Politikus.
Gimnáziumi tanulmányait Lőcsén, jogot pedig Kassán végezte, majd 1862-ben
Budapesten tette le az ügyvédi vizsgát.
1865-ben a lőcsei választókerület országgyűlési képviselője,
1867-1888 Szepes vármegye főispánja. Egyidejűleg előbb a XVI szepesi város királyi biztosa,
majd Lőcse, Késmárk és Gölnicbánya főispánja, 1876-1880-ig pedig Sáros vármegye
főispánja. 1888-1894 kultusz és vallásügyi miniszter,
1888-1900 az Országgyűlés főrendiházának alelnöke, majd 1900-1906 között elnöke,
királyi tárnokmester. 1894-től a breznóbányai választókerület, 1890-1900 között
Szarvas városa képviselője az Országgyűlésben. Számos város díszpolgára,
a kolozsvári egyetem díszdoktora.
1880-1891 között az MKE elnöke, 1892-től tiszteletbeli elnöke. Nagy érdemei vannak az MKE fejlődésében, az MKE tátrai tevékenységében: utak, menedékházak építésében, valamint a poprádi Kárpát Múzeum épületének megépítésében.
|
Irodalom:
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 168. o.]
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 39. o.]
[Szepesi Lapok 25 éves megjelenése alkalmából kiadott emlékkönyv, Igló 1908., 66-67. o.]