. Ezen községek telekkönyveit úgy rendbehoztam, hogy azokban nem maradt bekebelezve egy fennálló tehertétel, nem maradt a valóságnak meg nem felelő tulajdonjog-bejegyzés, sem telekkönyvileg meg nem osztott vagy egy egyénnek több telekjegyzőkönyve. Nagy kedvvel végzett munkámmal telekkönyvileg ideális helyzetet teremtettem, s tervbe vetten hogy erről a témáról egy gyakorlati szempontból felhasználható könyvet írok, ami azonban elmaradt, mert 1914. március 18-án a VII. fiz. osztályba sorozással a borosjenői járásbíróság vezetőjévé neveztek ki.
A borosjenői járásbíróság Arad megye területén a legnagyobb járásbíróság volt, amely éveken át egyre növekvő hátralékkal küzdött. Ennek dacára állásom elfoglalása alkalmával kijelentettem az engem üdvözlő személyzetnek, hogy senkitől sem kívánom, hogy a hivatali órákon túl dolgozzon, de megkívánom, hogy a hivatalos órákon belül rendes munkát végezzenek, mert tapasztalatból tudom, hogy ezen idő alatt is mily szép munkát lehet elérni.
Mivel akkor vártuk Erzsike leányom világra jöttét, feleségem egyelőre szüleinél maradt Aradon. Én alaposan nekifeküdtem a munkának. Polgári pereket tárgyaltam minden nap, s emellett segítettem az óriási hátralékkal küzdő telekkönyvi osztály rendbehozatalában. Négyhavi munkámmal el is értem annyit, hogy a polgári és telekkönyvi osztályt túlnyomó részben rendbe hoztam, amikor kitört a világháború, s 1914. július 30-tól 1919. február haváig katonai szolgálatot teljesítettem. Leszerelés után az aradi járásbíróságnál dolgoztam, s itt léptem elő a VI. fiz. osztályba.
Krónikus hangszalaggyengeségem miatt a sok beszéd nehezemre esett, s ezért orvosaim tanácsára 1924. december 23-ával a bíróságtól átmentem ügyvédi pályára. Mint érdekességet említem, hogy a szolgálatból felmentő okiratban elöljáróim sajnálkozásuknak adtak jelzést, hogy "a bíróság elvesztette legjobb munkaerejét, s egy igazi mintabírót".
Bírói hivatásomat mindig nagy idealizmussal láttam el. A rendcsinálás, a vitás kérdések lehetőleg jó megoldása mindig nagy örömre szolgált. A peres kérdések megoldásánál - perrendtartásban foglalt előírásnak megfelelően - szívesen mozdítottam elő a felek békés megegyezését, tudván, hogy az hagy hátra a szívükben a legkevesebb bosszúságot, míg a legjobb ítélet is legalább a vesztes félben mindig bosszús érzelmeket kelt az ellenféllel szemben. Az előttem megforduló perekben majdnem annyi bírói egyezséget létesítettem, mint amennyi ítéletet hoztam. Nagyon vigyáztam arra, hogy a törvényt sohase rúgjam ki a lábam alól, mert tudtam, a bírói hozzáférhetetlenségnek és az igazságosságnak ez a legbiztosabb záloga. Ítéleteimet a felsőbb bíróságok rendszerint helybenhagyták.
Az 1922-1923-as években megbízást kaptam az aradi járási kisajátítási és földosztó bizottság elnöki teendőinek ellátására. E minőségemben én állapítottam meg, kiknek van az agrártörvény értelmében igényjogosultságuk arra, hogy földet és házhelyet kapjanak, s az egész háromtagú bizottsággal együtt, hogy az aradi járásban mely birtokokból lehet e célra földet igénybe venni. Teljes egészében csak a Tagányi Sándor-féle kurticsi és a báró Sennyey-féle aradi földbirtok lettek igénybe véve, az előbbi mert tulajdonosa más község határában levő földbirtokából kívánta a neki meghagyandó részt fenntartani, s az utóbbi pedig mert absentista volt. Ez utóbbi földbirtok egy részéből létesült Arad Buzsák nevő külvárosa. A többi aradi járási földbirtokból a törvény által meghatározott rész lett a tulajdonosnak meghagyva. Az e tárgyban hozott határozatok jó részét meg sem fellebbezték, mert igazságosnak találták, a megfellebezetteket pedig az Arad megyei kisajátítási és földosztó bizottság - mint törvényesen hozottakat - minden változtatás nélkül helybenhagyta.
Ily módon hozzájárultam az annyira igazságos s már régen nélkülözött földreform megvalósításához.
18 év ügyvédi működésem ideje alatt feltétlenül többet kerestem s félretenni is tudtam; mindennek dacára szívesebben maradtam volna a mindennapi élet kicsinyességei fölé emelkedő bíró.
Amikor ügyvédi minőségemben találkoztam egy ítélőtáblai tárgyalásom alkalmával dr. Márta Sándor ítélőtáblai elnökkel, sajnálkozását fejezte ki, hogy elhagytam a bírói pályát, mert azok közé sorolt, akiknek előbb-utóbb az ítélőtáblánál lett volna a helye.
Magyarázó jegyzetekkel ellátott törvényfordításaim:
