Gábor Ignác

(18.. május 13., Abaújkomlós - 1945. január 10., Budapest)


Irodalomtörténész, műfordító. A századelején fiúnevelő intézetet alapít. 1909-ben megalapítja a Vándordiák Egyesületet és öt éven át vezetője. A Vándordiák évkönyv szerkesztője. Nevét az MTSZ által az ifjúság természetjárójává nevelése terén jeleskedők elismerésére nevét viselő kitüntetést alapított (1987). A Pilis-hegységben a Mesélő-hegyen pihenő őrzi a nevét.




GÁBOR IGNÁC EMLÉKEZETE


Írta: Dr Pápa Miklós


Megjelent: Természetbarát Híradó, 66. sz., 1997. szeptember


Húsz évvel ezelőtt halt meg . . .

A hazai irodalomtörténet mint műfordítót és irodalomtörténészt tartja számon, Ő ültette át magyarra - sok egyéb mellett - az óizlandi Edda dalokat. És nagynevű teoretikusa volt a magyar verstannak és ritmusnak; e tárgykörből több műve maradt fenn.

A hazai turistamozgalom a vándordiák mozgalom megalapítóját tiszteli benne. 1909-ben létrehozta és öt éven át eredményesen vezette a Vándordiák Egyesületet. Az egyesület keretében kéthetes gyalogutakat szervezett a nyári vakációban: tanárok vezetésével. Merre vezetett túráik útvonala? Hol mindenütt jártak az egykori vándordiákok?

Az első évben (1909) a Felvidéken vonult végig egy huszonötfőnyi csapat, Eperjes-ről indultak s a Branyiszkón, Lőcsén, Késmárkon át a Magas-Tátra felé igyekeztek; innen Gömör - Szepesi Érchegységen s a Sztracenai-völgyön át a Dobsinai jégbarlanghoz s onnan a Garam forrásvidékét érintve Vereskőig vándoroltak. Útközben gyártelepeket, ipari intézményeket, műemlékeket, múzemokat s természeti érdekességet - barlangokat, vízeséseket - tekintettek meg. A következő év (1910) nyarán már két csapat kerekedett útra: az egyik Szombathelyről kiindulva Vasvár, Sümeg, Tapolca érintésével a Balatonhoz, majd ennek hosszában Veszprém felé vándorolt innen a Bakonyon és Vértesen keresztül Tatára, a másik csapat a Murányi fennsíkon át a Garam-völgybe, majd Breznóbányán, Besztercebányán, Selmecbányán, a Szitnyán, Korponán, Ipolyságon s a Börzsöny-hegységen át Esztergomba ment. 1911-ben a Gömör-Szepesi Érchegység volt az útirány: Kassa - Kassahámor - Gölnic-bánya - Thurzófüred - Szepesremete - Uhornai-tó - Krasznahorka - Rozsnyó - Jolsva - Nyustya - Losonc. - 1912-ben ismét két csapat indult: az első Besztrcebányáról a Stureci hágón és a Vág-völgyén át Trencsénig gyalogolt, a második a biharmegyei Révből a Királyhágón, Bánffyhunyadon, Kalotaszegen, a Gyalui havasokon, Kolozsváron, a Tordai-hasadékon és Bihar-hegységen keresztül Vaskohig vándorol. 1913-ban már három csapat kelt útra: az első - a legedzettebb fiúkkal - Orsovánál kezdte a túrát s bejárta az Aldunát, a Krassószörényi vidéket és Hunyad megyét; a második a Mátrán, Bükkön, a Sajó-völgyén keresztül Dobsináig vándorolt; a harmadik a Vértesen és a Bakonyon át a Balatonhoz igyekezett.

..."A diákvándorlás kitűnő tornaoktató, elsőrendű földrajz és természetrajz tanár - hirdette Gábor Ignác. Kiválóan tanítja a fizikát, a kémiát, az ipart, a technikát, a társadalomtudományt, a gazdászatot, az emberi együttműködést, a szolidaritást, a kölcsönös segítés elvét."

Fennállásának ötödik évében Vándordiák évkönyvet adott ki az egyesület: igen gazdag és színvonalas tartalommal. A könyvecske szerkesztője: Gábor Ignác. Az évkönyv előszavában rajongó lelkesedéssel, túláradó szeretettel ír a vándorlás gyönyöreiről: ..."Vándorolni! Mennyi gyönyörűséges képzetet csendít meg ez a bűvös szó! Benne van a ragyogó napsugár, a távolba szálló felhő, a búzavirágos vetések közt kígyózó gyalogút. Benne van a pacsirta dala, a forrás csobogása, erdő susogása. Benne van az ujjongó vidámság és az ünnepi áhítat, az örök sóvárgás és a boldog megelégedés. Benne van a természet minden színe, illata, muzsikája, egész költészete."

Ez volt Gábor Ignác turista hitvallása!

A Vándordiák Egyesületet, ezt a kiváló ízig - vérig turista intézményt elsodorta az I. világháború. Az egyesület feloszlott, az ifjúság szétszéledt.

Vajon él-e még valaki Gábor Ignác vándordiákjai közül?

Irodalom:

Forrás:
[Kalmár László, személyes közlés]
[Dr Pápa Miklós, személyes közlés]