Hunfalvy János Dr

(1820. június 9., Nagyszalók, Szepes m. - 1888. december 6., Budapest)


Késmárkon, Miskolcon (ahol magyarul is megtanult), Eperjesen, Berlinben és Tübingenben tanult. A berlini egyetemen megismerkedett a kor vezető geográfus professzorának, Ritter Károlynak tanításaival, amelynek szellemében - részleteiben továbbfejlesztve azt - maga is egész életén át tevékenykedett. A reformkor és a szabadságharc korának számos vezető személyiségéhez szoros barátság fűzte (Pulszky Ferenc, Szemere Bertalan, Ujházy László, Bajza József, Toldy Ferenc, Vörösmarty Mihály). 1846-tól bátyja - a kiváló nyelvész tudós - mellett a késmárki líceum tanára. Ettől az állástól a szabadságharc után megfosztották. Ekkor írta Egyetemes Történelem című háromkötetes művét. Nevelősködéssel eltöltött évek után Greguss Ágosttal szerkeszti a Család könyve című folyóiratot, amelyben nagyszámú földrajzi ismertető anyagot publikál. 1860-ban Darmstadt-ban jelenik meg Magyarország és Erdély eredeti képekben című háromkötetes műve. Az MTA 1858-ban levelező tagjának választja. Székfoglalóját a földrajz tárgyáról és feladatairól tartja. Az Akadémia megbízásából 1862-65 között megírta élete fő művét, Magyarország természeti viszonyairól (I.-III. k.), amely azóta is az ország első földrajzi leltára szerepkört tölti be. 1863-tól az MTA rendes tagja. A Magyar Földtajzi Társaság alapítója. Egyik szervezője a Magyar Statisztikai Hivatal megalapításának, de ő magát már kifejezetten geográfusnak vallja, ami a pesti Tudományegyetemre való kinevezésével hivatalos elismerést is nyert. Mint professzor is kitűnt rendszeres, komoly és példamutató magatartásával, amit művei is tükröznek. Egyebek között ő adta ki Magyar Lászlónak és Xantus Jánosnak Afrikából ill. Észak-Amerikából hazaküldött útijegyzeteit is. További nevezetesebb művei: Ez utóbbi általános leíró földrajzi alapműnek készült, de már nem tudta befejezni. A Fővárosi Közmunkatanács vezetőjeként nagy szerepe volt az egyesített Budapest távlati fejlesztési terveinek kidolgozásában és megvalósításában.

Neve fennmaradt a Hunfalvy-hágó (a Tengerszem-csúcsot választja el a Tátra-csúcstól), Hunfalvy-völgyecske (a Hunfalvy-hágó alatti katlan), Hunfalvy-menedékház (1878-ban épült a Felkai-völgyben, a Sziléziai ház felépítése után elvesztette jelentőségét, 1913-ban leégett, ma csak az alapjai láthatók) elnevezésekben. 1887-től az MKE Budapesti Bizottságának elnöke. A hegymászásról cikket írt a Turisták Lapjában, 1889., 33. o., ("A hegymászásról" címmel). A Magyar Földtajzi Társaság nagyszalóki szülőházára emléktáblát helyezett el.

Irodalom:

Forrás:
[Somogyi Sándor, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, 398.-399. o.]
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 91. o.]
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 432. o.]

Dr Hunfalvy János

Dr Hunfalvy János