Nem csupán hegymászó volt. A hegymászást a természetjárás egyetemének tekintette és fokozatosan jutott el hozzá. Tizenöt éves korától kezdve rendszeresen járta az erdőt, minden hétvégét a szabadban töltötte, megismerte a dunai evezősök életét is. Első sífelszerelése gumicsizma és arra dróttal felerősített öreg síléc volt. Az idő múlásával teljesen elkötelezte magát a természetjárás szinte minden válfajával. Titkos terve volt - ha már a hegyekbe menni nem lesz ereje - sárkányrepülőt épít magának, s a hegyekben oly nehezen elért harmadik dimenziót más oldalról ismeri meg.

Tizennyolc éves volt mikor először járt a Tátrában. Tornacipőben, sátorlapokkal. Mászta a Sas-utat, a Swinicát, a Tengerszem-csúcsot. Ettől kezdve élete új fordulatot vett, minden pénzét felszerelésre költötte. Hegymászó tanfolyamot végzett és a Szövetségi Tátra túrán "vizsgázott". A következő években sűrűn járt a Tátrában, s a hegymászás egyben sport, hobbi, kikapcsolódás, életforma lett számára. A hegyek világában nem a teljesítményvadászat volt a célja, az élményt, a csúcsok örömét kereste és meg is örökítette elmaradhatatlan kísérőjével, a Praktica fényképezőgépével. A Tátra szinte minden völgyét jól ismerte, számára kedves csúcsokat többször is megmászta.

Idehaza rendszeresen edzette magát és az a két év, amit ki kellett hagynia (katonaság), nem csökkentette a hegyek iránti szerelmét. A hideghegyi hegymászó síversenyekre nagy lelkesedéssel készült és volt melyen már rendezőként is közreműködött.

A BSE és később az Alpesi Rózsa hegymászó szakosztálynak volt tagja. 1979-ben az utóbbi tagjaként vett részt a Svájci Alpokban rendezett hegymászótúrán. Augusztus 3-án, a Matterhorn sikeres megmászása után, a lefelé vezető útvonalon halálos hegymászó balesetet szenvedett. Balesetének részletes leírása Csanádi Sándor (volt túratárs) beszámolójaként a HEGYMÁSZÓ 1980/1 számában olvasható.

Forrás:
[Kleszky Gyula, személyes közlés]