Természetbúvár, pedagógus, az MKE aktív tagja. Bialsko-Bialai német családból származott, a család 1840-ben a Késmárkhoz közeli Leibicbe települt át.

A késmárki Líceumban érettségizett, részt vett az 1848-49 forradalom és szabadságharcban - a Szepesbéla melletti Busócon komoly sérülést szenvedett. Ezután különböző Árva- és Szepes-megyei családokban tanítóskodott, a bécsi egyetemen természettant tanult, majd Rozsnyón (1859-1871) később Iglón (1871-1898) volt a természettan tanára. A szepességi pedagógusok egyletének is aktív tagja volt.

A pillanatnyi működési helyén, így a Tátra alatt és a Tátrában is meteorológiai és állattani megfigyeléséket végzett, érdekelte a természetvédelem, különösen az erdők védelme. Művei közül:

• Zoophaenologische Beobachtungen, (MKE Évkönyve 1875. és 1876.) a Tátra alatti és tátrai lepkékről,
• Schutz dem Walde und seiner nützlichen Bewohnern, (Zipser Bote 1876., 44. és 47. szám) az erők védelméről,
• Beiträge zur Physiologie des Alpen-Murmelthieres (Arctomys Marmta L.), (MKE Évkönyve 1875.) a fogsában tartott mormoták megfigyeléséről,
• Meteorologisches, (Zipser Bote 1892., 35. szám) az 1892-es a juhok elhullását okoztó havas hideg tátrai júliusról.

1874-től az MKE aktív tagja, 1879-1899 között az MKE Évkönyve szerkesztőségének és múzeumi bizottságának tagja. A poprádi Kárpátmúzeum létrehozásának résztvevője majd állattani gyűjteményének gazdagítója. A múzeumról az Ein Kleiner Betrag zum Karpathen-Museum, (Zipser Bote 1881., 15. szám) cikkben írt.

Irodalom:

• Weber Sámuel: Ehrenhalle ..., Igló 1901.,
• Aigner Lajos, Rovartani Lapok 1907., 3-4. szám

Forrás:
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 321. o.]