Hacquet Belsazar

vagy Balthasar

(1739 vagy 1740, Le Conquet, Bretagne, Franciaország - 1815. január 10., Bécs)

Orvos, természetbúvár, az Alpok és a Kárpátok kiemelkedő kutatója. Bár francia származású, orvosként különböző hadseregekben szolgált és teljesen elnémetesedett. 1773-tól az anatómia és szülészet tanára Lublanban, majd 1787-1805 között a természettörténelem tanára a lembergi és 1805-1809 között a krakkói egyetemen. Ásványtannal, kőzettannal, földrajzzal, növénytannal, állattannal, etnográfiával, balneológiával, stb. foglalkozott. 1778-1791 között több értékes tudományos műve jelent meg az Alpokról.

1787-1795 között több kutatóuton járt a Kárpátokban, ezen belül 1792-1794 között háromszor a Tátrában. Főleg a Lengyel-Tátra érdekelte, annak ásványtana, kőzettana és bányászata. Többek között járt a Vörös-hegységen és kétszer próbálkozott a Krivánnal, amelyet annak idején a Tátra legmagasabb csúcsának vélték. 1793. július végén két helybéli lakossal DNy-ról a Kapor-völgyből próbálkozott, nagyon magasról tért vissza. Másodszorra 1794. június 28-án D-ről próbálkozott, ezúttal sikerrel.

Széleskörű megfigyeléseit, kutatási eredményeit egy négykötetes műben adta ki:

Neueste physikalisch-politische Reisen in den Jahren 1787-1795 durch die Dacischen und Sarmatischen oder Nördlichen Karpathen, (Nürnberg 1790-1796)

A Tátráról a negyedik kötetben ír. Műve a tátrai irodalom klasszikus művei közé tartozik, különösen a Lengyel-Tátráról és a Kriván környékéről írt része. Sok adatot közöl a régi bányászati tevékenységről, térképeket és panorámákat. Ezenkívül részletes leírást tartalmaz a megtett utakról is, ezért műve az első turista kalauznak is tekinthető.

További kisebb Kárpátokat érintő műve:

Bemerkungen über das Karpatische Gebirge, (Moll's "Annalen der Berg- und Hüttenkunde" III, 1805.

1930-ban Münchenben jelent meg műveiből egy vállogatás Leben und Werke címen Georg Jakob jóvoltából.

Jelentősen hozzájárult a kárpáti és tátrai növénytan fejlődéséhez, elsőként írta le a Aconitum moldavicum és Cytisus albus fajokat. Neve két növény elnevezésében maradt meg: Hacquetia epipactis és Pedicularis hacquetii. Ásványtani és állattani gyűjteményét 1810-ben a krakkói Jagelló Egyetem vásárolta meg, részben megmaradt a mai napig. Hacquet a természetvédelem szükségéről is írt.

Irodalom:

H. Seidel: Der Karpathenforscher B. Hacquet in den Liptóer Alpen, (MKÉ Évkönyve 37, 1910.)
Witold Ziembicki: Balthasar Hacquet, ("Arch. Hist. i Filoz. Med." 4, 1924, 1. szám)
Ivan Houdek: Hacquet v Tatrách r. 1793-1794, ("Krásy Slovenska" 18, 1939-1940.)

Hacquet Belsazar

Hacquet Belsazar

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 392. o.]