Késmárki középiskolai tanulmányait követően ugyanott a teológiát is elvégzi. A
sárospataki és debreceni főiskolai évei után 1843-ban a bécsi műegyetemen tanul
tovább, a botanika mellett geológiát, ásványtant és kémiát is hallgat. 1846-ban az
eperjesi kollégium természetrajz-matematika tanára lesz. Itteni pedagógiai pályafutása
mellett főleg a magyar flóra kutatásainak szenteli közel öt évtizedes munkásságát.
Felvidéki flórakutatásainak és gyűjtéseinek az első magyar (tényleges)
növényhatározó (1864), melyet nyolc év múlva az egész országot tárgyaló füvészeti
kézikönyve követ. Érdemei elismerését jelzi a Magyar Tudományos Akadémia
tagsága is (levelező 1863, rendes tag 1872).
Korai mikroszkopizálással ő kezdi meg úttörőként a magyar kriptogám flóra feltárását. A hazai moszatokon (1867), zuzmókon (1870) és mohokon (1885) felül elsősorban a gombák fáradhatatlan kutatója. Száznál több publikációjának legnagyobb része mikológiai tárgyú. Monografikus feldolgozással jelennek meg, szólnak mind a mikroszkopikus (pl. az üszög- és rozsdagombák), mind a nagygombák területéről. Foglalkoztatják a növényrendszerezés, továbbá a magyar terminológia és nómenklatúra kérdései is.
Főbb művei:
Irodalom:
Forrás:
[Priszter Szaniszló: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Better kiadó, Budapest 1997.,
373. o.]
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska,
Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 403-404. o.]