Mérnök, sportoló, vadászati szakíró. A bécsi Műegyetem elvégzése után a család Hunyad
vármegyei birtokait irányította. Számos utazást tettt Európán kívül. Az
I. világháborúban a fronton harcolt, az erdélyi román betörés idején
gerillacsapatot vezetett a Retyezátban (ebből született egyik könyve,
Az oláhok nyomában a Fekete-tengerig, Julier Ferenc előszavával). Az
államfordulat után Romániában maradt, majd, mivel részt vett egy magyar
tiszti összeesküvésben, 1921-ben menekülnie kellett (könyve:
Menekülésem Erdélyből). Részt vett a Nyugat-Magyarországért folytatott harcokban
(közölve a Magyarság című napilapban, majd erősen meghúzva a Soproni
Szemlében, a hatvanas-hetvenes években), majd mérnökként dolgozott, ill.
írásaiból élt, Székesfehérvár mellett és Mátyásföldön. 1940-ben részt
vett az erdélyi bevonulásban. Teherautója felborult és az itt szerzett
sérülésbe halt bele. Poszthumusz kötete: Medve! (1943).
Művei: