Német hegymászó, turista, gimnáziumi tanár Wroclaw-ban.
Először az Alpokban, majd az 1896-1902-es években a Tátrában mászott. 1896-ban részt vett a Bibircs negyedik és a Bibircs nyugati csúcsának (Müller-torony, Habel P. és Müller J. - Breuer J. és Csizák P. hegyivezetőkkel, 1896. július 17.) első megmászásában. A tátrai mászásait 1902. márciusában a Gerlachfalvi-csúcs első téli megmászásával próbálta koronázni - társaival a Karcsmar-folyosón feljutott a Karcsmar-csorbáig. 1899-ben Noack Ludwig-gal kétszer is megpróbálta megtalálni a szepesi Öt-tó katlanából a Téry-menedékháztól a Lomnici-csúcsra vezető utat (a későbbi Jordán-út), ám sikertelenül. Híres volt szezonvégi (késő őszi) mászásaival - friss hóban és eljegesedett sziklákon felmászott a Gerlachfalvi-, a Tátra-csúcsra, a Triumetálra, stb.
Túráiból:
Az MKE Sziléziai Osztályának már 1897-től az egyik legaktívabb tagja volt, 1901-1907 között titkára is. Müller Johannal dolgozott az Osztály térképészeti szekciójában.
A Tátrával több írásában is foglalkozott:
Irodalom:
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 391. o.]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, második, javított kiadás,
Budapest 1985.]