Hegymászó, hegyivezető, hegyimentő.

Az 1933-1939 években az egyik legaktívabb tátrai hegymászó, egyben az egyik legjobb hegyivezető is. Télen-nyáron vitte ügyfeleit nehéz túrákra. Nyári specialitása a Villa-gerinc volt. Sok éven keresztül a Zöld-tavi-menedékházban hegyivezető és síoktató volt. Rendkívül nehéz és szélsőségesen nehéz utakat mászott (pl. a Lomnici-csúcs Ny-falán), új utakat is,

Új nyári útjai közül:

• Késmárki-taraj D-i fal,
• Papirusz-csúcs DK-i él, (Kegel Gáborral és ügyfelekkel, 1933.)
• Papirusz-csúcs K-i vála a Motyka-kéményen keresztül, (Duchony B., Nitsch M., Motyka S., 1934.)
• Nagy-Papirusz-torony D-i fal, (Duchony B., Nitsch M., Kegel G., Pánczél B., 1934.)
• Weber-csúcs ÉK-i válának É-i fala, (Duchony B., Nitsch M.,1934.)

Első téli útjai közül:

• Martin út a Lengyel-nyeregtől a Gerlachfalvi-csúcsig (Krupiński Pavellel, 1936. március)
• Jordán út a Lomnici-csúcsra (1935. január),
• Villa-gerinc a Lomnici-csúcsról a Késmárki-csúcsra,
• Hegyes-torony É-fal középen át (Kirchner Edével, 1936. január),
• Karbunkulus-toronyról a Karó-tavi-csúcsra vezető gerinc,
• Jordán-csúcs,
• Chmielowski-torony,
• Nyugati-Villa-csúcs,

Hegyimentésben is részt vett. 1940-1943 között részt vett a Karpathenverein által rendezett hegyimentő tanfolyamok szervezésében és magában az oktatásban is. 1942-1943 között a Karpathenverein hegyimentő szolgálatának vezetőhelyettese volt. 1943-ban az Alpokban résztvett egy téli hegyimentő tanfolyamon. Már 1942-ban oktatta a Tátrában a Gramminger-ülés használatát.

Az egyik hegyimentésről írt is (Bergnot, Die Karpathen 17, 1942. 1. szám). Itt jelent meg a Karpathenverein hegyimentőszolgálatának (KV-Bergwacht) általa írt jelentése is (Die Karpathen 18, 1943. 1. szám)

Miután Duchony Bertalan feladta a Zöldtavi-menedékház gondozását (1942 ?), először ő vezette ezt a menedékházat, majd bevonta a családját is. Egyidőben a késmárki Zipser Hof szállót is vezette. 1943. július 1-én behívták a német hadseregbe, a Waffen-SS alakulatba, hasonlóan mint sok más szepesi németet.

A II. világháború után mint német nemzetiségűt a benesi törvények alapján Németországba telepítették ki. Egy ideig egy menedékházat vezetett az Alpokban, majd családjával együtt az Egyesült Államokba települt ki. Alaszkában elismert hegyivezető, expedíciók kísérője lett. Alaszkában egy négyezres csúcs első megmászása után elnevezte ezt a csúcsot Kárpát-csúcsnak (Karpathenspitze). 1960 után egy nagy szállodát vezetett Filadelfiában. Idős korában visszatelepült Németországba.

Nitsch Mátyás

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 823. o.]
[B. Chwaściński: "Z dziejów taternictwa", Sport i turystyka kiadó, Varsó, 1979., 207-208. o.]
[Schermann Szilárd: "Szögescipők nyomai a Kárpátok bércein", 18. fejezet]
[Dr. Klaus Gattinger, személyes közlés]
[Helmut Nitsch, Nitsch Mátyás unokaöccse, személyes közlés]