Polgárdy Géza:

Harcok, munkák és küzdelmek
- Tíz esztendő a magyar turista közéletben -
(1934-1944)


11. rész


A Szövetség hivatalos értesítőjének komoly, színvonalas folyóirattá való fejlesztése már sok szóbeszédre és tárgyalásra adott alkalmat a régebbi években. Sőt egy ízben bizottságot is küldött ki a tanács a lap fejlesztésének tervszerű kidolgozására. Hogy-hogynem, de az időnként fellángoló lendületet folytatás soha nem követte. A jószándékú tervek valahol mindig elsikkadtak még a tényleges tettek előtt, s az Értesítő a sok-sok tárgyalás ellenére sem tudta elfoglalni azt a helyet a turista társadalomban, amít kellett volna. Azok az egyébként jó szándékú turisták, akik a fejlesztés terveinek a kidolgozására megbízást kaptak, túlontúl erős szálakkal voltak a már meglévő turista folyóiratokhoz kötve, azoknak meg nem volt érdekük, hogy újabb lap nőjön a nyakukra.

Ezen a helyzeten igyekeztünk 1942 őszén változtatni, amikor az elnöki tanáccsal kimondattuk a lap címének a megváltoztatását. Ezt követte a rajzolt újszerű borítólap elhatározása és 1943 januárjában új köntösben, új formában kopogtatott a lap már mint Turista Értesítő a szövetségi igazolványos turisták ajtaján.

Akiknek a lap készült, az egyszerű turisták ezrei örömmel üdvözölték a változást, a tetszetős külsőt, a tartalmasabb belső részt. De nem így, akiknek a zsebét és vélt hatalmát érintette a mondanivalóban gyarapodott lap. Természetesen a régi bevált recepttől nem tértek el egy jottányit sem, s dehogy ők indítottak valamit az új lap ellen! Nem. Egy kissé együgyű egyetemi turista, bizonyos Görgényi A. András vállalta a balek szerepét s mint póttanácstag intézett durva támadást a lap ellen, annak megváltozott külseje és jobb tartalma miatt. A tanács februári ülésén nem kevesebb, mint három és fél órát töltöttünk azután a vitákkal; melynek során a tanácsnak úgyszólván minden tagja elmondta a véleményét, s most már mint jámbor hozzászólók a felmerülő vitához a tulajdonképpeni támadók is előkerültek, részben a Magyar Turista Élet, részben pedig a Turisták Lapja érdekeltsége köréből. Furcsa harc volt ez, mesterségesen felkavart turista kultúrbotrány, hiszen valamit néhány érdekelt ember azért támadott, mert - fejlődött !

A hosszú és inproduktív szócsata vége az lett, hogy a tanács határozatilag kimondta a borító lap további fenntartását, s az meg is maradt addig, amíg a hatósági jogkorlátozó rendeletek le nem húzták róla.

*

Amint 1938-ban Szent István turistavándorlással kapcsolódott az országos ünnepségekhez a magyar turistaság, úgy 1943-ban Mátyás-túrákkal hódolt a nagy király emlékének a turista társadalom. A különbség a két nagyszabású megmozdulás között az volt, hogy míg a Szent István-túra egybefüggő útvonalon folyt le, addig a Mátyás túráknak nem volt előre megállapított útvonaluk, hanem önálló túrákból tevődött össze, s lehetőleg valami Mátyás királlyal kapcsolatos helyeket igyekeztek kikeresni az egyes túrákhoz. A Mátyás túrákat a Szövetség s a magyar turistaság egyik csendes, de annál többet dolgozó munkása, Babós Imre szervezte meg, élénk tanúbizonyságául annak, hogy nemcsak hangos handa-bandával lehet valami országra szólót alkotni.

*

Béldy Alajos vezérezredes, az Ifjúság Országos Vezetője az év elején több sportembert kitüntetett a Magyar Sport Éremmel. Így a turistavezetők közül ötödmagammal II. osztályú fokozatot kaptam. Az éremhez járó oklevelem a későbbiek során nem várt karríerhez jutott. A háború befejezése után ugyanis házunk túlfűtött energiájú bizalmija házkutatást tartatott lakásomban, gyanús fasiszta nyomdatermékek után. Ilyet ugyan nem találtak, de fölfedezték a fenti oklevelet, s azon is a legborzasztóbbat, Béldy sajátkezű aláírását! Béldy éppen életfogytiglanra szóló büntetését töltötte, így hát az aláírásával ellátott oklevelet nagy diadallal elkobozták...

*

A jubileumok és ünnepségek korát éltük. Ez évben a Szövetség is jubileumhoz érkezett el: harminc esztendeje volt annak, hogy lelkes emberek létrehozták ezt a szervezetet. A Szövetség a körülményekhez képest díszes közgyűléssel ünnepelte meg a három évtizedet. A díszközgyűlés elnöke Karafiáth Jenő dr. volt, s a társszövetségek szépen képviseltették magukat. Nagy megdöbbenést keltett azután, amikor Karafiáth kijelentette, hogy az üdvözléseket leveszi a napirendről. Belefojtotta a szót az emberekbe. Tagadhatatlan, hogy sok ember szereti a saját hangját hallani, s távszónoklati betegségben szenved. De ez a radikális gesztus nagyon elrontotta az ünnepi hangulatot.

