Történetíró, egyetemi tanár, az MTA levelező, majd rendes tagja: 1892, ill.
1912.
Egyetemi tanulmányai elvégzése után 1876-tól Aradon tanít, és 1877-ben egyetemi doktori címet szerez; majd 1886-1892 között a magyar királyi állami főgimnáziumban (Barcsay) tanár. 1892-től a kolozsvári egyetemen az egyetemes történelem tanára, ahol tanítványai és tanártársai körében rendkívül nagy tisztelet övezte. 30 éves tanári működése alkalmából díszoklevelet adományoztak neki. Az Akadémia levelező, majd rendes tagja 1912-től. A kolozsvári egyetem Szegedre költözésekor a szegedi egyetem Közép- és Újkori Intézetében katedrát vállalt, amelynek 1921-1925 között a vezetője volt.
Számos tudományos társaságnak volt tagja: Magyar Történelmi Társaság, Földrajzi Társaság, Erdélyi irodalmi Társaság, Pedagógiai Társaság, Kemény Zsigmond Társaság és Mikes Irodalmi Társaság. Korának kimagaslóan művelt és a magyar szellemi életnek vezető személyisége volt. Munkássága nyomon követhető az egyetem könyvtárának gyűjteményében. Haladó szemléletű munkáiban különösen a nagyobb hazai parasztmozgalmak és szabadságharcok történetével, emellett Bihar és Arad vármegyék múltjával és földrajzi témákkal is foglalkozott. Sok tanulmánya, cikke, népszerűsítő írása stb. jelent meg. Rendkívüli könyvgyűjteményét az Egyetemi Könyvtár, Régi Könyvek Tárában őrzik.
Főbb művei:
Dr. Márki Sándor
Dr. Márki Sándor
Forrás:
[Papcsik Béla, személyes közlés]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]