Lysy Jonek

(szintén Bucz Jan, Budz Jan, Kasin Jonek, Kopasz Hans)

(1797., Szepesgyőrke - 1870 körül, Szepesgyőrke ?)


Szepesgyőrkei vadász, vadorzó, hegyivezető.

Az egyik legismertebb tátrai vadász, mindenekelőtt zergékre és mormotákra vadászott. A javorinai uradalomban úgy tűnik, törvényesen vadászott, de más vadászkerületekben orvvadász volt. Vadászati eszközeiben nem válogatott, a puskán kívül csapdát is használt. 1862-ig több mint 300 zergét ejtett el, ami az akkori tátrai zergeállomány kb. egyharmada volt. Mormotazsírral kereskedett, ezért a mormotákat is gátlástalanul pusztította. A Magas-Tátra déli oldalán 1862-ig állítólag kipusztította az összes mormotát egy kivételével, de ennek is csapdát állított. A Tátra északi oldalán is orvvadászott.

A Tátrát többnyire egyedül járta, de gyakran a fiaival - akik szintén nagy zerge- és mormotapusztítók voltak - a hóban bekaparva lesték a vadat. 1865 körül megigérte Nowicki Maximilián professzornak, hogy ezután békén hagyja a zergéket és a mormotákat.

A sok vadászás, orvvadászás következtében kivételes tátrai helyismeretre tett szert. Ezért sokszor hegyivezetőnek is felfogadták, sőt, a maga idejében az egyik legjobbnak számított. Azt állították róla, hogy elsőként jutott fel északról a Krivánra, a Ganekra és a Tátra-csúcsra, de erről nincs megbízható adatunk.

Ami a Tátra-csúcsot illeti, feltételezhető, hogy inkább a Hunfalvy-hágóról volt szó. A Ganek esetében pedig valószínűbb a Ganek-karzat, mert a karzatra vezető utat abban az időben a zakopane-i zergevadászok is ismerték.

1851-ben azt állította, hogy már többször járt a Jég-völgyi-csúcson és erre a csúcsra északról (a Jávor-völgyből) a feljutás nem nehéz. Az is valószínűsíthető, hogy egyike volt azon három vadásznak, akik 1843-ban John Ball-t kísérték e csúcsra.

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 123. o.]