Pedagógus, geológus, barlangász, turista, a turistaszervezetek tisztviselője. A budapesti egyetemen doktorált 1874-ben, majd 1874-től a lőcsei főreáliskola tanára, 1887-től igazgatója. Neves pedagógus volt, pedagógiai művek és cikkek szerzője, tankönyvek írója. Diákjait gyakran vezette tátrai túrákra.

A Tátrában geológiai, glaciológiai, limnológiai és speleológiai kutatásokat vegzett. Művei közül:

• Die Granite der Hohen Tátra, (MKE Évkönyve 1876.),
• Jegyzetek a Magas-Tátrából, (Földtani Közlöny, 1885. 1. és 2. szám),
• A Magas-Tátra északi oldalának hajdani jégárjai, (Földtani Közlöny, 18., 1888.),
• Ueber Thal- und Seebildung in der Hohen Tátra, (MKE Évkönyve 1878.), a tátrai völgyek és tavak keletkezéséről,
• Magas-Tátrai tavak, (Földrajzi Közlemények, 15., 1887. 9. és 10. szám),
• Die Höhen der Hohen Tátra und Umgebung, (MKE Évkönyve 1882.), a Bélai-Tátra és a Jávor-völgyi barlangokról.

Az MKE egyik legaktívabb tisztviselője, 1877-től a vezetőség tagja, 1884-1889 között ügyvezető elnöke, az MKE Évkönyv szerkesztőbizottság tagja (1879-1889), a Múzeumi bizottság elnöke (1881-1884). Különösen nagy érdemei vannak a poprádi Kárpát Múzeum megalapításában. Foglalkozott a Tátra jégáraival, a Branyiszkói hegységgel és barlangkutatással. Összesen 17 barlangban folytatott kutatásokat. Résztvevője volt a Szepesi Emlékkönyv szerkesztőbizottságának. Olajportréja a Kárpáti Múzeumba került. Hirtelenül halt meg 38 éves korában.

Neve megőrzését a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs Roth Sámuel-csúcsra való átnevezésében akarták megörökíteni, de nem sikerült.

Irodalom:

• Weber Sámuel: Ehrenhalle ..., Igló 1901.,
• MKE Évkönyve 1890.,
• Téry Ödön: Roth Sámuel, (Turisták Lapja, 1890.),
• Ivan Bohus, Geografický casopis, 1964. 3. szám.

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 1033. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]