XVII. századi szokás szerint saját vagy más ember valóban megtörtént esetleg kitalált történeteit Simplicissimus álnéven tették közzé. A német Simplicissimus mintájára (J.J. Grimmelshausen: Der Abenteurliche Simplicissimus, 1669.) 1683-ban megjelent az Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus című könyv, amely tartalmazza a Tátra XVII. századi csodás leírását valamint Simplicissimus és társai egy helyi vezető által vezetett túráját a Tátra egyik legmagasabb csúcsára. A könyvben a tátrai pásztorélet legrégibb leírása is megtalálható.

A könyv szerzője, a túra dátuma és a csúcs neve nagyon sokáig ismeretlen volt. Végül a kutatások arra vezettek, hogy a magyar Simplicissimus álnév Speer Daniel német - de lengyelül is tudó - zeneszerzőt és zenészt takar. Az is ismerté vált, hogy a kirándulás 1654-ben történt és a meglátogatott csúcs a Késmárki-csúcs volt.

A művet teljes egészében, de részleteiben is magyarul, szlovákul és lengyelül többször újra kiadták. Két magyar fordítása is létezik, a teljesebb

• Magyar Simplicissimus, (Varjú E. fordításában, Turóczi-Trostler előszavával és Benda K. megjegyzéseivel, Budapest 1956.)
• Magyar Simplicissimus, (Varjú E. fordításában, Felsőmagyarország kiadó, Miskolc 1998.,
  az előbbi fordítás új kiadása.

Forrás:
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 1088. o.]