Egyetemi tanulmányaimat befejezve s az egyéves önkéntes katonai szolgálatomnak eleget téve, sporthajlamomnak engedve azonnal beléptem az Aradi Athleticai Club tagjai közé. A következő évben a club titkár-szervezőjévé választottak meg. Csupán egy évig tartottam meg e tisztet, mert akkor a bírói vizsgára kellett készülnöm, s így nem maradt elegendő időm a club részére.
Művezetői működésem ideje alatt az egyesület hagyományos napjain: Péter-Pál s Kisasszonyok napján egy-egy országos athletikai versenyt s év közben több házi versenyt rendeztem. Az egyesület versenyei közül én csak - az úgy hiszem 1907 évben a menyházai tóban rendezett úszóversenyen vettem részt. Megnyertem a mellúszó-versenyt, amiért I. éremdíjat s tisztelet-díj gyanánt egy pár arany kézelőgombot kaptam, melyet azóta is állandóan használok s ez kedvesen emlékeztet vissza ifjúkori versenyzésemre. Ugyanakkor II. díjat nyertem a staféta versenyben, melynél a csapat egyik tagja volt dr. Zubor Imre barátom is.
Megszerezve a bírói képesítést, Szathmáry János - az egylet akkori alelnöke - az elnöki tisztségre lévén kiszemelve, tapogatózott nálam, elvállalnám-e mellette az alelnöki tisztet. Én azonban érezvén azt, hogy 27 éves fiatal korommal félszeg helyzetbe kerülnék az A.A.C. idősebb korosztályával szemben, kitértem a megtiszteltetés elől.
A világháború utáni években - úgy hiszem 1922. évben - mégsem kerülhettem ki az akkor már négyre felszaporodott alelnöki tisztség egyikének elvállalását s lelkiismeretesen részt vettem a club minden munkájában.
1907 évben az A.A.C. az én indítványomra kért és kapott Arad városától terület-kiegészítést. Alelnöki működésem ideje alatt, mint Arad város állandó választmányának tagja, kieszközöltem a club részére egy 20 méteres csíkkal való területnövekedést, de ezt az akkor dr. Palágyi Jenő alelnöklete alatt álló A.A.C. nem vette igénybe, mert tartott a fenntartási költségek megszaporodásától.
1927 évben felkerestek ügyvédi irodámban dr. Korányi Barna és Székely Károly, az A.A.C. másik két alelnöke s az egyesület nevében azt kérték, vállaljam el a club elnökségét. Román impérium alatt ez nem volt könnyű feladat, ügyvédi irodámmal is erősen igénybe voltam véve s ezért húzódoztam e tisztség elvállalásától, mire azonban a fenti urak mégis azzal beszéltek rá, hogy ne csináljak magamnak semmi gondot, ők mindig segítségemre lesznek s rájuk mindig bizton számíthatok.
Elnökké választásomkor, valamint a tiszteletemre rendezett társasvacsorán tartott beszédemben kifejezést adtam azon szilárd elhatározásomnak, hogy teljes erőmből igyekezni fogok a club fellendülését előmozdítani s ehhez kértem a club valamennyi tagjának támogatását.
Ritkán teszek ígéretet, de ha teszek, úgy teljes erőmmel igyekszem be is tartani. Az egylet helyzetének alapos kitanulmányozása után rájöttem annak leggyöngébb oldalára. S ez az volt, hogy e sok viharos mérkőzést megélt, fából épült tribün és öltöző már nagyon elvénhedt s egy-egy nagyobb footballmérkőzés előtt rendszerint álmatlan éjszakáim voltak: nem fog-e a már korhadásnak indult gerendázatú tribün a mérkőzés izgatott hangulatú nézőközönségének fészkelődése alatt összeroskadni, s ha igen, úgy az milyen óriási anyagi, erkölcsi és büntetőjogi felelősséget vonna maga után az egyesületre és annak vezetőire.
Bár a magyarság jobb boldogulása már akkor nehézségekbe ütközött, elhatároztam magam arra, hogy megindítom az akciót egy viharállóbb új tribün építésére. Átgondoltam a tennivalókat s egy rendkívüli közgyűlésen megkértem az építkezésre a felhatalmazást.
