Nyárády Erazmus Gyula

(1881. április 7., Nyárádtő - 1966. június 15., Budapest)


Vasúti pályaőr fiaként látta meg a napvilágot. Ritka keresztneve öreg keresztelőapjától származik. Gyula nevét, katonakorában, kérésére jegyezték be. Tanulmányait a kolozsi elemi iskolában kezdte, a középiskoláit Marosvásárhelyen végezte. A kolozsvári Tanítóképző Intézetben (szolgadiákként) eltöltött évek utána budapesti Tanárképző Főiskola természetrajz-földrajz szakán szerzett tanári oklevelet. Az erdélyi dombvidék változatos növényzete volt elsődleges elindítója a botanika felé tájolódásának. 1903-ban, még főiskolai évei alatt, jelentek meg első szakdolgozatai. Tanári pályáját 1904-ben a Magas-Tátra alján, a késmárki középiskolában kezdte, de már 1911-ben Marosvásárhelyen tanított. 1922-ben Alexandru Borza, a Kolozsvári Egyetem Növényrendszertani Tanszékének és a Növénytani Múzeum vezetője meghívta a Péterfi Márton halálával megüresedett múzeumőri állás betöltésére. A Kárpát-medence leggazdagabb herbáriuma és a szakkönyvtár, valamint az egész évre kiszélesedő florisztikai kutatás lehetőségét kihasználva 1942-ben, nyugdíjazásának évében Nyárády már európai szaktekintély.

1948-ban a Román Tudományos Akadémia rendes tagja, 1949-ben a Románia flóráját feldolgozó munkaközösség vezetője. Ekkor kezdődik életének legtermékenyebb időszaka. A kb. 9000 oldalas flóramű egészének Nyárády egymaga kb. 25%-át dolgozta fel. A kb. 2300 oldalnyi flóra-anyag mellett 63 éves tudományos munkássága során 14 szakkönyvet, 138 gyűjteményes szakkönyvben és folyóiratokban megjelent szakdolgozatot tett közzé; a botanikában 1627 új rendszertani egységet (közöttük 2 nemzetséget, 110 fajt, 127 korcs fajt, 491 változatot) vezetett be. Róla 25 új taxont kereszteltek el.

Tudományos munkássága elismeréseként több román állami kitüntetés mellett az Érdemes Tudós címet is megkapta. A Tudományos Akadémia elnökségi tagjává választotta.

Életművével csúcsára jutott és gyakorlatilag lezárult a botanikai kutatás klasszikus korszaka Közép-Kelet-Európában.

Fő művei:

Irodalom:

Forrás:
[Kiss Székely Zoltán, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Better kiadó, Budapest 1997., 605 o.]