Seidl Ambrus

(1848. - 1925.)


1848. november 30.-án született Buda-Tabánban, ahol atyjának vas- és sókereskedése volt. Életének 9.-ik évében veszítette el édesanyját, akinek elhalálozása után, jóval idősebb nővérei gondozása alá került. Apja, Seidl István, az 1860-as évek elején vállalt kezességből kifolyólag teljesen tönkre ment. Ekkor legidősebb nővéréhez került, aki egy szegedi gyógyszerész második felesége volt. A kegyelem-kenyéren élővel nagyon is éreztették ezt a körülményt, úgyhogy mikor az egri érsekség felhívást intézett kispapok felvételére, jelentkezett, s ettől az időtől kezdve teljesen függetlenítette magát családi kötöttségeitől. Kiváló tanuló volt s az érettségi sikeres letétele után, mint az egri érsekség egyik legkitűnőbb papnövendékét, tanulmányainak folytatására a pesti szemináriumba küldték. Vele egy évfolyamban volt Városy Gyula, előbb kalocsai kanonok, majd székesfehérvári püspök s végül kalocsai érsek, akivel a szemináriumban kötött barátság Városy elhunytáig fennmaradt.

A valódi hivatástudat hiánya miatt másfél évi tanulmányi idő után kilépett a szemináriumból és a jogra iratkozott be. Hogy megélhetését biztosítsa, a báró Kemény szerkesztésében megjelenő Pesti Napló-nál vállalt állást. Kemény szerette és megbecsülte munkásságát. Egy alkalommal tollából egy támadó cikk jelent meg egy tanító ellen, aki a gyermekek büntetésének meg nem engedhető módját alkalmazta. A cikk nagy felháborodást váltott ki s hatósági nyomásra annak visszavonását követelték. Ő igazságának tudatában ennek eleget tenni nem volt hajlandó, inkább kivált az újságtól.

Ebben az időben a kassa-oderbergi vasút keresett tisztviselőket, ahová sikerült bejutnia. Tehetségével és szorgalmával elöljárói teljes elismerését nyerte el s 1873-ban már olyan állást töltött be, hogy nyugodtan gondolhatott házasságra. 1873-ban vezette oltárhoz Andrényi Ilkát, egy aradi gyógyszerész leányát, kivel, annak 1919-ben bekövetkezett haláláig, a legboldogabb házaséletet élte.

Hivatali pályáján gyorsan lépett elő, 27 éves korában tescheni üzletvezető-igazgató lett, honnan rövid szolgálati idő után visszakerült Pestre a vezértitkári állásba. Ebben az állásban 1888-ban sikeresen bonyolított le egy kölcsön tranzakciót, aminek elismeréséül királyi kitüntetésben is részesült s ekkor kapta meg a Ferenc József Rend lovagkeresztjét. Bár jogos aspiránsa volt a kassa-oderbergi vasút elnöki állásának, az elnök halála után őt mellőzték, ami jogosan elkeserítette.

Erre az időre esett a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál egy nagyobb arányú sikkasztás s ekkor kínálta meg a takarékpénztár igazgatósága az adminisztrációs igazgatói szerződéssel. Ezt az állást 1893-tól 1895-ig töltötte be.

1895-ben Wekerle Sándor, aki akkor pénzügyminiszter volt, s aki Seidl Ambrus addigi működését jól ismerte, felkínálta neki az akkor megüresedett MÁV pénzügyi igazgatói állást. Ezt az állást 1898-ig viselte és számos külföldi vasútigazgatósági értekezleten képviselte Magyarországot, többek között Ausztriában, Németországban, Svédországban, Olaszországban és Törökországban.

Az 1898:XXIII.t.c. alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet, - - az OKH - főleg állami pénzügyi támogatással létesült. Az akkori pénzügyminiszter, Lukács László, ki Seidl működését a MÁV pénzügyi igazgatói állásában is jól ismerte, az ügyvezetői igazgatói állásra, az intézet megszervezésére hívta meg s igazgató tagsági tisztségre is kinevezte.

Az intézet alapításában többek között a Magyar Általános Hitelbank, a Pesti Hazai Takarékpénztár Egyesület, közintézmények és magánosok vettek részt. Seidl Ambrusra hárult a megfelelő tisztviselői kar megszervezése is.

Az intézet a falusi kisemberek hitel-ellátásának terén mind nagyobb szerepet nyert és áldásos tevékenységet fejtett ki. Természetes, hogy ezeknek az eredményeknek elérésében jelentékeny részt vett a jól megválogatott tisztviselői kar. Seidl Ambrus - szigora mellett - megfelelő megértéssel volt a tisztviselői kar iránt s mikor egyszer a fiatalabb tisztviselők eladósodásáról értesült, az arra érdemeseknek megfelelő kölcsön nyújtásával talpra állásukat lehetővé tette. Minden levelezés az ő aláírásával ment ki - így állandóan az általa megszervezett intézet "ütőerén" tartotta kezét. Puritánságát sokszor emlegették.

A király - a kormány felterjesztésére - Seidl Ambrus érdemeit elismerve 1904-ben magyar nemességet adományozott neki.

Az intézet fejlődésében soha nem állott be stagnálás, úgy hogy 10 évi működés után az egész ország területén a szövetkezetek száma már meghaladta az ezret. A tízéves működés elismeréséül újabb kitüntetést kapott, a Lipót Rend lovagkeresztjét.

Seidl Ambrus 1912 nyarán elhatározta, hogy több, mint négy évtizedes munkálkodás után nyugalomba vonul. A pénzügyminisztérium előterjesztésére az uralkodó a II. osztályú Vaskorona Rendet adományozta számára.

Hogy az intézet vezetésében azért továbbra is tevékeny részt biztosítsanak számára, az akkor megüresedett egyik alelnöki állásra nevezték ki és rábízták a végrehajtóbizottság elnöki teendőit, majd a teljes OKH elnöki tisztségét töltötte be 1920-ig.

Az MKE Budapesti osztály választmányi tagja (1889-1891) volt.

Forrás:
[Dr Seidl Ágoston, Seidl Ambrus dédunokája, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]