Előbb versenytárgyalás útján megszereztük területbérleti szerződésünknek 1970 évig való meghosszabbítását. Ezt követte a terv megrendelése s a szervezési akció a költségek előteremtésére, amiben Wolff Gusztáv alelnök és Ródler Géza háznagy voltak nagy segítségemre.
Az építkezéssel Krón Lénárd építész, egyleti tagot bíztuk meg, s annak költségei a tribünépítkezésnél kitettek 519511 leit, - melynek részbeni fedezetére átengedtük a régi tribün faanyagát 55000 lei értékben, - büfé helyiség megépítése 89073 leibe, az új kuglizóé 20000 leibe került.
Az adományok aláírását én kezdtem meg 10000 leijel, amit utólag még 5000 leijel megnöveltem. Példámat követte Wolff Gusztáv alelnök barátom ugyancsak 10000 leijel, s alig volt az egyesületnek tagja, aki két évi részletekben fizetendő 500-3000 leit fel nem ajánlott volna e célra. A minden alkalommal: közgyűléseken, társas vacsorákon, stb. történt lelkesítésnek és lelkesedésnek meg is volt az eredménye: 3 éven belül teljesen kifizettük az építkezést, melynek következményeként a rozoga, régi fatribün helyett egy 400 ülőhellyel bíró, 20 méter hosszú s bármikor meghosszabbítható, megfelelő öltöző, fürdő, raktár és irodahelyiségeket magában foglaló s barátságos büfé épülettel kiegészített szép középületet nyertünk, amely hivatva lett volna nemzedékeken át a magyar sportot szolgálni.
A tribünépítés körül szerzett érdemeim megörökítésére a club egy márványtáblát helyezett el a tribün oldalfalában, magyar nyelvű szöveggel, amelyet azonban később a román sporthatóság kifogásolására onnan eltávolítottak és az iroda falában helyeztek el.
Az új tribünt olyképpen helyeztük el, hogy footballpálya 40-80 méteres méretei 60-120 méteres szabályos versenypályára meg-hosszabbítható legyen. Az új pályát az Astra vagongyártól olcsón megvásárolt vascsövekkel bekerítettük s a tribün előtti részen páholysort is létesítettünk.
Már az előző vezetőség megkezdte a sporttelepnek vasbeton kerítéssel való elkerítését. Indítványomra ezt a kerítésfalat hirdetésekre bérbe adtuk s az így befolyó összeget arra használtuk fel, hogy a vasbeton kerítést egyre tovább kiépítsük.
Arad város tanácsától sikerült a tribünépítésre összesen 27000 lei segélyt szereznem.
A tribünépítés történetét az A.A.C. 1930. február 9-iki közgyűlési jegyzőkönyvébe foglalt titkári jelentés foglalja magában. Ugyanezen a közgyűlésen "a tribünépítés körül szerzett elévülhetetlen érdemek elismeréséül" az én, Wolff Gusztáv és Ródler Géza arcképeinek az irodahelyiségben való elhelyezését rendelte el.
Jelszavam volt: minden évben alkotni valamit az egyesületben, ha visszafejlődni nem akarunk. Így erős propagálója voltam a tenisz-sport fejlesztésének. Az a mindkét nembeli ifjúság által közösen űzött sport alkalmas arra, hogy kinevelje bennük az egymással szemben udvarias s előzékeny magatartást. Már 1907 évben az én indítványomra szerzett meg az egyesület egy területkibővítést, kifejezetten azért, hogy teniszpályákat építhessen. Elnökségem ideje alatt 7 teniszpályát építtettem a meglévő kettő mellé. (Lásd az 1931 évi titkári jelentést.) Az én indítványomra ültettünk el fákat a kerítés mentén, hogy ezzel a sporttelepet egy élő keretbe foglalva, azt minél szebbé tegyük, úgyszintén a kaputól a tribünhöz vezető utat is befásíttattam.
A sporttelep szépítésére az én javaslatomra szerveztük meg a díszes kapubejáró megépítését, ami Dömötör László építész tervei szerint Holló István alelnök üzemvezetésével s ugyan csak a tagok és az Old Boys szakosztály áldozatkészségéből épült fel.
