Münnich Sándor
(1842., Igló ? - 1918. december 22., Felsőbánya)
Pedagógus, bányatisztviselő Iglón és Poprádon 1891-ig, majd Szatmárnémetiben.
Amatőr történész, régész, néprajzkutató, turista, turistaszervezeti
tisztségviselő (az 1880-as években néhány évig az MKE választmányi tagja),
újságíró.
A Tátrában turistáskodott. 1874-ben társaival elsőként jutott fel a Koncsiszta
déli csúcsára (Ny-i hegyoldal, a Rét-nyeregtől).
Érdekelte a Szepesség régi és újkori történelme, régészeti ásatásokat is
végezett Gánócon és a Tátrában (a Felkai-völgyben a Sárga-falon), a leleteket
a felkai, poprádi és budapesti múzeumoknak adományozta.
1874-1906 között gyakran A.M. rövidítés alatt a Szepességet és a Tátrát érintő
cikkeket írt, legyakrabban a Zipser Bote-ba és az MKE Évkönyvébe.
A cikkek témája turizmus, történelem, régészet, természetrajz, stb. Két könyv
szerzője:
- Igló királyi korona- és bányaváros története, Igló 1896.,
nagy monográfia Iglóról,
- A Szepesség őskora, Lőcse 1895.
Midőn a 1870-es évek vége felé belátták egy Tátrafüredről a Csorbatóhoz vezető
egyenes útösszeköttetés szükségességét s alkalmas útirányt kerestek, ő volt az,
aki visszaemlékezett, hogy régi leírásokban egy már 1590-ben létezett
"Diebsteig"-ről (tolvajösvényről) olvasott, amely Lengyelországból a
Magurán és a Tátra őserdein keresztül Liptóba vezetett. Többszörös kutatás után
1880-ban bejárta ezt az utat Zárból Matlárházán, Tátrafüreden, Tátraszéplakon,
Hágin, Mostkin, Placsnikon keresztül a Csorbai malomig és egészen Vichodnáig.
A "Zipser Boten"-ben leírta ezt az utat, s mint a tervezett
összekötőút legjobb irányát ajánlotta. 1883-ban aztán ki is építették a
Tátrafüred - Hági - Mostki - Csorbató szakaszt s minthogy megfelelőnek
találták, 1886-1893 között a másik szakaszt is elkészítették. Bár Münnich
magában az építésben nem vett részt, tagadhatatlanul övé az érdem, hogy az
eszmét megadta, s az út egy kanyarulatánál, 1898 előtt, a Diergardt kastély és
Felsőhági között, pontosabban Tátraszéplak és a Batizfalvi-patak hídja
között két méter magas emlékművet emeltek tiszteletére magyar nyelvű
emléktáblával. Az emlékművet 1919-ben elpusztították.
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 793. o.]
[Turistaság és Alpinizmus, IX. évf., 1918-1919., 186. o.]
Münnich Sándor