Iskoláit, így a gimnáziumot is Iglón végezte. Budapesten szerzett tanári diplomát földrajt és természetrajz szakon. Rövid ideig gimnáziumban tanított, majd tanulmányait tovább folytatta az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen, a növényrendszertani intézeetben, ahol 1921-ben doktorált. Először a Madártani Intézetben dolgozott, ahol akkoriban Chernel István volt az igazgató. KÉsőbb botanikai érdeklődése a növényvilág és elsősorban a magvak tanulmányozása felé fordították. A Magyar Királyi Vetőmagvizsgáló Intézet mezőgazdasági főadjunktusa lett, innen is ment nyugdíjba. Írásait (több mint 260) több nyelven, szaklapokban közölte. 1952-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusává nyilvánítják.

1930-ban nősült meg, három gyermeke Péter (1931), Erika (1933) és Ákos (1944).

Az iglói gimnázium egyik tanára, a kiterjedt Szontagh család tagja vezette be a hegyi turisztikába. Már Iglón tagja lett a Magyarországi Kárpátegyesületnek. A Kárpátok egyik legalaposabb ismerője volt, hosszú éveket fordított a Kárpátok vidékének tanulmányozására. Az MKE főtitkára, majd alelnöke volt. 1925-ban megindította az MKE hivatalos lapját, a Kárpáti Lapokat, melynek négy évfolyamát szerkesztette. 1926-ban a Turistaság és Alpinizmusnak is társszerkesztője volt. A Turistaság és Alpinizmuson kívül a Turisták Lapjában is több cikke jelent meg; turista témájú írásai leginkább a Magas Tátrával és az Aggteleki barlanggal foglalkoztak. 1939-1941 között a Magyar Turista Szövetség alelnöke, az irodalmi bizottság elnöke, a vezetőképző tanfolyamának tanára és a Polgárdy Géza által szerkesztett Magyar Turista Lexikon munkatársa.

Művei:

• Szögescipők nyomai a Kárpátok bércein, Budapest 1937.,
  Az egyik legnagyobb magyar turistairodalmi alkotás. 360 oldalon tárgyalja az akkor 60 esztendős MKE történetét, azután a Kis Kárpátok, Fehér Kárpátok, Nyugati Beszkidek, Kis Fátra, Nagy Fátra, Alacsony Tátra, Gömör-tornai Karszt, Szepesgömöri Érchegység, Erdély határán végigvonuló hegyvidékeket egészen a radnai havasokig. Különösen a Magas-Tátrát és annak feltárását ismerteti részletesen, de a belső vulkáni övezetbe sorolt Mátra, Börzsöny és Cserhát ismertetésével egészen a főváros határáig terjesztette ki a munkát. A könyv rendkívüli precizitással és tárgyilagossággal ismerteti a kárpáti koszorú északi és részben keleti részét. Tartalmas irodalmi és történeti áttekintést ad, valamint 80 fénykép és 2 térkép is tartozéka. Szakirodalmi jegyzékei pótolhatatlanok és nagy precizitásról tanúskodnak. E munkájával maradandó emléket állított magának és útmutatást adott a természet, a hegyek rajongóinak.
  A könyv Magas Tátrára vonatkozó része.
• Kassa és a Kassai hegyek kalauza, 1944., 63 képpel és 2 térképpel,
• A Tisza forrásvidékének kis kalauza, 1939. és 1940.

Forrás:
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 174. o.]
[Neidenbach Ákos, "Schermann Szilárd", cikk halálának tizedik évfordulóján, Hegymászó, 1987., 2. szám]