A következő alkotás a teniszezők részére a sporttelep végén építendő teraszos öltöző lett volna, lakással a teniszpályákat rendbenntartó szolga részére s a tribün kiépítése egy nyolc méteres szakasszal; erre azonban már nem került sor.
Itt még megemlítem, hogy az 1932. február 21-iki közgyűlés Wolff Gusztáv barátommal együtt az egyesület dísztagjává választott meg. A közgyűlésen Neidenbach Ödön korelnök ismertette részletesen az egyesület érdekében kifejtett tevékenységemet.
Az egyesület vezetésében több kiváló munkatársam volt. Így Wolff Gusztáv mérnök, aki alelnöki minőségében valóban nagyszerű és körültekintő munkát végzett az új tribün felépítése idejében. Ródler Géza háznagy ugyancsak nagy lelkesedéssel és kitartással tudott dolgozni. Később Nagy Imre ügyvezető elnök és Holló István alelnök voltak kiváló támaszaim. Nagy Imre gyors áttekintése, gyakorlati észjárása, nagyszerű megérzése a helyes megoldások iránt s az egyesülethez való ragaszkodása s szeretetéből fakadó páratlan munkabírása az A.A.C.-nak számokban ki nem fejezhető erkölcsi és anyagi előnyöket hozott. Ő volt az egyesület évenként megrendezett tea-estélyének nagy energiával dolgozó megszervezője. Értett hozzá. hogy magának jól bevált munkatársakat szerezzen s azokba a maga lelkesedését átültesse s őket minél eredményesebb munka kifejtésére ösztönözze. De az A.A.C. teák mindig híresek is voltak Aradon s azok ügyes és körültekintő megrendezése nagy népszerűséget biztosítottak részünkre. S e tea-estélyek gyönyörű jövedelmei egyrészt a tribünépítés alapját gyarapították, másrészt sok esetben az adósságból rántották ki az egyesületet. De bármily ügyet is vett a kezébe, azt mindig a lehető legjobban intézte el. Azok közé az emberek közé tartozik, akikben van kötelességérzet, akik nem bízzák rá magukat a mások bármily módon végzett munkájára, hanem akik ambícióval tudnak dolgozni, mindenütt személyesen ott vannak s mindig a lehető legszebb eredményt igyekeznek elérni. Ilyen emberekkel gyönyörűség együtt dolgozni. Egy jól vezetett államban és társadalomban meg kell figyelni, kik az ilyen tulajdonságokkal rendelkező egyének s ezeket kellene elhelyezni az államra és társadalomra nézve legfontosabb pozíciókba. Nagy Imre barátomban meg van az ehhez szükséges szónoki készség és fellépni tudás is. Az A.A.C.-ban el is ismerte mindenki az ő egyéni kiválóságait, aminek a közgyűlés s választmányi ülés több ízben kifejezést adott, úgy jegyzőkönyvi köszönetekben, mint tiszteletbeli taggá való megválasztásával.
Nagyszerű munkatársam volt még Holló István alelnök az ő műszaki hozzáértésével, nagy agilitásával s a tagok között való népszerűségével. Úgyszintén néhai Ródler Géza háznagy és még sokan mások.
Itt említem meg, hogy az A.A.C. tagjai a társadalom minden osztályából rekrutálódtak. Az iparostanoncoktól kezdve tisztviselőkből, orvosokból, mérnökökből, ügyvédekből. A jó egyesületi szellemet jellemezte, hogy a nyár folyamán egy-egy társasvacsoránkon 250-300 személy vett részt a legjobb hangulatban.
Az A.A.C.-hoz engem az alkotásoknak, a megbízható, kedves, jó munkatársaknak, a barátoknak szép emléke fűz. Az elnöki tiszttől történt megválásom után a club örökös díszelnökévé választott.
Sajnos! a kifejtett munka sziszifuszinak bizonyult, mert az elnöki tiszttől történt megválásom után néhány évre a club jogi személyiségét elvették s az most a C.F.R. alkalmazottak sporttelepe.