Az ötvenes években került az akkor sűrűn átalakuló szervezetek,
mint a VAOSZ (Városi Alkalmazottak Szövetsége),
KASE (Közalkalmazottak Sportegyesülete), majd végül Budapesti Petőfi SE
Természetbarát Szakosztályba.
1950-ben Fenyők asztaltársaságának alapító tagjai közé tartozott és
kezdetben főleg velük járta a hazai mászóiskolákat.
Az 1960-as évektől rendszeresen járta a Magas Tátra mászó útvonalait.
1967-ben beválasztották az első magyar hegymászó válogatottba és így jutott ki
a Pamírba. Ott Tátrai Rupert, Honfi Tivadar, Pick József és ő jutott fel,
első magyarként, hétezer méter fölé, és kapták meg a Lenin csúcs megmászását
igazoló emlékérmet.
Mindig vidám jó hangulatú túratárs, akit mindenki nagyon szeretett.
Tréfás ötletei, találó bemondásai nagy népszerűségnek örvendtek túratársai
körében. Alapossága, precizitása, felkészültsége, mindenkor példamutató volt.
1991-ben hosszas, gyógyíthatatlan betegség után hunyt el.
Kristóf Péter Pál
Fotó: Perge Ferenc
Forrás:
[Perge Ferenc, személyes közlés]