A földbirtokosi, nemesi családból (édesanyja gróf Festetich Mária volt) származó fiút szülei közigazgatási pályára szánták, s ezért középiskolai tanulmányai után a pozsonyi jogakadémiára iratkozott be, majd a budapesti egyetemen tanult. Ő azonban már korán a madártan felé vonzódott: még a középiskolai tanulmányai alatt természetrajz tanára, Fászl István megtanította a madártömés mesterségére. Rövid ideig mint közgazdasági gyakornok működött, de a hivatalnoki pályát hamarosan abbahagyta. 1887-es erdélyi tanulmányútja kapcsán Hermann Ottóval megismerkedvén döntött úgy, hogy az ornitológia felé fordul. Ezért 1889-ben végleg abbahagyta a közgazdasági pályát, s csak a tudományos kutatásnak élt. 1891-ben már mint ismert kutató, a Budapesten megrendezett Nemzetközi Ornitológiai Kongresszus előkészítő bizottságának tagja lett. 1908-ban megszervezte a szombathelyi múzeum természetrajzi osztályát. 1891-ben feleségével együtt Norvégiába utazott, ahol nemcsak madártani, földrajzi kutatásokat végzett, hanem a sísporttal is megismerkedvén, hazatérése után ennek egyik lelkes terjesztője lett. Minthogy Hermann Ottó lelkes munkatársa volt (már 1890-ben részt vett a mestere által szervezett madárvonulási megfigyelésekben), magától értetődő, hogy a nagy tudós halála után, 1916-ban őt nevezték ki a Madártani Intézet igazgatójává.

Chernel István széles látókörű ornitológus volt, aki nemcsak hazánk, de Európa más tájainak madárvilágát is jól ismerte, hiszen - főként nemzetközi kongresszusok kapcsán - számos külföldi utazást tett. A hazai madárvilágról írt nagy vállalkozásának azonban elsősorban nemzeti feladatot kellett megoldania, a munka ihletőjének, Hermann Ottónak szellemében, aki ezt így jellemezte: "A megbízott író, a művész magyar, magyar a nyomtatás minden ízében, magyar a betű, a papír, és ami kiváló figyelmet érdemel, magyar a sokszorosító intézet, amennyiben a színes tábláktól, tehát a nehezebb feladatról van szó".

1891-es norvégiai útjáról síket hozott haza, ausztriai versenyeken indult, felesége pongyeloki Roth Dóra az első magyar síelő hölgy tőle tanult meg síelni. A "lábszánkó" elnevezés is tőle ered. 1897-ben kiadta A lábszánkózás kézikönyve című oktatókönyvét. A maga idejébe az ország legjobb síelője volt. Élete utolsó két évében 3000 km-t síelt!

Főbb művei:

• Bibliotheca ornithologica Hungarica, Bp., 1888.,
• Magyarország madarai, különös tekintetttel gazdasági jelentőségükre I-III., Bp., 1889-1900.,
• Utazás Norvégia hegyvidékére, Bp., 1893.,
• A lábszánkózás kézikönyve, Bp., 1896.,
• A magyar birodalom madarainak névjegyzéke, Bp., 1918.

• Schönviszky László: Chernelházi Chernel István és a magyar sísport, (Turisták Lapja, 1931., 348. o.)

Forrás:
[Kádár Zoltán, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Budapest, 1997., 219. o.]
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 37. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]