Dobó Adolf

(1857. február 14., Szepesbéla - ?)


Az 1860-as években sem volt közelebb Miskolc és Rozsnyó a Szepességhez, mint most, de azért a szepesi német magyarok gyakran küldték oda fiaikat magyar szót tanulni.

Dobó Adolf is az elemi iskola hat osztályának elvégzése után előbb Miskolcra, majd Rozsnyóra ment középiskolába, hogy a magyar nyelvet tökéletesen elsajátítsa. A honvágy azonban mégis csak visszahozta szülőhelyére s Késmárkon végezte el a gimnázium IV. osztályát, honnan aztán az iglói tanítóképzőbe lépett és itt szerezte meg elemi népiskolai tanítói oklevelét. Majd a budapesti tanítóképzőbe iratkozott be, hol 1878-ban a mennyiség- és természettudományi tárgyak tanítására képesítő polgári iskolai tanári oklevelét nyerte.

Tanulmányai után előbb az iglói állami tanítóképzőben volt helyettes tanár, majd 1879-ben két évet nevelősködött a tolnamegyei Nagydorogon. Az Alföld levegőjét nem sokáig bírta, két év után Márkusfalvára (Szepes m.) ment nevelőnek, majd 1881-től az iglói evangélikus egyház az új polgári leányiskola tanárává, 1892-től igazgatójává választotta. Iskoláján kívül huzamosabb időn át tanított a kereskedők által fentartott kereskedelmi és alsófokú ipar- és kereskedelmi iskolában is.

Polgári iskolai tanári működésével kezdődik irodalmi és társadalmi működése is. Több neveléstani és szakirodalmi cikket írt a tanügyi és vármegyei lapokba. Nagyobb munkái:

Számos helyi és országos egyesület rendes, vagy választmányi tagja volt. 16 éven keresztül elnöke volt a Szepesi Tanítóegysületnek.

Az MKE központi választmányi tagja, Igló (-1909-).

Forrás:
[Szepesi Lapok 25 éves megjelenése alkalmából kiadott emlékkönyv, Igló 1908., 150. o.]
[Kalmár László, személyes közlés]