Réthly Antal Dr

(1879. május 3., Budapest - 1970. szeptember 21., Budapest)


A budapesti egyetemen Lóczy Lajos, Eötvös Loránd, Koch Antal, Kövesligethy Radó és Thirring Gusztáv kiváló tanítványa volt. 1900-ban, az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézetben kezdte tudományos pályáját, Konkoly-Thege Miklós vezetése alatt. A kolozsvári egyetemen 1912. április 20-án "summa cum laude" minősítéssel doktorált; A földrengésekről, különös tekintettel az Alföldre és Kecskemétre címmel. Olyan összefüggéseket mutatott ki, hogy Eötvös Loránd több alkalommal hivatkozott rá, idézte nemzetközi kongresszusokon. 1913-ban, az első magyar tudományos Adria-kutató expedícióban, a Najade hadihajón meteorológusként vett részt. 1917-től az Állami Kertészeti Tanintézetben, 1920-tól a közgazdaság-tudományi karon meteorológiát és éghajlattant adott elő. 1918-ban az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet adjunktusa. 1921-ben jelent meg az első egyetemi meteorológiai kézikönyve Időjárás és éghajlat címmel. 1923-ban a Közgazdaság-tudományi Egyetem magántanára, neve ekkor már határainkon túl is ismert. 1925. április 20-án az International Society of Medical Hydrology tagjává választották. Javaslatára 1925-ben megalakult külföldi mintára, a Magyar Meteorológiai Társaság. Ezzel sikerült megoldania Az Időjárás című folyóirat további megjelenésének az ügyét is. Már ekkor sürgette egy magyar meteorológiai tanszék felállítását. 1925. október és 1927. november között a török kormány meghívására megszervezte a török meteorológiai szolgálatot, Ankarában meteorológiai obszervatóriumot létesített. Ezért 1927-ben Kemál Atatürk, a török köztársaság államfője, magas kitüntetésben részesítette. 1928-ban megbízást kapott az első magyar nemzeti éghajlati atlasz megszerkesztésére. 1931-ben az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatóhelyettese. 1935-ben, 56 éves korában, a Magyar Tudományos Akadémia előterjesztésére az intézet igazgatójává nevezték ki. Mint meteorológus, elsők között emelte fel szavát a környezetvédelem érdekében. Amikor a 30-as években az a vád érte a magyar vízimérnököket; hogy az Alföld ármentesítésével és a mocsarak lecsapolásával megváltoztatták az Alföld éghajlatát és kiszárították azt, bebizonyította e vád tudománytalan voltát. Amikor felmerült a nemzeti stadion létesítése, síkra szállt annak Óbudán, az Ezüsthegy alatt való megvalósításáért, mert mint bizonyította, fővárosunknak ez a legtisztább és legegészségesebb levegőjű területe. Sajnos nem hallgattak rá. 1947-ben a Szent István Társulat főtitkárává választották, 1951-ben annak elnöke, majd 1974-től örökös díszelnöke. Számtalan hazai és külföldi tudományos társaság tiszteleti tagja volt. Az Akadémia égisze alatt hét kiadványa, idegen nyelven 24 dolgozata, 250 tudományos cikke jelent meg különböző folyóiratokban.

Az MTE jegyzője (1909-1910), könyvtárosa (1911-), a Budapesti osztály vidéki választmányi tagja, Békásmegyer (1905-1907), az MTSZ Sajtóügyi és szakirodalmi bizottság tagja (1917-).

Főbb művei:

Irodalom:

Forrás:
[Zách Alfréd, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Better Kiadó, Budapest 1997., 676-677 o.]
[Kalmár László, személyes közlés]