A sport iránt érdeklődők többsége tájfutóként ismerte.

Természetjáró tevékenységét 1952-ben a Bp. Lokomotívban kezdte. Korán elkötelezte magát a versenyzés mellett. 1957-ben a Bp. MÁV Igazgatóság színeiben már Országos Bajnok, majd 1963-ban és 1964-ben a Honvéd versenyzőjeként újra az lesz. 1957-1967 között a Magyar Természetbarát Szövetség tájékozódási verseny válogatott kerettag. A legjobb Európa bajnoki eredménye 1964-ben születik, amikor a 8. helyen végzett váltó tagja, egyénileg 1962-ben Lötenben 27.

1968-tól 1970-ig az MTSZ Tájékozódási Verseny válogatott keret szövetségi kapitánya. Meghatározó szerepe volt a tájfutók kiválásában és 1970-ben a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség megalakításban.

Az új szövetség főtitkára lesz, egyben 1972-ig megmarad a szövetségi kapitányi tiszte is. Sportvezetői eredményei közé tartozik az első világbajnoki női váltó ezüstérme (1970), épp úgy mint a férfiak bronzérme 1972-ben. Munkájának része volt abban is, hogy Monspart Sarolta 1972-ben világbajnok lett.

Legalább ilyen megszállottsággal érdekelte a térkép. A hetvenes években egyik kezdeményezője a TIT keretében létrejött Térképbarátok Körének, amelyből 1981-ben közreműködésével megalakult a Térképbarátok Társulata, ahol titkári feladatokat vállal. Minden tudomány érdekelte, ami a térképekkel összefüggött. Ezen túlmenően különösen érdekelte a földrajz, a történelem és az irodalom.

Kevesebben tudják, hogy vonzódott a hegymászás iránt is. Ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy 1984-ig, közel egy évtizeden át vezetője volt az MTSZ Hegymászó Bizottságának, alapító szerkesztője a Hegymászó című újságnak, hanem abban is, hogy szervezője volt az első magyar Spitzberga expedíciónak is.

Forrás:
[Bársony András, Természetbarát Híradó, 1996. december, 58. szám]