Történész, először Szepes-, Liptó- és Árva megyei gimnáziumi tanár, 1917-től lektora, 1929-től docense, 1932-től a budapesti egyetem tanára, 1934-től a warsói Magyar Intézet igazgatója, 1939-1950 között a debreceni egyetem tanára, 1930-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1937-től a Lengyel Tudományos Akadémia külföldi tagja. Munkássága nagyrészt a lengyel-magyar kapcsolatokat érinti, ezen belül a Szepességet, így a Tátrát is.

Műveiből:

• Felső-Magyarország kereskedelmi összeköttetése Lengyelországgal főleg a XVI.-XVII. században, Budapest 1905,
• Magyarok és lengyelek a XIX. században, Warsó 1919, lengyelül is megjelent,
• Z zagadnien historicznych stosunków polsko-wegierskich, (Preglad Wzólczesny 1923) az előző könyv témája a XI.-XVI. százádokban,
• A Lengyelországnak elzálogosított XVI szepesi város visszacsatolása 1770-ben, Budapest 1929, egyben több eredeti dokumentum újraközlése is,
• Szepességi tanulók a krakkói egyetemen (1400-1550), (Közlemények Szepes Vármegye Múltjából 1909).

Forrás:
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 214. o.]