Történész, levéltáros, pedagógus. A Szepesség egyik vezető történésze. A budapesti egyetemen 1873-1877 között történelmet, nyelvtudományt és földrajzot hallgatott, 1882-ben doktorált. 1877-1878-ban Trsztenán, 1878-1896 Lőcsén (1896-ban igazgató), 1896-tól (1907-től igazgató) Budapesten volt gimnáziumi tanár.

Lőcsei tartózkodása alatt vált a Szepesség történészévé, egy időben a lőcsei levéltárat is vezette, rendszerezve és leltározva annak jelentős részét. 1883-ban az egyik alapítója, majd titkára volt a Szepesmegyei Történeti Társasulatnak, 1885-1896 között a társulat Évkönyvét is szerkesztette.

1880-1905 között számos Szepességre vonatkozó történelmi műve jelent meg:

• Lőcse város levéltárának Lengyelországra vonatkozó irományai a XVI. századból, Századok, 1883.,
• A felsőmagyarországi városok életéről a XV.-XVI. században, Budapest 1890.,
• Lőcse története, Lőcse 1897.,
• A szepesszombati krónika, Szepesmegyei Történeti Társulat Évkönyve 1891.,
• Szepesvármegye történeti térképe, Budapest 1896.,

Forrás:
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 208. o.]