Tájszóláskutató, néprajzkutató, turista, az iglói gimnázium és tanárképző tanára. Szepességi német tájszólásban írt versek és mondások szerzője.

Alig 9 éves korában került a késmárki líceum első osztályába, ahol azonban a latin nyelvvel semmiképp nem tudott megbarátkozni s inkább a polgári iskolába vágyott, melyet akkor a hírneves Payer Hugó vezetett. Majd Debrecenbe került iskolába, ahol ismételte a gimnázium első osztályát s csak 1852-ben került vissza Késmárkra, akkor is a gimnázium második osztályába, miután letette latinból a felvételi vizsgát. 1858-ban a bécsi polytechnikum előkészítő osztályába akart belépni, de mivel abban az időben jelent meg az a rendelet, hogy a polytechnikum tanulóit nem mentik fel a katonáskodás alól, Nagykőrösre ment a gimnáziumba, hogy Arany János tanítványa lehessen. Az érettségi vizsga letevésére újra visszatért szülőhelyére, itt le is érettségizett 1859-ben.

Aztán teológus lett Budapesten, innen barátja és tanulótársa Emericzy Viktor biztatására ő is Göttingába ment tanulmányai folytatására.

Még egyetemista korában az iglói ágostai hitvallású evangélikus egyház megválasztotta tanárnak és az alig 23 éves fiatalemberre bízta az akkori alreáliskola vezetését. 1871-ben az iglói állami tanítóképző felállításakor felszólították, hogy vállalja ott el a rajz és szépírás tanítását. E két tantárgyat oktatta 1905-ig, miután ettől is visszalépett. Már előzően 1901-ben otthagyta a gimnáziumnál viselt rendes tanári állását.

Szenvedélyes turista volt, iskolai kirándulásokat szervezett a Tátrába. Hegymászással is foglalkozott. Már 1857. IX. 21-én három társával és Lux Jakab hegyivezetővel lement a Lomnici-csúcsról a szepesi Öt-tó katlanába, valószínű a későbbi Jordán úton. 1879-ben egy turista csoporttal átment a Lorenz-hágón. Ez volt a hágó első írásban dokumentált elérése: Aus dem Furkota- ins Mliniczathal, (Zipser Bote, 1879. 34. szám). 1881-ben egy tudományos megfigyelésen vett részt a Bélai-Cseppkőbarlangban.

Az MKE egyik legaktívabb tagja volt annak megalakulásától, 1873-tól vezetőségi tag, különböző bizottságok tagja, pl. a poprádi Kárpát Múzeum bizottságé. 1877-től az MKE Évkönyv szerkesztőbizottságának tagja, 1892-1895 között szerkesztője. Tátrai témájú cikkei E.K. rövidítés alatt más szepességi folyóiratokban is megjelentek.

Zipser nyelvjárásban írt versek, mondások szerzője. Ezeket is több szepességi folyóiratban tette közzé, de legteljesebben antológiájában:

• 's Pisenstetzchen. Eine Sammlung von Erzählungen und Gedichten in Zipser Mundart, Késmárk 1912.,
• Altzipserisches, (Ziper Bote, 1903., 4. szám), szepességi és tátrai helynevekről,
• Neue Erklärung einiger Ortschaften deutschen Ursprunges, (Karpathen Post, 1903., 12. szám),
• Zur Nomenklatur der Berge in der Hohen Tátra, (MKE Évkönyve 1907.).

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 591. o.]
[Szepesi Lapok 25 éves megjelenése alkalmából kiadott emlékkönyv, Igló 1908., 183. o.]
[Dr Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest, Sport kiadó, 1985.]