Híres hegyivezető, tanító, paraszt, méhész, zenész (a "Lock"
nevű zenekara a környéken nagyon népszerű volt). 1926-ban feleségül vette
Gelhof Máriát, 1832-től az alsóerdőfalvi németnyelvű római-katolikus falusi
iskola tanítója.
A Tátrát először zergevadászként járta, különösen a Gerlachfalvi-csúcs masszívumát. Már 1834-ben feljutott a csúcsra: Gelhof sógorával, Spitzkopf-Urban (vagy Urbans) Márton molnárral és két ismeretlen nevű társával. Ez a csúcs első ismert megmászása.
Nem tudjuk, mikor kezdte a hegyivezetést. Előszeretettel vezette a tátrafüredi vendégeket a Lomnici-csúcsra: 1861-ig nyolcvanszor volt a csúcson. Az akkoriban kevésbé népszerű Gerlachfalvi-csúcsra csak 1872-ben vezette fel az első turistát, de ezután a Tátra legmagasabb pontjára induló túrára a legkeresettebb hegyivezetővé vált. 1875-től 70 éves kora ellenére a Tátra első hegyivezetőjévé lett. 1874-ben részt vett a Gerlachfalvi-csúcsra vezető új turistaút megkeresésében: a Felkai-völgyből a Felkai-próbán keresztül. Ezt később róla nevezték el "Still útnak".
Túráiból:
Elismert egyéniség volt. 1882-ben az 50 éves tanításért császári-királyi kitüntetést kapott. A szepesmegyei jeles történész Weber Sámuel pedig 1901-ben Still János életrajzát az "Érdemes cipszerek arcképcsarnoka" című művében közölte. Az alsóerdőfalvi temetőben a temető közepén már akkor álló magas fakereszt mellé temették.
Irodalom:
Still János
(71 éves korában)