Orvos, 1878-1903 között fürdőorvos Ótátrafüreden, hegymászó, hegyimentő, nagyérdemű tátrai és szepességi turistaegyéniség.

Bár csak egy első megmászása van (Fecske-torony Ny-oldal 1882-ben), nagyon sok akkoriban még ritkán bejárt utat ismételt meg. Idős koráig járta a Tátrát, 1928-ban 78 éves korában még volt a Tengerszem-csúcson, a Kis-Viszokán és a Fehér-tavi-csúcson.

Az MKE egyik legtevékenyebb tagja már annak megalakulásától. Sok éven keresztül felügyelte a hegyivezetőket, hegyivezetőket oktatott, irányította a hegyimentést - sőt, saját maga is gyakran részt vett a mentésben egészen 73 éves koráig. Társas tátrai kirándulásokat vezetett, törődött a turistaösvényekkel és a turistaösvények jelzésével. A Tarajkától a Zerge-szállóig vezető ösvényt 1906-ban saját költségén javította meg. Ezért nevezték el Jármay-ösvénynek. A Koncsiszta D-i csúcstömbjén egy sajátos, küllő alakú sziklaképződményt az ő tiszteletére nevezték el Jármay-asztalnak. Az MKE tiszteletbeli tagjává választotta. Járt az Alpokban, Indiában a Himalája lábánál, felmászott a ceyloni Ádám-csúcsra és Japánban a Fujijamára.

1891-től írt a Zipser Bote-ba és a Turisták Lapjába tátrai témájú cikkeket, főleg a túráiról, majd az ótátrafüredi erdészetről. Kiadott két Ótátrafüred-kalauzt, ezek tulajdonképp tátrai kalauzok:

• Tátrafüred, climatikus gyógyhely Szepes megyében és környéke, Budapest 1885.,
• Ó-Tátrafüred (1797-1897) és környéke, Budapest 1897.

Irodalom:

• Fischer Nikolaus, Turistik und Alpinismus, 3, 1922-1923., 3. szám

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 457. o.]