Polgárdy Géza:

Harcok, munkák és küzdelmek
- Tíz esztendő a magyar turista közéletben -
(1934-1944)


3. rész


Az Aranykéz utcai egyesületi helység gyatrasága miatt az MTE a Pedagógiai Szeminárium egyik tantermében tartotta közgyűléseit, ott, ahol a vetítettképes előadásai is lezajlottak.

Az 1934. évi tisztújító közgyűiés jelölőlistájára hogy-hogynem, de én is rákerültem, mint jegyző. Hogy kinek köszönhettem ezt, az örök titok marad, mert a közgyűlés előtt úgy a Fecskék akkori elnöke, azóta megboldogult Szabady Géza bácsi, mint pedig sógorom bizalmasan külön-külön közölték velem, hogy ajánlatukra jegyzőnek jelöltek. Tény, hogy akkor még úgyszólván teljesen kezdő turista voltam, hiszen csak ezekben az időkben lepett meg édesapám az első túrabakanccsal. Semmi múltam nem volt, így nem is ismerhettek, mégis eléggé éles hangok is hallatszottak jelölésem ellen. Voltak ugyanis, akik nem azt tekintették, hogy ki a rátermett, ki nem, hanem azt tartották szem előtt, hogy a Fecskék csoportjából máris túl sokan vannak bent a Központ vezetőségében. Hangsúlyozom nem tudhatták, hogy megfelelő ember vagyok-e vagy sem, s nem is ezt kutatták, hanem attól féltek, hogy a Fecskék túlsúlyba jutnak az MTE vezetőségében és hangadó elemek lesznek.

Mindettől függetlenül jelölésem és megválasztásom az egész tisztikarral egyetemben simán ment. Az MTE jó párezres taglétszámából csak alig néhány tucat ember érdeklődött a turista, szorosabban véve MTE közügyek iránt és bizony csak a közgyűléseken is csak azokat az arcokat lehetett látni, akiket más eseményeknél (vándorgyűlés, menedékházavatás, előadások) is ott talált az ember.

Bekapcsolódtam tehát az MTE belső életébe és fokozatosan megismerkedtem az MTE problémáival. Ezek egy része túl is nőtt az egyesületi kereteken, tulajdonképpen nem csak MTE, hanem általános turistaprobléma is volt.

Ilyen volt például a budapesti központot alkotó csoportok széttagozottsága. A csoportok, bár ugyan annak az egyesületnek a tagjaiból rekrutálódtak, élték a maguk önálló életét, sok esetben mintha nem is egy zászló alatt sorakoztak volna, hanem mindegyik egy-egy önálló államot alkotott az államban. Minden csoport vezetősége féltékenyen őrködött saját kereteinek megőrzésén s úgy túrákon, mint egyébként - néhány tiszteletreméltó kivételtől eltekintve - minden csoport igyekezett a lehetőség szerint izolálni magát a többi csoporttól. Mindenki tudatában volt annak, hogy ez így nem helyes és történtek is jószándékú kísérletek a csoportok egymáshoz való viszonyának az elmélyítésére. Ilyen volt a központi túrák rendszeresítése, amelyeken minden csoport részt vett. Ezt meg is tették becsületesen. És a túra kezdetéig együtt is volt a társaság. Ellenben az indulás után lassan, észrevétlenül minden csoport szeparálta magát s nem kellett sok idő hozzá, már valamennyien külön mentünk, minden csoport együtt volt, mindössze csak abban volt eltérés, hogy egyes csoportok milyen távolságra haladtak egymástól.

*

A következő évben, 1935-ben jelent meg az első önálló cikkem a Turisták Lapjában. A nyári szám teljes egészében a Balatonnal foglalkozott, s e szám részére kellett egy túracikk, mely Balaton körüli gyalogtúra formájában ismerteti a Balatont. Ennek megírását én kaptam feladatul, s e cikk kissé furcsa módon született meg.

A Balaton egyes helyein több ízben is jártam már, de kifejezetten Balaton körüli túrát nem tettem. Kaptam hát egy meglehetősen terjengős túraleírást, mely csapnivaló módon ugyan, de valóban egy Balaton körüli túrát írt le. A magam egyes részekhez fűződő személyes élményeimet ebből a túraleírásból kellett kiegészítenem, s az egyes helyekhez fűződő személyes tapasztalataimat túraleírássá kikerekítenem. Fura munka volt, de megszületett.

*

Mint szállodai tisztviselőre, a "Nyaraljunk itthon" ügyek intézését bízták. Főleg az MTE menedékházaiban való nyaralásokat propagáltuk, de becsülettel álltuk a sarat a társegyesületek menedékházainak az ajánlásánál is, ha olyan helyre szólt az érdeklődés, ahol saját házzal nem tudtunk rendelkezésre állni. De községek, nyaralók, stb. adataival is szolgáltunk, ha rendelkezésünkre álltak. Itt kerültem először szorosabb kapcsolatba a menedékházakkal. Ez a téma egyébként is vonzott. Sok hasonlatosságot fedeztem föl a foglalkozásomat jelentő szállodák és a turista menedékházak között. És túráinkkal kapcsolatban sok kedves emlék fűzött a klastrompusztai, bánkúti, dobogókői menedékházhoz, a Mátraházához. Érdekelt és sokat foglalakoztam a menedékházak belső életével. Így azután, mivel a nyaraljunk itthon akcióval kapcsolatban amúgy is sokat bíbelődtem menedékházakkal, megszületett az MTE menedékházait ismertető cikksorozatom.

A Turisták Lapja 1936. évfolyamában látott napvilágot ez a cikksorozat. Minden számban 1-2 menedékház ismertetését közöltük, később összefűzve füzet alakjában is megjelent "NYARALJUNK ITTHON! A Magyar Turista Egyesület menedékházainak ismertetője" címmel. A cikkekben nemcsak a menedékházakkal kapcsolatos száraz adatokat közöltem, hanem újságíró nyelven szólva "színes" leírásokban igyekeztem a menedékházak felkeresésére serkenteni a jámbor olvasót. Minden menedékházról Lux Géza készített művészi kivitelű tusrajzot.

*

A drága utazási költségek miatt, nekünk, vékonypénzű tisztviselő embereknek majdnem, hogy lehetetlen volt a távolabbi hegységeinket felkeresni. A túrák nagy része bizony a Budai hegyek sokszor taposott ösvényein, vagy a Pilis könnyebben elérhető Pomáz - Szentendre vidékére vezetett. Így hihetetlen előnyt jelentettek túrázás szempontjából az akkoriban rendszeresített filléres gyorsok. Igyekeztünk is kihasználni minden alkalmat, melyet ezek a gyorsok nyújtottak. A Turisták Lapja valami módon újságírói ingyenjegyeket is kapott ezekre, amivel azután mi, akik ott sündörögtünk a lap körül, utazgattunk. Részben ezeknek, részben pénzért vett filléres gyors jegyeknek a révén jutottam el Tokaj vidékére, a Mecsekbe, a Karancsra, a Mátrába, Börzsönybe és Mór vidékére.

Csöndben, különösebb események nélkül teltek el ezek az idők, míg azután elkövetkezett az 1936. évi szövetségi tisztújító közgyűlés.


Folytatás ...


Forrás:
[Polgárdy Géza: "Harcok, munkák és küzdelmek - Tíz esztendő a magyar turista közéletben (1934-1944)",
kiadta a Magyar Hegymászótörténeti Társaság, 1998., ISBN 963 03 47105]