Kolozsváron lakott. Az EMKE segítségével az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) alapítója, titkára, majd 1891-1902 között főtitkára. Az egyesület megalapításával az volt a célja, hogy a világgal megismertesse Erdély regényes helyeit. Sokat tett a helységnevek magyarosításáért, a fürdőtörvény megalkotásáért, felhívta a földművelési miniszter figyelmét az erdélyi határszélek idegen kézre kerülésére. Az ő ötlete volt a székely néprajzi múzeum létrehozása, valamint az EKE kolozsvári múzeumának felállítása. Ő szerkesztette az első "Erdélyi kalauzt"-t. Az Erdély főszerkesztője az 1892-es indulástól. Az Erdélyi Híradónak is szerkesztője 1896 végéig.

Forrás:
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]