*

A díszközgyűlésen már nem volt ott, azután meg lemondott Zsembery Gyula dr. a Szövetség elnöke. Lemondását a hivatalos kérésnek megfelelően egészségi állapotával magyarázta - aminek kétséget kizárólag a legkevesebb része volt ebben. A sport legfőbb vezetői ez időkben a különböző rendeletek, törvények, stb. következtében olyan nagy intézkedési hatáskör birtokába jutottak, hogy az egyes sportágak vezetőit eltávolították, s másokat neveztek ki helyükbe. Az Országos Sport Központ ezt tette Zsembery Gyulával, s helyébe Csizik Bélát állították. Zsemberyvel a magyar turistaság egyik legszínesebb egyénisége lépett le a színpadról. Rengetegen támadták, s rengetegen szerették. Kétségtelen hibáinak legsúlyosabbja azonban mindenesetre az a hazai viszonylatban megbocsáthatatlan súlyos vétek volt, hogy nagy turista kultúrája elismertetéséhez nem rendelkezett megfelelően magas közjogi állással. Ha miniszterviselt ember lett volna, akkor hibáit is más megvilágításban nézték volna ellenfelei. Más sportágakban is szokássá vált, hogy elnöknek nem az illető sportágban eredményes múlttal rendelkező egyént állítottak az élre, hanem nagy pénzzel rendelkező vagy pénz megszerzéséhez alkalmas, magas pozícióban lévő ún. közéleti férfiakat állítottak. Zsembery Gyula a magyar turistaságból nőtt ki, a turistaság minden kérdésében jártas, tapasztalt és szakértelemmel rendelkező ember volt - csak éppen elfelejtett hozzá valami nagyobbszabású közéleti pozíciót is szerezni. Maga a vitán felül álló nagy tudás még nem jelentett elismerést, elismertetést és tekintélyt. Zsembery mindenképpen kimagasló egyénisége a magyar turistaságnak, ha nem is volt olyan ragyogó tolla, mint Jankovics Marcellnek, ha nem is fűződik nevéhez első csúcsmegmászás, mint báró Eötvös Lorándnak, s ha nem is volt egyesület alapító, mint Téry Ödön dr. Rengeteget alkotott, ha nem is kérkedett úton-útfélen vele. Bizonyos, hogy sok ügy "elsüllyedt" a zsebében, s egyes ügyekben mutatott látszólagos ingadozása is sok bosszúságot okozott az érdekelteknek; rendszerint nem vették azonban figyelembe, hogy esetleg azoknak is meglehettek a maguk okai. Zsemberyt egy letűnt kor ittmaradt romantikus képviselőjének tekinthettük, akinek éppen úgy megvoltak a maga hibái, mint dühödt kritizálóinak és gáncsolóinak. Sok, éppen bűnének felrótt esetben éppen korrektsége volt az ütközőpont, amikor nem volt hajlandó az összesség érdekeivel ellentétben egy érdekcsoport szolgálatába szegődni.

*

A nagy háború változatlan hevességgel folyt, s a tanácsból, de általában a turista társadalomból is eltűnt egy-egy ismert arc. Egyre több turista öltötte magára a turista öltözet helyett a katona mundért, s egyre emelkedett a tábori postai számú lapok száma. Június végén én is megkaptam a behívót, és július első napján útra keltem életem legriagyobb túrájára. Hétnapi utazás után Kijevben kötöttünk ki. A határig a magyar hegyektől való szakadatlan búcsú tette változatossá az utat, azután már csak egyhangú síkság következett. Kijev után szeptember végén egy kis lengyel üdülőhely, Kremánek következett. Itt legalább már, ha hegyek még nem is, de már kisebb dombok fogták körül a kedves helyet. Egyszer-kétszer úrrá lett rajtam a turista vér és kirándultam az erdőben, de a felsőbbség nem tartotta kifejezetten "egészségesnek" ezeket a csatangolásokat, melyeknél a készenlétben tartott pisztoly vagy géppisztoly egyébként is durva sértést jelentett a természet ellen. Lemberg, majd Stryj következett, és Stryjben már a Kárpátok hófödte vonulata tette barátságosabbá és elviselhetőbbé az egyébként nem túlságosan rózsás életet. A Kárpátok levegőjét árasztotta szét a vadul kavargó Stryj patak jéghideg vize, és alkonyatkor a patak zúgása és mormogása enyhítette a messze távolban elhúzódó Kárpátok hegyeinek komorságát.


Folytatás ...


Forrás:
[Polgárdy Géza: "Harcok, munkák és küzdelmek - Tíz esztendő a magyar turista közéletben (1934-1944)",
kiadta a Magyar Hegymászótörténeti Társaság, 1998., ISBN 963 03 47105]