Duchony Bertalan

(1909. Javorina, Szepes m. - 1966., Ausztria)

Hegymászó, síző. Apjának vegyeskereskedése volt Javorinán. Gimnáziumi tanulmányait részben Késmárkon végezte, majd a Felső Kereskedelmi Iskolában Bécsben szerezte képesítését. 1932-től több éven keresztül, egy időben Kégel Gáborral volt a Zöldtavi-menedékáz gondnoka, majd (1942-től ?) a Késmárki-völgy torkolatánál található Pálencsár Rudolf Weisswasser nevű panziójának vezetője.

A turizmust és a hegymászást gyerekkorában kezdte el. Különböző nemzetiségű hegymászókkal 1928-1939 között, több akkoriban a legnehezebb tátrai falat mászott meg, pl. a Lomnici-csúcs Ny-falát. Több új utat is mászott:

Felső-Jégvölgyi-csorba, 1928.,
Késmárki-taraj, 1934.,
Nagy-Papirusz-torony DK-fala a Nagy-Papirusz-völgyből, (Duchony B., Kegel G. és Pánczél B., 1934. május 9.),
Papirusz-csúcs a Motyka-kéményen, (Duchony B. és Motyka S., 1934).

Télen is sokat mászott, főleg a Késmárki-völgyet körülvevő falakon, pl. 1933-ban a Lomnici-csúcs második téli megmászása a Német-létrán és a Réz-padokon keresztül, 1934-ben a Papirusz-csúcs D-fala első téli megmászása, 1934-ben a Karbunkulus-torony DK-fala első téli megmászása. Hegyimentésben is részt vett.

A II. világháború alatt egy Hitler-párti szervezet civil tisztviselője volt, de többször is segítette a lengyeleket. A háború vége közeledtével Ausztriába települt át, valahol az Alpokban egy menedékház gondnoka volt és tovább is mászott hegyet.

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 228. o.]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]